Kemény Gabi A konkrét hiúz című első kötetéhez kapcsolódóan kapott meghívást, Regős Mátyás pedig a Lóri és a kihalt állatok című regénye okán jött el – amely első szerzői megjelenése a Móra Kiadónál. Mindkét alkotás a Regényes természet irodalmi pályázatra készült, melyre a zsűri elsősorban a környezetvédelem, a klímaváltozás és az aktív turizmus témaköreit feldolgozó ifjúsági regényeket várt. A két szövegben az is közös, hogy mindkettőt Pacskovszky Zsolt szerkesztette, aki most a beszélgetés moderátoraként ült a közönség előtt.

A beszélgetés a korai időpontra való tekintettel egy bemelegítő kérdéssel indult: volt-e, van-e a szerzőknek háziállatuk? Regős Mátyásnak volt már egy Móric névre hallgató macskája és egy Elza nevű kutyája is, ám egyik „projekt” sem volt hosszú távú, így nem tartja magát túl lelkiismeretes állattartónak. Kemény Gabi nem a klasszikus módon tartja otthonában kedvenceit: családjával nemrég egy Börzsöny melletti faluba költöztek, ahol gyakori vendég környékükön az erdő több lakója is. Az általuk Laci névre keresztelt szarvas, valamint számos gyík és két mókus is jó kapcsolatot ápol velük. 

A regények tematikája miatt a szerzők röviden arról is meséltek, hogy gyermekkorukban milyen, a természetről, állatokról szóló műveket olvastak, és melyek inspirálták őket a legfőképpen. Kemény Gabira elsősorban Konrad Lorenz és Gerald Durrell munkássága volt nagy hatással, leginkább a Rokonom, Rosy című mese, amely miatt akár örökbe is fogadna egy elefántot. Regősnek először Mark Twain Tom Sawyerének döglött macskája jutott eszébe, mint meghatározó élmény, majd felemlegette Vukot és Lassie-t, illetve a Fehérlófiát, Háry János lovát, Lucifert és Csutakot is.

Ezt követően a társalgás a saját regényekről folyt. A Lóri és a kihalt állatok egy tizenkét éves fiú történetét meséli el, aki a körülötte és a lelkében zajló eseményeket úgy dolgozza fel és próbálja értelmezni, hogy éjszakánként halott állatokkal beszélget. Lórinak bőven van oka az aggodalomra, édesanyja halála, saját elhúzódó betegsége, klímaszorongása és pusztán kamaszkora miatt is.

A történet – a szerző szerint – azt mutatja meg, hogyan épülnek egymásra a mindennapjaink kis szorongásai és alkotnak együtt egy hatalmas, komplett félelmet, amellyel csöppet sem könnyű megbirkózni. Mit lehet tenni, ha rettegéseink egyesülnek, hogyan lehet továbblépni, és felülemelkedve rajtuk folytatni életünket. Regős Mátyás úgy véli, hogy az imént említett kérdésekre regénye realisztikus végkifejletet kínál és nem túlzó, boldog befejezést, hiszen a rettegésspirálokból ki lehet ugyan lépni, de azok kezelésére nincs egy biztos, hosszú távú megoldási mechanizmus.

Pacskovszky Zsolt megemlítette, hogy bár a fabuláknak, állatmeséknek és egyéb állatábrázolásoknak az irodalomtörténetben köztudottan nagy hagyománya van, halott és kihalt állatok szerepeltetésével még nem találkozott semmilyen műben. Kiderült, hogy Regős számára sem volt rögtön egyértelmű, hogy ilyen formában akarja megszólaltatni a Lóri fejében és lelkében lejátszódó érzelmi folyamatokat és azok manifesztumait. A kihalt fajok metaforikája egyfajta lezártságot és teljességet, valamint egy teljesen más bizonyosságot sugall, amelynek a még élő lények nem lehetnek birtokában. Mindezek Lóri édesanyjának halálával is párhuzamba állíthatók. Regős Mátyás kiemelte, bízik benne, hogy könyve képes lesz majd úgy megszólítani a ma élő gyerekeket a klímaszorongásról, a környezetvédelemről, bolygónk jövőjéről, ahogy arra az idősebb generációk személyes tapasztalatuk híján nem feltétlenül képesek.

Kemény Gabinak A konkrét hiúz című regénye elsősorban a különböző kapcsolódásainkat hivatott bemutatni: a természethez, az állatokhoz és persze önmagunkhoz is.  A mű középpontjában Marci, a tizenkét éves okos, ám igencsak szétszórt kisfiú áll, aki kistestvérével, Jancsival belecsöppen egy természetismereti és természetvédelmi versenybe, amelynek keretein belül Budapestről egészen Márianosztráig kell eljutniuk. Az út a vártnál sokkal kalandosabbra sikerül, és kiderül, hogy a gyerekek egy sor szituációban jóval rátermettebbek, mint a felnőttek, így lassan ők veszik át az irányítást. Néha egészen állatias ösztöneikre kell hagyatkozniuk, hogy megoldjanak egy-egy váratlan helyzetet. Az is fontos vetülete a szövegnek, hogy Jancsi már régóta vágyik egy háziállatra, kirándulásuk során azonban rájön, hogy az erdő flórájának és faunájának az erdőben a helye, így az általa megszeretett állatot meghagyja az élővilágnak, ahová tartozik.

Fény derült arra is, hogy a könyvben szereplő karakterek azonosíthatók Kemény Gabi gyermekeivel, írás közben elsősorban az ő kritikájukra hallgat, ők mutatnak neki tükröt, hogy jó-e a tollából kikanyarított történet.

A beszélgetés során a résztvevők megállapodtak abban, hogy sajnos 100 év múlva valószínűleg még több kihalt állatfaj szerepelhetne mindkét műben, a klímaszorongás pedig addigra teljesen általános frusztrációvá válhat az emberek életében. Kemény Gabi azért igyekszik optimista maradni, bízik benne, hogy ennyi idő múlva a civilizáció képes lesz ismét szoros kapcsolatba kerülni a természettel és ismét boldog szimbiózisban élni vele.

Fotó: Mariia Kashtanova