Nemes Anna festőművészként a formák és alaki kompozíciók elmélyült vizsgálata, egyszersmind az anyagszerűség vizuális megragadhatóságának kérdései felől érkezik stilárisan meglepően kiérlelt Beauty of the Beast című doku-rövidfilmjéhez. A női testépítőkről szóló lírai hangvételű portréját, noha filmalkotásként önmagában is megáll, nem érdemes a további, más médiumokban született műalkotások alkotta környezete nélkül szemlélni. Nemes Anna ugyanis nem pusztán egyszeri „kirándulást tett” egy izgalmas, normatörő és viszonylag zárt (ekként dokumentumfilmes szempontból tematikailag roppant hálás) világba, hanem elmélyült figyelemmel, több különböző oldalról közelítette meg az elmúlt időszakban a test fogalmát.

A Várfok Galériában bemutatott, Egyszerű bonyolult című kiállítás festményein a test organikus, hús-vér jelenvalóságát a természet alakzatainak ritmikus ismétlődéséből és a fizikai romlás során végbemenő dekomponálódásból fakadó absztrakcióval játssza egybe. E kettősség különös oszcillációja megy végbe az aktképeken elvont fogalmi síkon.

A kiállításhoz képest a fesztiválon bemutatott kisfilm természetesen sokkal konkrétabban fogalmaz, amikor a négy testépítőnő portréját megrajzolja. A főszereplők vallomásain keresztül ismerjük meg a versenyzéssel, illetve az ideális versenyforma elérésével járó küzdelmeket, saját hitvallásukat és azt, ahogyan önmagukat látják. A filmnek ez a tartalmi aspektusa kiszolgálja a kulisszák mögé betekintés igényét, a dokumentumfilm elemi lényege azonban korántsem ebben rejlik. Tényfeltárás – vagy a kukkolás élménye – helyett a fent említett lírai hangvétel és vallomásos jelleg dominál igazán a Beauty of the Beastben. 

Erre a jól megválasztott stiláris eszközök is azonnal felhívják a figyelmet: a film teljes hosszában úgynevezett függőleges (kép-hang) montázzsal rendeli hozzá a hosszan kitartott, gyakran szuperközelikben mutatott képekhez a főszereplők személyes vallomásait, melyeket egyenesen a rendező Nemes Annához intéznek.

A címben a film állásfoglalása, szemlélődésének iránya is benne foglaltatik: a fizikai síkon, a test alakjában megmutatkozó materialitásban keresi azt, ami túlmutat ezen a dimenzión – ám hogy ez a szépség lenne-e, ahogyan a cím implikálja, esetleg az emberség, a nő(ies)ség, a megszállottság, az emberi teljesítőképesség határain túli dimenzió, vagy valami más, ezt már a rendező nem akarja eldönteni helyettünk. Annyi bizonyos, hogy a hosszan kitartott közelikben a kamera lencséjén keresztül a hagyományos, európai művészettörténetből örökölt nőiesség fogalmain túli, ebben az értelemben nőszerűségüktől megvált, emberfeletti testek mögött az individuálist, a megismételhetetlent, a mégis-nőit kutatja.

A Beauty of the Beast legnagyobb erénye az, hogy Nemes Anna rendező képes előítéletmentesen egészen közel menni a témájához, amire főszereplői mély megnyílással reagálnak. A gondosan komponált, statikus snittek pedig úgy engednek szemlélődni, hogy nem árulják ki e különös testeket, és nem teszik kukkolóvá a nézőt. A hosszan kitartott képek pedig egy idő után maguk is átalakulnak, absztrahálódnak, ennélfogva már nem puszta referencialitásukban, hanem önmagukon túlmutató jelentésekkel telítve nézzük őket.

A négy bemutatott testépítő közül is kiemelkedik Csonka Eszter, akivel a közös munka olyannyira jól sikerült, hogy Nemes Anna és Csuja László idén a Sundance Filmfesztiválon bemutatott, komoly kritikai sikert aratott, Szelíd című nagyjátékfilmje is az ő főszereplésével készült el. Ez az alkotás tekinthető a festménysorozat és a rövidfilm szintézisének is, amennyiben a fiktív történeten keresztül a lehető legközelebbről mutatja be a női testépítés világát, mégis hangsúlyozottan esztétizált módon tárja elénk a történetet. (Kritikánk a filmről ide kattintva olvasható.)

Nemes Anna intermediális, profán triptichonja a testről és nő(ies)ségről felforgató távlatokat nyitott e csontig rágott perspektívában.

Beauty of the Beast – színes, magyar dokumentumfilm, 47 perc, 2022. Rendezte: Nemes Anna. Operatőr: Nagy Zágon. Producer: Horváth-Szabó Ágnes, Muhi Pires András

Vetítési időpontok a 19. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon (a film adatlapja a Verzió oldalán):

• november 9., szerda 18:30 (Toldi Mozi – Nagyterem)
• november 15., kedd 20:30 (Toldi Mozi – Kisterem)