Max Weber racionális elméletének meglátása alapján a nyugati zene olyan racionális, azaz szisztematikus, strukturális és funkcionális vonásokat hordoz, melyet a harmonikus progresszióban, a zene dinamikai mozgásában és az intervallumok aritmetikai kialakításában vélt felfedezni. Ez alapján a hagyományos zenén belül hálózatok ismerhetők fel a zenei anyagok közötti kapcsolatok révén. Ezzel ellentétben az avantgárd zene szakít ezekkel a racionális vonásokkal, esetlegesnek, kaotikusnak, meghatározhatatlannak látszik, így kilóg a hagyományos zenére érvényes hálózatok rendszeréből. 

Az Egyesült Királyságból érkező Chia-Ling Peng, a Newcastle Egyetem PhD hallgatója kutatásában John Cage páratlan és formabontó Solo for Piano című 1957-58 közötti darabjának hálózatát elemzi. November 23-ai előadásában olyan elméleti keret bemutatására vállalkozik, amely a racionális elméletet keveri a hálózatelmélettel, s melynek célja a Solo for Piano című munka nyomán a meghatározatlan zene lehetséges hálózatainak felmutatása, valamint a benne fellelhető racionális vonások detektálása. Hipotézise szerint ezek a hálózatok és a racionális vonások is a kompozíciós anyagok és a zeneszerző alkotói szándékának figyelembevételével tárhatók fel, melyek az adott mű kapcsán relevánsnak tekinthetők. John Cage a grafikus kottáit jellemzően útmutatóval látta el, ezzel a szisztematikus vonást erősítette, ugyanakkor előfordul, hogy már az útmutatóban teret ad a zongoristának a szabad értelmezésre ezzel pedig fellazítja a szisztematikusságot. Peng eredményeit a Gephi vizualizációs szoftver segítségével mutatja majd be.

A nyugati avantgárd zene hálózatelméleti megközelítése mellett, a hagyományos japán zene dallamvilágának sajátosságairól is tájékozódhatnak a konferenciára látogatók. A Doshisha Egyetemről érkező kutatók bemutatják majd a japán zenének és sajátos dallamosságának a „tone system” megközelítés és a hálózatelmélet nyomán feltárt karakterisztikáját. A “tone system” Curt Sachs, a 20. század egyik jelentős zenetudósának klasszikus munkáin alapuló absztrakt fogalom, amelyet a zenetudomány a zene bármely adott kultúrában való terjedésének, átalakulásának és egyetemességének megvitatására használt. A fogalom a hangok egymáshoz való viszonyát, kölcsönhatását jelenti egy bizonyos zeneműben. Fumio Koizumi zenetudós tetrachord-elméletében és Minao Sibata zeneszerző ún. csontváz-elméletében az a közös vonás, hogy mindkettő a hagyományos japán zene „tone system” vizsgálatát tárgyaló kvalitatív kutatásoknak az eredményei nyomán született. 

A japán Doshisha Egyetem kutatói: Akihiro Kawase, Junji Adachi, Kiichi Nakasu, Ayaka Kojima és Aoi Morikawa azt vizsgálják, hogyan strukturálható a dallam a hagyományos japán zenében hálózatelmélet használatával. A Sibata- féle csontváz-elmélet hálózatainak reprodukálhatóságát is biztosítandó, a japán kutatócsoport célja egy a dallamokból hálózatot generáló módszer kidolgozása, valamint mindennek egy kvantitatív perspektívából való reprodukálása. Hálózati modellként japán gyerekdalok egy csoportját reprezentálták, melyek tartalmazzák a hagyományos japán zenében fellelhető alapvető jellemzőket. Modelljük és a gráfelméletben kifejlesztett valamennyi módszer alkalmazása révén egy általuk kidolgozott keretrendszert javasolnak a hasonló dallamokkal rendelkező zeneművek osztályozására és összehasonlítására. 

A Klezmer Archívum elnevezésű nemzetközi projekt zenei művek archiválásának kérdéseivel és újszerű megoldásaival foglalkozik. A klezmernek, a kelet-európai zsidóság hangszeres, szájhagyomány útján terjedő transznacionális tánczenének a gyökerei egészen a 1500-as évekre vezethetők vissza. A Klezmer Archívum projekt célja nem pusztán a sajátos dallamok és történeti/etnográfiai kontextusok és egyéb rendelkezésre álló információk központi tárolása, de nagy figyelmet fordít a klezmer kultúra hordozóira is. A projekt a klezmer szakértők nemzetközi hálózatát, az emberi kapcsolatok összefüggésrendszerét és az általuk elősegített információáramlást is vizsgálta és dokumentálta. A kutatáshoz a DoReMus ontológiát alkalmazzák és bővítik ki, hogy az emberi kapcsolatok is vizsgálhatóvá váljanak. Ez véleményük szerint jól tükrözi a kulturális tudás cseréjének a módját, és jobban láthatóvá teszi a dallamok vándorlását. 

A digitális zenetudományban egyre népszerűbbé és fontosabbá válnak a digitális archívumok, amelyek nem csak a dokumentálás, de a zenekutatás új lehetőségeinek és a nagy adathalmazokkal való munkának is feltételei. Ehhez szükség van a különböző kezelőfelületek használatának megkönnyítésére is, valamint az analitikai adatok  egyértelmű vizualizációjára Anna Maria Matuszewska, a Lengyel Tudományos Akadémia és a németországi Karlsruhe Zeneművészeti Egyetemének munkatársa a zenetudományi kutatások eredményeinek interaktív, vizuális feltárását alapvető fontosságúnak véli, így előadásában Tableau Public adatvizualizációs szoftver segítségével mutatja meg, milyen újszerű lehetőségeket kínál az interaktív diagrammatikus zenei elemzés. 

További írások a témában a DH_BUDAPEST_22 konferenciája kapcsán
Bölcsészet és digitalitás
Graffitik a digitális bölcsészetben

Címlapfotó: John Cage, Wikipedia, Bogaerts, Rob / Anefo