Veszprémi költői pályáját a Független Mentorhálózattól számítja. Fontos fordulópontnak a JAK-táborokon való részvételt, a Törzsasztal-műhely alapítását és a Móricz Zsigmond-ösztöndíj elnyerését nevezte meg. Egyszerre tekinti mindezeket szerves folytatásnak és egy folyamat kezdetének. Deres Kornéliát idézve a Független Mentorhálózat alapítását kardinális
irodalomtörténeti eseménynek tartja. Veszprémi mentora Zilahi Anna volt. Kettejük egymástól eltérő versnyelve nagy segítség volt abban, hogy a szerző el kezdjen gondolkodni azon a hagyományon, melyhez tartozik. Zilahi azon kevés mentor közé tartozott, akik különösképpen nagy figyelmet szenteltek annak, hogy mentoráltjuk minél több szereplőt megismerjen az irodalmi intézményrendszeren belül. A közös munka a kötet újragondolásához is hozzájárult. Az eredeti
koncepcióval ellentétben a szerkezet nem oszlik ciklusokra, hiszen a szerző szövegei témájuktól függetlenül azonos figyelmeket jelenítenek meg, melyek középpontjában az idegenség-tapasztalat áll. A Gömböc című vers kerül elő, mint egy olyan, mely véletlenül született. A fő kérdéskör Veszprémi számára abban állt, miért érzi azt, hogy nem képes zsoltárokat írni. Hasonló a viszonya az önéletrajziság kérdéséhez. A „bunkiépítés” motívumáról például azt gondolja, hogy bár játékba hozza az otthonosság kérdését, tudatos szimbólumrendszer-építésben nem gondolkodott.

Pion menetrendje szerint a beszélgetés még azon a ponton jár, ahol a kötet külsejére koncentrálnak, innen haladnak befelé. A borító színe az első változatban sárga és rózsaszín lett volna, végül a kiadó érveinek hatására lett rózsaszín a kötet. A borító mintája pedig egy spagettit ábrázoló festmény, melyet többféleképpen lehet értelmezni. Veszprémi saját megfejtéseiként a várost és a labirintust említi. Legnagyobb kihívásként az életben azt gondolja, hogy fiatalkorától fogva családjával folyamatosan egyre nagyobb településekbe költöztek. Pécsen középiskolás és kollégista volt. Itt találhatók meg az identitáskeresés korai csomópontjai. Szegedről a szerző úgy gondolta, ebben a városban fogja igazán megélni a maga melegségét. Elvontabb szinten a legfőbb belső küzdelemként az sejlik fel, hogy befejezze az apaversek írását. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kötet három mottója kapcsán nem szerzőket, hanem idézeteket választott. A szövegek nagyban meghatározták, mit gondol a kötet kérdésfeltevéseiről. Ocean Vuong önéletírásai azt mutatták meg számára, hogy a traumák és a tabuk kimondása poétikává válik. A Paul Auster szövege egy olyan utópia, mely nem ismerteti a rendszert, ellenben él benne. Elizabeth Bishopban az fogta meg, milyen egyszerűen és átélhetően beszél a veszteségélményről. Hajlamosak vagyunk romantizálni életünk eseményeit, idővel viszont rájövünk: minél több veszteség ér minket, az annál inkább rendben van. „A helyek ahol rám öröm vár”, olyan szöveg, melynek évről évre gyarapodott a jelentéstartalma. A lírai én Veszprémi reményei szerint „beleöltözött” a címbe. Az, hogy a mottók szerzői között nincsen magyar szerző, nem volt tudatos választás számára, azt gondolja, az lehetett a háttérben, hogy a magyar nyelvre lefordított világirodalom szókimondóbbnak tűnik. Ugyanakkor Lesi Zoltán Magasugrás című kötete lenyűgözte. A könyvészeti munka és poétika minősége miatt lehetőség volt számára, hogy a Prae-nél jelenjen meg a kötet, és hogy Péczely Dóra legyen a szerkesztője. A közös munka termékenynek bizonyult, a szerkesztő képes volt rákérdezni olyan dolgokra, melyek a régen írt szövegeket is új megvilágításba helyezték. Pion szerint a versek száma szokatlanul nagynak tűnik egy átlagos debüthöz képest. A szerző szerint a terjedelem elsőre számára is ijesztően nagynak tűnt, azonban úgy gondolja, a végeredmény koherens és befejezett. 

Kötetének atmoszférájára vonatkozó kérdésre válaszolva úgy látja, nem képes jelen állás szerint megmondani magáról, pozitív embernek tekinthető-e. Előremutató élményként nevezi meg, hogy a problémáit megbeszélte egy pszichológussal. Úgy érzi, a kötet igyekszik egészséges lenni még akkor is, ha az apa karakterével szemben bizonyos helyzetekben igazságtalan. Bízik benne, hogy befogadói oldalon megképződik a traumák kimondhatóságának érzete. Korábban identitásának elemei különböző helyszínekhez kötődtek, a kötet megírása után nem tűnnek tova Baranya határainak átlépésekor. A balkezesség, a blogírás és a melegség olyan jelenségek számára, melyek miatt mindig ki fog lógni az őt körülvevő társaságokból, azonban megtanulta kezelni a helyzetet. 

Zárásként még felolvassa csevegésről szóló versét, mely az idegenség-tapasztalat kezelési stratégiáira reflektál. Ennek kapcsán szóba kerül az is, hogy a költőség kisebbségi identitásként tételeződik Veszprémi számára. A slam körébe tartozó szövegeit ma már klisésnek látja, ezért egy sem került be közülük a kötetbe. Nem csak slam-, de lmbt-kötetet sem akart írni, hiszen ő más hagyományok felől érkezik. Szerette volna elkerülni, hogy a kritikusok pusztán egy-egy címke mentén olvassák azt, amit letesz az asztalra.                             

Fotó: Mariia Kashtanova