Szombaton 11 órakor a Millenáris D épületében a Kner Imre termet teljesen megtöltötték az író munkássága iránt érdeklődők – elsősorban gyerekek és szüleik. Az interjú franciául zajlott, a résztvevők szinkronfordításban hallhatták a beszélgetést, amely Jean-Claude Mourlevat bemutatásával kezdődött. Dolgozott némettanárként, fordítóként és rendezőként, de volt bohóc is. Már jó ideje elsősorban író és mesemondó, 2021-ben pedig elnyerte az Astrid Lindgren-emlékdíjat, amely a gyermekirodalom Nobel-díjának felel meg. Tizennyolc könyve jelent meg harminckét nyelven, öt már magyarul is olvasható. A hatodik épp most jelent meg Cantabile - A szabadság szele címen a Vivindra Kiadónál, a  beszélgetést moderáló László Kinga fordításában.

Munkásságának ismertetése után arról faggatta László Kinga az írót, kategorizálhatók-e alkotásai műfaji, formai és korosztályi szempontok alapján. Arra a kérdésre, hogy kinek is ír, Mourlevat a következő választ adta: „neked írok, neked és nektek, egyenként mindenkinek!”

Úgy véli, nem érdemes és nem is kell a műveit semmiféle szempontból kategorizálni, az ő fejében csupán történetek léteznek, amelyek előbb-utóbb megtalálják célközönségüket. Bár a borítókon előfordulhat korosztályos ajánlás, sohasem egy adott korcsoportnak ír. A politikai, társadalmi, környezetvédelmi véleménynyilvánítás sem konkrét célja, amikor tollat ragad. Az ilyen üzenetek az éppen aktuálisan őt ért hatások és benyomások alapján kerülnek be a regényeibe. Saját, már megjelent regényei közül nincs kedvence, mindegyik másképp és más miatt fontos számára – de általában a kevésbé sikeresekre és ismertekre hivatkozik a legkedvesebbekként. László Kinga az őszinteség, az emberség és a humor szavakkal jellemezte munkásságát. Az utóbbi láthatóan jólesett az írónak, hiszen úgy gondolja, az embereket megnevettetni a legnagyobb ajándék. Fontosabbnak tartja a mindennapokban is az emberekből előbukkanó humort, mint az intellektust.

Jean-Claude Mourlevat három jól ismert mesekarakterét mutatta be, segítségükkel betekintést nyerhettünk egy-egy regényének világába, hangulatába. Jakabak (egyik regényének címadó alakja) a szíve által vezérelt, egyszerű világlátású, naiv, de bátor és hűséges kecske, egy barát, akit a szerző szívesen tudna magáénak a fikció keretein kívül, a valóságban is. Zebulon (a Zebulon avagy bűntény a borzoló borzollóban kötet főszereplője) jó szándékú, félénk és nyugodt sündisznó, aki a szerző több fiatalkori tulajdonságát is személyisége részeként tudhatja. Műveiben Mourlevat jellemzően antropomorf jegyekkel felruházott állatokat szerepeltet.

Az utolsóként bemutatott karakter a szerző frissen magyarra fordított regényének, a Cantabile-nek Basilja, aki bár nem főszereplő, mégis fontos a történetben. Az író elárulta, hogy kezdetben nem szánt neki nagy jelentőséget, azonban az alkotói folyamat máshogy alakította Basil sorsát. A könyvben megrajzolt „másodlagos társadalmi réteghez”, a ló-emberekhez tartozik, akiknek masszív fizikai erejük, de gyermeki gondolkodásmódjuk van.

Bár a könyvben nincs konkrét tér- és időbeli meghatározás, a szerző szerint az olvasó számára egyértelművé válhat, hogy metaforikusan a múlt század Közép-Európájában járunk, ahol diktatúra és elnyomás van – a regény szereplői ez ellen harcolnak. Amíg totalitárius rendszerek léteznek, az effajta alaptematikának mindig lesz aktualitása és mondanivalója.

A Cantabile cselekménye egy bentlakásos leányintézményből indul, melynek valósághű ábrázolásához a szerzőnek személyes inspirációja is volt, hiszen nyolc éven keresztül maga is bentlakásos iskolába járt, az ezzel kapcsolatos traumáit és élményeit is feldolgozta ezzel a történettel.

Jean-Claude Mourlevat első regényeinek megjelenése után azt a kritikát kapta, hogy történeteiben szinte kizárólag fiúkat szerepeltet és helyez középpontba. Elmondása szerint ez csöppet sem volt szándékos döntés részéről, csupán ezt a nézőpontot könnyebb és természetesebb számára közvetíteni. Azonban a Cantabile megírásakor tudatosan  előtérbe kerültek lányszereplők is.

László Kinga a zenével való kapcsolatáról is kérdezte az írót, aki elárulta, hogy folyamatosan egy adott zeneművet hallgat egy-egy alkotói fázis során. A L'Enfant Ocean című regénye megírása alatt például Bachot. Úgy véli, a zene által eltávolodhatunk magunktól, segítve ezzel kreatív működésünket; teljesen más mélységeket és magasságokat járhatunk meg elménkben, miközben szól egy dallam. Többször volt már olyan élménye, hogy a zenehallgatás közben írt sorai később, csöndben visszaolvasva sokkal gyengébbnek hatottak, mint azt a zene közben elképzelte.

A beszélgetés egyik záró kérdésköre az volt, hogy Mourlevat-ra milyen szerzők és művek hatottak, hatnak. Az író az ifjúsági irodalomból Roland Dahl Charlie és a csokigyár és Matilda című műveit emelte ki, illetve Charles Perrault meséit és krimijeit, a felnőttirodalomból pedig Franz Kafka regényét, A kastélyt.

Az interjú befejezéseként Mourlevat megjegyezte, hogy nagyon tetszenek neki művei magyar kiadásai, külön kiemelte az illusztrátor, Rofusz Kinga munkáját. Az esemény végén a résztvevők megvásárolhatták és dedikáltathatták a szerzővel magyarul megjelent könyveit.

A Cantabile című regényről írt korábbi recenziónk itt olvasható.

Fotók: Gondos Mária Magdolna