Horváth Florencia az idáig vezető útról, illetve a szakmai mérföldkövekről kérdezi a szerzőt. Bemelegítő kérdése a kezdetekre irányul, arra a pillanatra, mikor a versírás tudatosabb alkotómunkává vált. Vados Anna ezt főként az identitással összefüggő kérdésnek véli, hiszen az ösztönösen, tizenévesen beinduló írás később, az írás folyamatában vált tudatossá. Míg önmaga számára hamar nyilvánvalóvá vált a költői szemléletmód jelenléte, addig a külvilág ebből sokáig alig tapasztalt valamit. Az első kéziratait a folyóiratok nem fogadták el közlésre, ezért kamaszként elhatározta, hogy felolvasóestek során fogja felkelteni a figyelmet írásai iránt. A 18. életév jelentett váltópontot, onnantól kezelte meditációs gyakorlatként kezelte az írást, és közel tíz évbe telt mire ez átfordult a külvilág számára is látható tevékenységgé.

Horváth a pályakezdés állomásaira, különböző fázisaira tereli a szót. Vados az aktualitásoknak is teret adva először a mentorokat nevezi meg, hiszen tanár nélkül nincs jövő. A kívánt irodalmi színvonal eléréséig meglátása szerint könnyű frusztrálódni a mit csinálok? kinek írok? kérdések kapcsán; ilyenkor elengedhetetlen egy mentor, aki a terveket megmenti a leselejtezéstől. Féléves anglisztika tanulmányai során Bánki Éva stílusgyakorlatok és Géher István László verstan szemináriumán tanulta a legtöbbet.

Szakváltás után, első éves pszichológia hallgatóként úgy gondolta, hogy itt az ideje normálisnak lenni, és abbahagyni azt a hülyeséget, vagyis a versírást. Sok szupervízió és gyakorlás kellett ahhoz, hogy rájöjjön, mekkora tévedés volna pszichológiai tanulmányairól lehasítani költészeti ambícióit. Hogy felszámolja a kettős identitás ambivalens elemeit, két szakdolgozatot szentelt a lelki egészség, a kreativitás és az írói alkotómunka kapcsolatának.

A következő szakmai lépcsőfokot az Amper műhely jelentette. A versek feljavításának érdekében kereste fel a csoportot, és a műhelytagság idején sikerült áttörnie a publikációs üvegfalat. 2-3 éve ül le rendszeresen, hogy szavakat pakoljon egymás mellé, akár lesz értelmük, akár nem. Rengeteg vázlat és ötlet halmozódik így fel, ebben a szakmai rutinban érkezett meg maradandóan a költő-identitás.

Deres Kornélia, az Amper műhely vezetője jelölte Petri-díjra a kötetet, ami tavaly decemberben el is nyerte a fődíjat. Az első helyezés azzal járt, hogy a Magvető kiadó megjelenteti. Horváth a könyv szerkesztési folyamata iránt érdeklődik, mire a szerző elmondja, hogy a kéziratot már 2020-ban többször lezártnak tekintette. Kétszer jelölték Petri-díjra, és a második jelölést tekintette az utolsó lehetőségnek arra, hogy gyűjteménye valaha is eljusson olvasóihoz. Igaznak bizonyult a krízissegélyvonalak javaslata: amikor úgy tartjuk, már nem lehet rosszabb, érdemes kicsit kitartani, mert utána valamivel jobb lesz – fogalmazta meg a sikeres kiadásra célozva. Szerző és szerkesztője, Vados Anna és Deres Kornélia két hónap alatt szerkesztették egybe az anyagot, és a kötet érdemi része, valamint az utolsó harmada, a szerzőjét is meglepve, ebben az időszakban íródott. A kiadói szerkesztés már csak az utolsó simításokat jelentette.

Az est házigazdája a pszichológus-költő identitás egyik jelenlegi úttörőjeként Terék Annát említi, míg az est vendége az előképekhez sorolja Lator Lászlót, akinek a munkásságát már tinédzser korában is ismerte, és Schein Gábort, akinek a gyógyulással kapcsolatos narratíváit jelenleg különös figyelemmel követi, ugyanis úgy véli, hogy a gyógyulásból is meg kell gyógyulni.

Horváth feleleveníti Deres Kornélia laudációját, ami szelíd mániát társít a Vados-versbeszédhez, hétköznapi értelemben használva a mánia szót. Vados azzal érvel, hogy erre szükség van, hiszen hiába jelent az írás szemlélődést, több napba telik mire a kifelé irányuló figyelem átfordul írásba.

Amikor a moderátor kérésére metaforát keres az írás folyamatára, a házfelújítás tapasztalatából merítve a kőműves szakmát nevezi meg. Ha a kőműves be is veri a kisujját és az vérezni kezd, megragadja a sittes vödröt, és 12 órában dolgozik tovább. Ehhez hasonlóan sokáig nem látszik a munka során, hogy milyen szerkezetbe épül bele a vers, mégsem lehet otthagyni. A trükk az ösztönösség és a tudatosság-gondolatiság egy szinten tartása.

Horváth dicsérőleg megjegyzi, hogy nagyon valósnak tűnő történéseket lehet találni a Vados-versekben. Szerzője szerint itt ér össze pszichológia és költőiség. Pszichológusként azt vallja, hogy amiről nem lehet beszélni, arról érdemes megtanulni beszélni (így nem lesz annak életirányító ereje). Költőként pedig elképesztően felszabadító érzés nehéz, kínos és tabunak számító témákkal dolgozni.

Az est végén a szerző diplomatikusan elhárítja a jövőbeli terveket firtató kérdést. Cserébe belehallgathatunk a kötet utáni legfrissebb versek egyikébe. A szexjátékok tündérkeresztanyja című művének felolvasását a közönség hálás, hosszú tapssal jutalmazta.

Fotók: Mariia Kashtanova