A piros hetes olyan, mint egy retikül, mind elférünk benne. Arra jó, hogy ablakából nézzük a Derby söröskorsós, habzó cégérét. Csorog a nyál az állunkon végig, leszállunk a Keletinél. Nincs apelláta, hív a Derby. Mehetünk villamossal, hisz az is, mint a sör, tigrissárga és vakfehér. Kiszúrja a szemed. Összevissza kaszabol. Elvarázsol. Valami ilyesmi a színek szinesztéziája.

Ittasellátó. Kocsmahivatal: nyomjuk a címkéket, vignettákat a homlokára, de a Derby ezt is állja. Ide egyszer álruhában Kádár is benézett, adott tüzet egy kohásznak, aztán átsétált a Keletibe és felszállt egy puritán páncélvonatra. Egyszer Ló Szerafint is láttam erre, a bánatos üvegek mögött abrakolt, a szívét, a hátát itt csutakoltatta.

Na, Gizike… – szól hátra elnyújtott, unott hangon a bukott pincér – hozhatja a habot. És Gizike hozza. A Derbyt. Ráfújja a sörökre. Rá az aranykákra. A komló tetejére. Hörpintem, valódi világ. Habzó éggel a tetején. Habzik, nem fékez(ett), s nincsen zsilettpenge benne. Arra vigyáznak. Apás az illata. Fűszeres és érett, sose romlott. És tiszta, mint a szappan vagy egy szonett. Szabad széket is találsz hozzá, tuti, hogy tonett.

Szóval itt ráfújják. De nem tiltakozik senki. Ide nem tüntetni járnak. Itt ünneplős, fekete-fehér kockákon lehet járni, lakóparkba sem akarhatnék szebbet. Aki sokat jár ide, az kikerül. Na nem csak a szociális hálóból, hanem egyszerűen ki, a homlokzatra. A cégér része lesz, bekerül a közös habba. De itt a pályaudvar, jó utánpótlásnak, a kétlábúak sosem fogynak el.

Itt blokkot adnak, azzal állsz sorba, lógatod az orrod, vársz a jó sorodra, aztán beállsz. Be, a sorba. A pulthoz érsz. Megkapod, ami a tiéd, aztán a blokkot felszúrják egy fémkaróra. Te meg kihúzod magad az asztalnál, hogy felérjen a pofád a napsütötte sávig. Rádió is szól, kedves, nem húz karóba a muzsikája. Itt visszaáll az óra. Nem svájci a pontossága. Inkább gúnyos. Ez nem Svájc. Nekünk nincs fehér kereszt a címerünkben, csak sörsárga korona, de az sem rossz, az is egy pompa.

Nincsen lovi. Nincsen Zelk és nincsen Csurka. Csak ez az örök cégér. Sárga, mint a ló foga. De ne feledd: a Derby nem egy nyeretlen kétéves. Tagadd bár meg háromszor a nevét, számon tart ő téged. Ha nem játszod meg magad, egyszer majd ellovagol érted.