A táborozók szokás szerint délelőtt tízkor már a laptopjaik előtt ültek a panzió ebédlőjében; kicsit mégis más volt ez a nap, mint az eddigiek, hiszen a workshopot a hét második részére Imreh András vette át Rácz Pétertől, a prózáról pedig ezúttal a versekre helyeződött át a fókusz. Az új szemináriumvezető kezdésként felosztotta a társaságot, azonban nem feltétlenül a fordítás során használt, hanem inkább a beszélt nyelveik alapján. Az így létrejött csapatok azt a feladatot kapták, hogy adott versek különböző fordításit nézzék meg az interneten, hasonlítsák őket össze és jegyzeteljenek ki néhány általuk szerencsésnek, illetve kevésbe működőképesnek tartott megoldást. József Attilától több vers is terítékre került: az angol és a francia asztal például a Reménytelenül, a német társaság a Kései sirató, az ukrán részleg pedig a Légy ostoba című szövegekkel foglalkozott. Természetesen orosz változatok is előfordultak, de akadtak latin, sőt újgörög nyelvvel dolgozó táborozóink is.

A francia asztalnál többek között arról folyt vita, hogy meg lehet-e tartani fordításban a szinesztéziákat, a németesek azon gondolkodtak, hogy vajon a krumpli szó miért cserélődött le a kenyér jelentésű Brotra, és az is szóba került, hogy tud-e valaki úgy hitelesen beszélni a háborúról, hogy nem élte át azt. Az ukrán nyelvvel dolgozók több félrefordítást és értelmezési hibát is felfedeztek, az angolosok pedig azt kifogásolták, hogy a magyarban általános alanyként használt „az ember” helyett a fordító egyes szám második vagy éppen első személyt használ – és nem one névmást. Minden csapat kitért továbbá a rímek alkalmazására, illetve a szövegek stílusára: volt, ahol túl választékosnak, volt, ahol túl hétköznapinak találták az egyes megoldásokat. A bevezető feladat után Orbán Ottó Hódolat Kassák Lajosnak című versét kezdték el fordítani, amiről közösen a másnapi szemináriumon beszélnek majd.

A háromfogásos ebéd után mindenkire ráfért a délutáni szünet: nekem is jólesett kipihenni kicsit a szokásos délelőtti futások és a mindennapos cikkírás fáradalmait. Öt óra tájban megérkezett Balogh Endre is a Herold Panzióba, aki este nyolcas kezdéssel tartott nekünk előadást a Prae Kiadó újdonságairól. Elsőként hallhattunk néhány információt az egykori József Attila Kör hagyományát követő táborunkról, illetve a prae.hu, a Prae folyóirat, a kiadó, valamint a Kis Présház alapításáról és működéséről, majd rá is tértünk a könyvekre, melyek már több kupacba csoportosítva álltak Endre előtt az asztalon. A 2022-es évben eddig huszonegy kötet jelent meg, ebből a legtöbb verses, de van három próza – köztük kettő krimi –, egy gyerekkönyv, két kultúratudományos mű és három külföldi regény is. Ez utóbbi kategória esetében a műfordítók sokat segíthetnek a kiadóknak, ha például a figyelmükbe ajánlanak egy-egy szerzőt, esetleg néhány részletet át is ültetnek a saját nyelvükre az általuk választott műből, így például egy szerző hosszú távú fordítójává is válhatnak.

A továbbiakban részletesebben is hallhattunk a kötetekről, kezdve Witold Szabłowski Így etesd a diktátorod című riportregényével, amelyben öt híres diktátor szakácsainak beszámolóit olvashatjuk. Szintén lengyelről magyarra fordított könyv a Tizenegy Marcín Świetlickitől, a harmadik külföldi kötet pedig Philippe Dana és Pierre Vasarely munkája, a Vasarely regényes évszázada, amelyből az „optikai festészet”, azaz op-art legfontosabb alkotójának életét és művészi világát ismerhetjük meg. A kultúratudománnyal foglalkozó művek közül Endre Lichter Péter A hollywoodi alakváltó című, Steven Soderbergh „féktelen filmművészetéről” írt könyvét, illetve Pintér Tibor zeneelméleti munkáját, a Hangok és szavak erdejét hozta el nekünk. A kiadó idén egy gyerekkönyvvel is jelentkezett, melyet a Török Zoltán rendezte, Molnár T. Eszter által írt Vadlovak. Hortobágyi mese című film ihletett. Az Árkus, a csikó egyik táborozónk figyelmét különösen felkeltette: a kínai Lu Jianchen nagyon boldog volt, hogy megtarthatta a kötetet, és még az is lehet, hogy a jövőben a fordításával is megpróbálkozna.

