A digitális bölcsészet mára megkerülhetetlen fogalommá vált a bölcsészettudomány vonatkozásában. De valójában mi mindent foglal magában ez a terminus? Milyen területeken és milyen eszközökkel folyik a kutatómunka? Miket vizsgál és milyen viszonyban van ez a hagyományos bölcsészettudománnyal? Kezdjük a legelején.

Számos kérdést vet fel a fogalom, hiszen egyszerre nagyon meghatározott, mégis szinte behatárolhatatlan. Meghatározott abban az értelemben, hogy a digitális bölcsészet tudományterülete a bölcsészettudományi diszciplínák és a számítástechnikai eszközhasználat és módszertan közös keresztmetszetében lokalizálható. Ez a keresztmetszet azonban olyan tág transzdiszciplináris területet foglal magában és olyan progresszív módon fejlődik, hogy e sorok írójának is meglehetősen nagy fejfájást okozott, hogyan tudja megragadni ezt az egyszerre összefüggő és szerteágazó tartományt.

Inter- vagy transzdiszciplináris jellege egyfelől azzal magyarázható, hogy míg a hagyományos bölcsészettudományi gondolkodásban a tudományterületek különálló vizsgálatára való törekvés tendenciája figyelhető meg, addig a digitális bölcsészet kutatási módszertana a különböző bölcsészettudományi diszciplínák közös és egymással összefüggő jellegéből indul ki. Vizsgálódási módja mindenekelőtt az adatközpontú gondolkodáson nyugszik. Másfelől, természetesen a közös gépi alapú eszközhasználat és formálisabb, matematikai irányultságú szemléletmód is transzdiszciplináris közösségbe szervezi a digitális bölcsészeket. Egyes szakemberek úgy vélik, ez paradigmaváltást jelent, mások főként módszertani és megközelítésbéli különbségként definiálják. Az Open Access, vagy Open Source, azaz a nyílt hozzáférés elvében való egyetértés szintén jellemzi a digitális bölcsészeket, amely a kutatási eredmények online, díjaktól és egyéb akadályoktól mentes közzétételét szorgalmazza, ezzel elősegítve az ellenőrizhetőséget és a szabad, jogszerű újrafelhasználást.

A tudományterület egyik fő iránya a különböző szöveg, kép és hangzás alapú, illetve multimédiás adatok archiválását eszközli, valamint az ehhez kapcsolódó adatbázisok kiépítését, optimalizálását és hosszú távú megőrzésének lehetőségeit kutatja. Más területek fókuszában a tudásrendezés, -rendszerezés áll. Ennek egy módja a szemantikus web linked data rendszere, melynek alapja az adatelemek összekötése a weblapok helyett, ennek pedig elengedhetetlen követelménye a gépileg olvasható entitások, referenciák létrehozása. A szemantikus web linked data rendszerének gondolata a tudásreprezentálás igényéhez és a technológiai lehetőségek kibővüléséhez köthető. A tudás reprezentálásának hatékony megoldása az adatok ún. tudásgráfokba való integrálása, melynek logikai alapú rendszerezését követően olyan hármas egységek alkothatók, melyek bármiféle jelenséget, eseményt, entitást és tulajdonságot különböző relációkban képesek reprezentálni­. A különböző rendezett adatokon lekérdezések, statisztikai kutatások végezhetők, melyek hatalmas tudásanyagot tudnak ezáltal felölelni és beemelni a vizsgálatba. A tudásgráfokat azonban nem csupán a kulturális intézmények, könyvtárak vagy archívumok használják, de sok, általunk is a mindennapokban használt internetes felület, videójátékot kiadó cég vagy videóközvetítő platform számára segít üzleti döntéseik meghozatalában a felhasználói preferenciák, igények felmérése által.

A digitális bölcsészet filológiai és textológiai megközelítéséből egyfelől beszélhetünk a digitális szövegkiadások és digitális kritikai kiadások újszerű lehetőségeiről: digitális forráskiadásról, kéziratok digitalizált másolatának és/vagy annotált átiratának közzétételéről, hipertextekről, hipermédiás tartalmakról stb. Felhasználását tekintve nem kérdéses, hogy a digitális kritikai kiadás sokoldalúbbnak és hatékonyabbnak látszik a nyomtatott társánál, hiszen könnyebben kereshető, terjedelmi korlátoktól mentes, rugalmas, bővíthető stb., mégis nehezen tudja leváltani a nyomtatott kiadásokat, hiszen más nézőpontból azok fizikai megjelenése és stabilitása is előnyösnek tekinthető.

