Ritka, hogy egy irodalmi rendezvényt olyan mértékű érdeklődés övez, hogy az utcáról is hallgatják a be nem férők – ahogy ezen az esten történt. Épphogy be tudtam préselődni a Kis Présházba (©Mărcuțiu-Rácz Dóra), az utánam pár perccel érkezők kevésbé voltak szerencsések, már csak kintről hallgathatták, ahogy André Ferenc – aki a produkció színes, izgalmas zenei aláfestését biztosította – T. Dannytől a Megmondtammal melegít az estre.

Horváth Benji

Az esemény kezdetén Horváth Benji énekelt elnyújtott, melankólikus riffekkel kísérve, majd felolvasta Kabai Lóránt Hajnali védettség című versét a nemrég elhunyt költőre emlékezve. Ezután a könnyedebbé váló gitárjáték mellett Mărcuțiu-Rácz Dóra olvasta fel súlyos témákkal foglalkozó egy rossz hírű park utcáin című versét első kötetéből, a már minden nő hazamentből. „[N]e töröljem le a rúzsom, ha nem kell, / azért járjak futócipőben, mert kényelmes, / és ne az legyen a mentsváram, / hogy épp megjött.” (Mărcuțiu-Rácz Dóra: már minden nő hazament, Erdélyi Híradó Kiadó-Fiatal Írók Szövetsége, 2020, 13.) Összességében elmondható, hogy az est során elhangzó szövegek központi témái a feminizmus, a nők kiszolgáltatottsága és a kelet-európai, erdélyi identitás voltak, a szövegekkel pedig végig szimbiotikus kapcsolatban állt a zene – ami nem csoda, hiszen André Ferenc és Horváth Benji például tagjai a 2018-ban VJ Lamaskierrel közösen alapított Beatwándor audiovizuális költészeti formációnak.

Mărcuțiu-Rácz Dóra

André Ferenc

Egy hosszabb zenei átkötés után André Ferenc spoken wordje következett, ami az előzőnél könnyedebb hangulatú, humoros, játékosan társadalomkritikus, ugyanakkor intim szöveg volt. Utána Horváth Benji Kali Ágnes Oldalbordalét című versét olvasta fel, így a női léttel kapcsolatos traumákat különböző vallások nőalakjain keresztül feldolgozó vers nyomot hagyott a hallgatóságban, a lendületes szöveg hatásosságához a dinamikus zene is hozzájárult.

Ezután Mărcuțiu-Rácz Dóra következett, lassú, szinte meditatív gitárjáték mellett olvasta fel jutalomfalat című versét, melynek kifejezett erőssége, hogy a rohadó szendvicsekkel és használt zsebkendőkkel megpakolt zárlat szinte banális humorával a szöveg traumavers-voltának ad nagyobb hangsúlyt. André Ferenc ujjai a húrokon felgyorsultak, hogy megfelelő aláfestést biztosítson a Lót felesége című verséhez, mely több ponton is kapcsolódott a korábban felolvasott Kali-vershez. Bár eddig Horváth Benji csak másoktól olvasott fel, most a legújabb, emlékmű a jövőnek című kötetének nyitóversét, a Roots Radicals következett amely a kötet egyik legerősebb verse, zsigeri, punk, organizált káosz. „Hagyd békén a testem. Idő kell neki, hogy megnyílhasson / előtted szeszélyes gravitációja. Mint egy fekete lyuk, / a testem szabad: átalakít mindent, és minden / átalakítja.” (Horváth Benji: Emlékmű a jövőnek, Jelenkor, 2022, 9.) Mărcuțiu-Rácz Dóra copie după buletin című verse után André Ferenc keleteurópaiság-tapasztalatról szóló ironikus-szatirikus spoken wordje következett. „Az örök, keserédes Erdély, folyton szivárgó gázkazán, egy eladott meccsen a fairplay, ez a párhuzamos igazság. Már a gondolkodás is paradox, ez az európai álomparalízis, megtörsz, vagy beleszoksz, mert a nyelved alatt ül a múltad” – érkezett meg André a szöveg refrénjéhez a lassuló pszichedelikus dallamok mellett. Zárásként Horváth Benji adta elő többnyelvű, hibrid szövegét, mely egyszerre volt vers, spoken word és dal, burjánzó intertextualitással és megfáradt lázadással. „Ce n’est pas la vie, so fuck the police.” – hangzott el az interkulturális esszencia. Az est a szerzők dedikálásával ért véget.

Az est teljes anyaga megtekinthető a Kis Présház Facebook-oldalán

Fotók: Mariia Kashtanova