Endre ezek után Gráczer L. Tamás A háromfa hölgye című regényével folytatta az előadását, ami a kiadó krimipályázatának első díját nyerte el száz regényterv, majd a második fordulóba jutott tíz kidolgozott könyv közül. A történet főszereplője egy hóhér, aki egy rejtélyes eset után nyomozásba kezd, miközben Mátyás király korának társadalma is feltárul az olvasó előtt. Szintén a krimi műfajához sorolható Mészöly Ágnestől a Megrajzolt gyilkosságok, ami a szerző egy korábbi regényének folytatása, és amelyben nemcsak izgalmas szituációkkal és erős karakterekkel találkozhatunk, hanem a fiatalok nyelve is kiválóan leképeződik. Az utolsó bemutatásra szánt prózakötetről L. Varga Péter beszélt röviden, aki nemcsak a táborunk szervezője, hanem a kiadó egyik szerkesztője is. Szerinte Szeles Judit Ibsen a konyhában című könyve nagyon szuggesztív szövegeket tartalmaz, melyek kevés eszköz felhasználásával tudnak sokat mutatni és egyszerű szituációkból érdekes történeteket kibontani. A szerző novellái minimalista prózavilágot teremtenek magányos figurákkal, nyelvezetük pedig néhol a költészethez közelít.

Ezzel át is térhettünk a verseskötetekhez, melyek között láthattuk előző napi vendégünk, Tóth Réka Ágnes Ultraibolyáját is, olyan művek társaságában, mint például Legéndy Jácint FBI: Maffiaszólam, Karacs Andrea Fóliázott szívek vagy éppen Nyerges Gábor Ádám Nincs itt semmi látnivaló című kötete.

Endre egy különlegességgel is készült nekünk, hiszen a Prae kiadta a Platon Karataev zenekar Partért kiáltó című albumának dalszövegeit egy kötetben, ami rögtön a kínálat egyik legkeresettebb darabja lett.

A továbbiakban a négy legfrissebb verseskönyvről részletesebben is szó esett. Megismerhettük például Veszprémi Szilveszter első, Helyek, ahol rám öröm vár című kötetét, amely egy rengeteg szempontból kisebbséginek számító fiú küzdelmeit, traumáit és örömeit tematizálja.

Mindezt pedig úgy teszi, hogy az idegenség érzésén átsugárzik a derű is, mintha egy pozitív mesevilágba lépnénk be az élénk rózsaszín borítójú kötet fellapozásával.

Endre olvasott is nekünk egyet az apa-versek közül: az Apám meggyilkolása egy írni-olvasni nem tudó férfi és az ő költő fia kapcsolatát tárja elénk, amiben nincs empátia, nincs elfogadás.

A következő kötet A fikusz téliesítésének napja volt Méhes Károlytól, ami könnyedségével kiszakít a hétköznapokból, végigvisz az évszakokon át, és sós levegőjű tengerpartokra vezet minket, ahol fügék repkednek a szerelmesek felé.

Az előadás végére Endre két olyan kötetet tartogatott, amik – ahogy ő fogalmazott – nehezebben adják magukat: néhány vers akár olvasásról olvasásra mást mutathat. Balázs Imre József Éjszakák a zenben című könyve például sokdimenziós világot teremt, így érdemes többször is elővenni a benne helyet kapó szövegeket.

„Nincs bizonyosabb, mint a növények vágya az életre” – állítja az egyik vers, ez a kötet azonban más bizonyossággal nem szolgál, csak sejtések, érzések visznek minket közelebb a megfejtéshez.

Utolsóként a Lebegő arborétumot ismerhettük meg Németh Gábor Dávidtól, aki a Telep Csoport hagyományát veszi komolyan, olyan szerzőkét, mint Pollágh Péter, Nemes Z. Márió, Sirokai Mátyás, Szabó Marcell, Dunajcsik Mátyás, vagy éppen a kötet szerkesztője, Deres Kornélia. Az itt megjelenő versek szólnak többek között identitáskeresésről és a szülővé válásról, miközben lelki traumák, neurózisok, fóbiák és rögeszmék erdejében vágunk át.

Ugyan a program hivatalos része véget ért, Endre még velünk maradt egy kicsit, így a fordítók kérdezhettek a bemutatott könyvekről, és természetesen kedvükre lapozgathatták azokat, sőt, le is csaphattak a kedvencükre. Szeles Judit novelláskötete és Veszprémi Szilveszter versei azonnal elkeltek, de nagy sikere volt a krimiknek és a külföldi szerzők köteteinek is.

Fotók: Bakó Sára