Cantu Mari budapesti származású filmrendező itthon még gyógypedagógusnak tanult, filmrendezői tanulmányait már Németországban kezdte, ahova 1974-ben költözött ki. Elmondása szerint ebben az időszakban Berlin még nem számított olyan felkapott városnak, mint napjainkban, de számára fontos volt, hogy olyan helyen éljen, ahol megért másokat, és ahol ő is beszéli a nyelvet.

Néder Panni karrierében és életútjában szintén kulcsfontosságú szerepet játszik Berlin, hiszen, Cantu Marihoz hasonlóan, bár Magyarországon kezdte tanulmányait, személyes és szakmai fejlődési útján Berlin jelentette a következő, meghatározó állomást. Néder Panni élete egyik legfontosabb döntéseként határozta meg azt, hogy itt építette fel munkásságát és önmagát, annak ellenére, hogy a kiköltözést követő lelki megérkezéshez évek munkájára volt szükség.

A Go című önéletrajzi kötet már egyszerű címével is jelzi, hogy egy olyan életről szól, amelyben az út, az utazás központi szerepet játszik. Ugyanakkor Cantu Mari kiemelte azt is, hogy a cím egyúttal az azonos nevű, izgalmas japán stratégiai játékra is utal, melyet egy nyugat-berlini kávézóban ismert meg.

Cantu Mari kötetéhez Enyedi Ildikó írt fülszöveget, egyaránt kiemelve a közös tapasztalások jelentőségét és az alkotó egyediségét: „Minden a margókról indul. Minden fontos a margókon történik. Megyek befelé az erdőbe, az ismerős-ismeretlen világba, ami Mari maga.”

A mű keletkezése paradox módon összefügg a koronavírus-járvány mindannyiunk által tapasztalt korlátozó, lehetőségeket megsemmisítő erejével. Bár az eltervezett forgatás a járvány miatt nem valósulhatott meg, a pandémia mégis lehetővé tette Cantu Mari számára az alkotást, mivel teret és időt biztosított az önreflexív munkára, az önéletrajzi regény megírására. A Go szimbolikus szerepet is betölt az életében: éppen hetvenedik születésnapjára készült el a könyv, amelyben visszatekint az eddigi pozitív és negatív, színes élményekre.

Cantu Mari regénye körülbelül tízéves időszakot ölel fel. A bemutatón felolvasott részletek ízelítőt adtak a könyv hangulatából. Elsőre a hallgató akár azt is hihette, hogy az óvónői, takarítónői, gyertyaöntői tapasztalatok és nehézségek felidézésével a szerző az akkori hányattatott sorsára fekteti a hangsúlyt, de a szövegből áradó humor hamar egyértelművé tette, hogy a nyüzsgő város, a felbukkanó fura figurák és a hányódás motívumai pozitív töltetet nyernek, az emlékek színes és izgalmas, tanulságos múltbéli epizódokként elevenednek meg, melyekből intenzív életszeretet sugárzik.

A regényíró rendezőnő a beszélgetés során elmesélte, hogy gyerekkorától fogva jellemző volt rá egy bizonyos életbátorság, a gyanakvás hiánya. Nem félt az emberektől, ami persze esetenként kellemetlen következményekkel járt. Bár az írásra nem feltétlenül gondol úgy, mint terápiás folyamatra vagy eszközre, Cantu Mari mégis kiemelte, hogy a könyv megírásának jelentős szerepe volt az általa megélt negatív események feldolgozásában.

A negyven éve Berlinben élő magyar rendezővel beszélgetve adott volt a kérdés, hogyan definiálja saját identitását, melyik város jelenti számára az otthont. Bár elsőre ez egyszerű eldöntendő kérdésnek tűnhet (Budapest vs. Berlin), Cantu Mari mégis árnyalt választ adott: ő úgy ment el Magyarországról, hogy nem szakított az addigi életével. Örül, hogy nem itt tölti mindennapjait, de örömmel tölti el az is, hogy néha mégiscsak élhet Magyarországon. Úgy érzi, az ő életében az otthon fogalma lelkiállapottól, aktuális élethelyzettől is függ. Amikor az ember jól van, akkor úgy látja, hogy két otthona is van, ám ez törékeny állapot: ha a lelki egyensúly felbomlik, az ember úgy is érezheti, hogy egyetlen otthona sincs neki.

A Go a személyes történeteken keresztül családi mintákról, női mintákról is mesél, kidomborítva a társadalmak pozitív változásait is. A felelevenített történetek a szerző szerint arra engednek következtetni, hogy a nők helyzete sokat javult az utóbbi évtizedekben, ő például már teljesen másképpen állt ki önmagáért, mint női felmenői. Cantu Mari szerint az is megfigyelhető, hogy ma a fiatal nőknek még inkább megvannak az eszközei és lehetőségül arra, hogy megvédjék magukat.

A bemutatón kiderült, hogy Cantu Mari élményeiből egyaránt kirajzolódik Budapest és Berlin arca. Láthatóvá válnak Budapest hiányosságai és hátrányai, de mégis ez a város marad az a bizonyos első otthon, legalábbis kronológiai sorrend szerint mindenképp. Berlin azzal csábít, hogy nem hiú, nem giccses, nem sznob, és megfelelő teret ad az elmélyült munkának, közben pedig második otthonná is érik. A Go című önéletrajzi kötet összességében véve olyan komplex és érzékeny műként mutatkozott be a Nyitott Műhelyben, amely hiteles lenyomatot ad a ’70-es és '80-as évek Budapestjéről és Berlinjéről, és amelyben a szerző saját családi életébe és kalandjaiba is betekintést enged. Cantu Mari első kötete a bemutató alapján nem csupán az eddigi életút összegzésére szolgál, hanem a pozitív és energikus attitűd életformáló szerepére is felhívja a figyelmet, mivel történeteit a humor, a bátorság és az emberekbe vetett bizalom egyaránt átszövi.

Fotók: Horvát Lili