Másfelől az ún. „distant reading”, vagy „távoli olvasás” az irodalomtudomány olyan megközelítése, mely nagy mennyiségű digitalizált szépirodalmi szöveg statisztikai elemzését végzi. Alapgondolata abból eredeztethető, hogy századunk szövegtermelését egyszerűen képtelenség „close readinggel”, azaz „közeli olvasással” vizsgálni, nyomon követni. A „distant reading” előnye, hogy az összehasonlítások adatalapú lehetőségét kínálja, különböző szempontok szerint teszi láthatóvá a szövegek sajátosságait, kategorizálható, lekérdezhető, ellenőrizhető. A digitalizált irodalmi szövegekből annotációk révén olyan kereshető szövegkorpuszok hozhatók létre, melyek már a középiskolai oktatás számára is megkönnyíthetik az irodalom tanítását és tanulását.

Mindezek mellett a digitális bölcsészet körébe szokás vonni a virtuális múzeumok és kiállítások területét is, továbbá, természetesen foglalkozik a mesterséges intelligencia nyújtotta egyre bővülő lehetőségekkel, főként nyelvészeti kutatóterületek alkalmazzák a gépi tanulás módszerét.

A magyarországi kutatómunka több nagyvárosi egyetemen és intézetben is folyik. Ennek egy részéről, a Digitális Örökség Nemzeti Laboratóriumában zajló kutatásokról szeretnék említést tenni: Az DH-LAB-ban történő kutatások egy része foglalkozik irodalmi korpuszépítéssel. A kutatás vers-, regény- illetve drámakorpusz gépileg annotált szövegeit teszi elérhetővé, melyek a „distant reading” megközelítés alkalmazását is elősegíti. Ezek mellett az ún. Gold standard korpusz projekt egy olyan magyar nyelvű gépileg annotált referenciakorpusz kiépítésén fáradozik – tekintettel a határon túli nyelvhasználatra is –, mely elsősorban feltétele a gépi tanuláson alapuló módszereknek. A mesterséges intelligenciát alkalmazó, nyelvfeldolgozó algoritmusokat fejlesztő kutatási program a magyar nyelv gépi elemzésének kialakításán dolgozik, mely egyszerre szolgálja ki a piaci igényeket és segíti elő a nemzeti digitális örökség feltárását és megőrzését. A digitális adatvesztést elkerülendő a DH–LAB webaratás megnevezésű programja olyan magyar nyelvű webes anyagok célzott gyűjtését és archiválását végzi, melynek elsősorban kutatási és innovációs szempontból relevánsak. Ehhez olyan, saját fejlesztésű webcrawlert használ, mely program az interneten elérhető publikus és engedélyezett tartalmak letöltését, adatainak eltárolását és elemzését végzi. A born-digital projekt emellett elsősorban a már digitálisan keletkezett szövegek megőrzésének és megfelelő kezelésének eljárását elaborálja.

Végezetül a laboratórium Wikibase megnevezésű kutatása olyan szemantikus adathálózat kiépítésén dolgozik, mely a történeti témájú kutatások adatainak rendezését és közzétételét célozza meg. A létrehozott adathálózaton SPARQL lekérdező nyelv segítségével végez elemzéseket.

Elmondható, hogy a digitális bölcsészeti tudományterület létrejöttének magyarázata nem pusztán a technológiai lehetőségek bővülésében keresendő, de egy új, és a korábbi limitációkat meghaladó kutatási tevékenység kialakításának igényében is. A fejlődő és aktuálisan legkorszerűbb gépi technikák bevonása a bölcsészettudomány interdiszciplináris területébe megoldásként kínálkozik korunk megnövekedett információtermelésének rendszerezésére, archiválására, illetve adatközpontú, statisztikai alapú elemzésére. Az pedig, hogy napjaink történelmi lenyomatai hogyan kerülnek rögzítésre az utókor számára, a megfelelő szelekció és tárolás folyamatos kihívásként és igen nagy felelősségként jelenik meg a digitális bölcsészet művelői számára.

A DH_BUDAPEST konferencia részletes programjáról az alábbi felületen található további információ.