Az elsőfilmesként Cannes-ban körülrajongott Lukas Dhont második filmjének megjelenését rendkívüli várakozás övezte, a Lány című filmmel berobbant belga rendező pedig másodszor sem okozott csalódást. Mostanra kijelenthető, hogy jelenleg ő a fiatal lelkek válságtörténeteinek első számú krónikása az európai filmben.

Míg a Lányban a felnövekedés és önmegtalálás feladatától terhelt kamaszsors önmagában, a főszereplő személyiségén belül válik konfliktusossá, addig a Közel ennek párdarabjaként két, a felnövés küszöbén álló, ifjú ember egymáshoz való viszonyának alig tetten érhető, mégis mindent átkeretező változását térképezi fel.

A tizenhároméves Léo és Rémi legjobb barátok, akik az egész nyarat szoros és meghitt közelségben töltik, bejárásuk van egymás otthonába, a másik családja ismeri és szereti őket. Közösek a játékaik, gazdag és komplex fantáziavilágon osztoznak, amelyben éppen az a Léo tűnik aktívabbnak, kezdeményezőbbnek, akit jobban megvisel majd kettejük közül, amikor új iskolába kerülve új kontextusban lesznek kénytelenek újrafogalmazni a kettejük közötti kapcsolatot.

Dhont filmje a személyiségfejlődés talán legérzékenyebb pillanatáról beszél, arról a leheletvékony, de gyémántszilárdságú és visszavonhatatlan határról, amelyet a gyermekkor ártatlanságának elveszítése, egyszersmind a pubertáskorba lépés jelent. Miközben Léo és Rémi kapcsolatában látszólag, puszta tényszerűségében semmi nem változik, a korosztályváltással és az új közösségben minden egyszeriben új keretet kap. A szexualitásra való rábéredés a létezés minden, korábban oly egyszerűnek és egyértelműnek tűnő aspektusát új fénytörésbe állítja. Ez pedig különös súllyal esik latba a kiskamasz fiúk esetében, akiktől ez a változás egyúttal mintha a gyengédség lehetőségét is elvenné.

A belga vidéki táj idillje karakteres hátteret ad a történetnek, melyben a természet és a virágültetvények változása számos szimbolikus jelentéstársítást tálcán kínál. Gazdag, meleg színekkel festett történet ez, sugárzó sárgákkal és vörösekkel, amelyek a film elején a fiatalság szertelenségét, az örökké tartó nyár örömét hivatottak bemutatni, később azonban az élet könyörtelen továbbfolyásának melankóliáját festik a néző elé.

A Közel stilárisan is a modern európai film örökségét őrzi: vizuálisan komplex, jelentéstelített képeket látunk, a jelenetek amerikai stílusú felsnittelése helyett a kamera sokszor inkább szemlélődik. Hosszan elidőzünk egy-egy részleten, kisebb apróságok kiemelt szerepbe kerülnek, miközben a dramaturgiai szempontból központi, drámai pillanatokat a rendezés érzékenyen képen kívül hagyja.

Ebben az indirekt fogalmazásmódban rejlik Dhont munkáinak valódi ereje: a drámai sűrítés és a mindennapi élet eseményei közül kiemelkedő feszültségpontok nyílt megjelenítése helyett a valóságos, hétköznapi tapasztalatainkhoz közelítő ábrázolás sikerrel teszi a film vizsgálódását elmélyültebbé, a vásznon látottakat hitelesebbé.

Figyelmes csendességgel szemlélődő film a Közel, amely lassú tempójával engedi, hogy a néző a maga jelentéstársításait hozzáadva ráismerjen magára a nagyon is valóságos életre.

Közel (Close) – belga-holland-francia filmdráma, 105 perc, 2022. Rendező: Lukas Dhont. Forgatókönyvíró: Lukas Dhont, Angelo Tijssens. Producer: Michiel Dhont, Dirk Impens. Szereplők: Eden Dambrine, Gustav De Waele, Émilie Dequenne, Léa Drucker, Kevin Janssens. Bemutató dátuma: 2022. november 3. Forgalmazó: Cirko Film. Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott!

Képek: © Cirko Film