A főként televíziós rendezőként (Törtetők, Trónok harca, Utódlás) ismert Mark Mylod alapkoncepciója ennyi: nézzük meg, mi történik, ha eltérő habitusú egyéneket zárunk össze a világtól eldugott szigeten, majd behajítjuk közéjük azt a bizonyos ketyegő bombát, mutassuk be, ki hogyan reagál a megváltozott helyzetre! A felütés alapján akár egy Agatha Christie szellemét megidéző krimire is gondolhatnánk – az angol írónő egyik jól ismert műve, a Tíz kicsi néger például szintén ezen a premisszán alapul. A menü forgatókönyvírói, Seth Reiss és Will Tracy a jól bejáratott történetmesélési sablont gondolják tovább és így fogalmaznak meg kritikát a 21. század kapitalista szemléletű társadalmáról, melynek tagjai kiszolgálókra és fogyasztókra oszlanak; vannak, akik nyújtanak valamit és vannak, akik elvesznek. Mark Mylod filmje elsősorban a szűk elitet veszi célba és felettük mond ítéletet.

Az egy nap eseményeit követő film elején találkozunk a főbb szereplőkkel, akik egy exkluzív gasztronómiai élményre fizetnek be. A kulináris élvezetek helyszíne nem más, mint az a magánsziget, melyen a világhíres Slowik séf és csapata a molekuláris konyhaművészetet űzik, és ahol olyan fogások készülnek, amelyeket ízlelni kell, nem pedig megenni – hangsúlyozza a Ralph Fiennes által megformált mesterszakács, aki tekintélyt parancsoló személyiség, mindenkitől a maximumot várja el és nem tűri azt, ha valaki nem ismeri el kiválóságát. Számára a főzés már rég nem arról szól, hogy az éhes vendégek jóllakottan távozzanak, hiszen, amit ő kínál, az performatív és formabontó, az általa összeállított menü egy történetet mesél el. A séf ezáltal a narrátor szerepébe is lép.

Az étterembe érkező díszes társaságban van újgazdag techmilliárdos, elit házaspár, sznob ételkritikus a szerkesztője és kiégett mozisztár az asszisztense kíséretében, valamint a séfért rajongó hipszterfiú, aki a barátnőjét hozta magával a szigetre. Mindannyian más okból kerültek a helyszínre. Van, akit valóban érdekel a főzés tudománya, van, aki csak a hype miatt akarja kipróbálni a méregdrága ételeket, van, akinek ez presztízsértékű megjelenés, van, akinek pedig semmi keresnivalója nem lenne Slowik konyhája környékén, éppen ezért egyáltalán nem is hozza lázba az újragondolt gasztronómia.  

Ahogy a vendégek helyet foglalnak, és kezdetét veszi az egyedülálló kóstolás, Slowik árgus szemekkel figyeli a reakciókat. Mindent lát és mindent hall. A despotikus konyhafőnök szerepében érezhetően elemében van, és innentől fogva ő irányítja az este menetét. Mindegyik fogást felvezeti, határozott tapssal kér figyelmet, a frászt hozva ezzel az asztalnál ülőkre. A résztvevők eleinte jól szórakoznak a séf teátrális bemutatóin, nem sejtve, hogy pár fogással később már az életük miatt kell majd aggódniuk.

A fogások egyre groteszkebb formát öltenek, és lassan kiderül, hogy a konyhafőnök az összes meghívottal kapcsolatban sérelmeket dédelget, ezért személyes bosszúhadjáratot indít ellenük, melynek során nemcsak vendégei felszínességével akar leszámolni, hanem azzal is, amilyenné őt tették – megfosztották a főzés örömétől, és ezért Slowik mélységesen megveti az illusztrisnak tetsző, valójában középszerű és kicsinyes asztaltársaságot.

A film ekkor erősít rá a szatírára. A menü meghökkentő fordulatokkal operál, miközben kellőképpen feszült helyzeteket teremt ahhoz, hogy a nézőt végig bizonytalanságban tartsa. Mark Mylod ügyesen játszik a horror, a thriller és a fekete komédia eszközeivel, de talán túlzottan steril és kigondolt az a mód, ahogy az éttermi kultúrát mint allegóriát használja fel annak érdekében, hogy általánosságokat közöljön művészetről és művészetet bírálókról, az önmagát mérgező fogyasztói társadalomról, valamint az osztályok között tátongó szakadékról.

Mark Mylod abszurd lakomája picit sótlan, de a remek színészeknek, a precíz és letisztult operatőri munkának és a minimalista dizájnnak köszönhetően mégis elégedetten távozhatunk a moziból. A főszerepben Ralph Fiennes a tőle megszokott profizmussal kelti életre a tökéletességre törekvő, de kiüresedett séfet, mellette van odaadó és hűséges segédje, akit Hong Chau alakít. A vendégek között kitüntetett figyelmet kap Anya Taylor-Joy karaktere, akiről kiderül, hogy nem az, akinek mondja magát. A színésznő könnyen hozza a flegma lányt, aki ügyesen keveri a neki osztott lapokat. A vacsorán Nicholas Hoult, John Leguizamo, Janet McTeer, Paul Adelstein és Aimee Carrero is részt vesz, viszont egyikük karaktere sem kap elég izgalmas háttérsztorit vagy markáns jellemvonást ahhoz, hogy a díszes társulat maradandót alkosson, a színészi alakítások megrekednek a sztereotip figurák rutinos megformálásának szintjén.

A menü gondolatisága megidézi azokat a csömörfilmeket, melyek a ’70-es években reflektáltak az akkori politikai és gazdasági folyamatokra és az ezekből adódó kiábrándultságra. Ilyen volt például A nagy zabálás (Marco Ferreri), A szabadság fantomja (Luis Buñuel), a Sweet Movie (Dusan Makavejev) vagy a Nashville (Robert Altman). Ugyanakkor Mylod mozija jól illeszkedik napjaink azon filmkulturális irányzatába is, amelynek lényege a felső tízezer kifigurázása és megbüntetése (Élősködők, Tőrbe ejtve, A szomorúság háromszöge). A csömörfilmektől eltérően A menü nem eléggé bátor, nem mer polgárpukkasztó lenni, mindenből csak egy keveset adagol, és hiányzik belőle az a plusz hozzávaló, amelytől igazán ütőssé válna az ízvilága. Inkább jól elkészített, mutatós és finom fogás ez a film, amelyre másnap talán már csak halványan emlékszünk majd.

A menü (The Menu) – amerikai thriller, 106 perc, 2022. Rendező: Mark Mylod. Forgatókönyvíró: Seth Reiss, Will Tracy. Producer: Katie Goodson, Betsy Koch, Adam McKay, DanTram Nguyen, Zahra Phillips, Will Ferrell. Szereplők: Ralph Fiennes, Anya Taylor-Joy, Nicholas Hoult, John Leguizamo, Janet McTeer, Judith Light, Paul Adelstein, Hong Chau. Zene: Colin Stetson. Bemutató: 2022. november 17. Forgalmazó: Forum Hungary. Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott!

Képek forrása: Forum Hungary