Nick Payne Inkognitó című darabja most debütált Magyarországon a Pesti Színház égisze alatt Baráthy György fordításában. Szőcs Artur rendező eleveníti meg a szövevényes történetet, összesen négy színész alkalmazásával (Nagy Ervin, Kovács Patrícia, Márkus Luca és Horváth Szabolcs), akik közel húsz különböző karakter szerepét öltik magukra. Az egyfelvonásos színjáték letisztult színpadképe (a díszletért és jelmezekért Slárku Anett a felelős) egyszerre eszköze és megnehezítője a hirtelen jelenet-, és szerepváltások követésének, így a néző nem csupán passzív befogadója egy szórakoztató előadásnak, hanem könnyedén úgy érezheti, mentális kirakóst játszik, melynek témája maga az emberi agy működése.

A dráma modern keretekbe foglalva, a szituációs komédiasorozatok humorát és felépítését követi, ennek szellemében pedig három fő cselekményszál között ütemesen váltakozva bontakozik ki, miközben az idő relativitása nyilvánvaló szerepet ölt. A cselekményszervező vonal 1955-ben Albert Einstein világhírű elméleti fizikus halálával kezdődik, illetve a boncolásért felelős megszállott tudós, Thomas Harvey esetével, aki kétségbeesetten menti meg a hamvasztástól a XX. század legnagyobb elméjét. Ezzel párhuzamosan jelenik meg egy szintén valóságon alapuló történet, Henry Maison 1953-ban végzett műtétének tragikus következménye, mely az agysérülések elszenvedőinek vizsgálatával tulajdonképpen megteremtette a neuropszichológia tudományának alapjait. E két szál összefonódása adja meg a darab problémafelvetéseit: az emlékek és a személyiség kapcsolatának kérdését és ezzel kapcsolatban az agy mint fizikai hordozó szerepét. Ezekre reflektál a teljes mértékben fikcióra épített, egyértelműen kortárs jelenetsor, melyben egy neuropszichológus gondolkodásmódját ismerhetjük meg, a modern világ okozta problémákkal és identitáskeresésével küzdő elkeseredett nőt, aki mégis az „időben elakadt” betegek stabil támasza.

Az előadás szimbólumrendszere éppen olyan szövevényes, mint a mű szerkezete. A vörös bársonnyal bevont kockák, melyek a teljes díszletet alkotják, a hatalomra, így az önuralomra és öntudatra utalás mellett kihangsúlyozzák az ezekből kiemelkedő két különleges tárgyat: az ezüst keretbe foglalt híres agyszövet egyik szeletét és a szintén ezüstösen megcsillanó vízipipát, melyek összeadódva pont az önkontroll és tudatosság elveszítését eredményezik. Színfalak mögötti tér nem létezik – az éppen nem aktív színészek élő hátteret alkotva olykor belső, szótlan megfigyelők, máskor a jelenet szereplőinek mentális állapotát jelképezik vizuális megtestesítőként.

A végkifejlettel lesz teljes az időutazás – a szálak összeérnek, a néző pedig újabb barázdákkal sűrítve agyszövetét, bolyonghat akár napokig a felvetett problémák kacifántos labirintusában.

Nick Payne: Inkognitó
Fordította: Baráthy György
Előadják: Nagy Ervin, Kovács Patrícia, Márkus Luca, Horváth Szabolcs
Díszlet és jelmez: Slárku Anett
Dramaturg: Hársing Hilda
Zeneszerző: Cser Ádám
Súgó: Jároli Helga
Ügyelő: Eperjesi Anikó
Rendezőasszisztens: Szládek Kata, Skrabán Judit
Rendező: Szőcs Artur
Bemutató: 2022. október 22., Pesti Színház
Fotó: Gordon Eszter