Pál Dániel Levente, a könyvsorozat főszerkesztője és a PKÜ igazgatója köszöntötte az érdeklődőket, majd Sirokai Mátyás bemutatta a meghívottakat. Kezdésként felidézett egy számára meghatározó élményt, amikor zenészként Alabamában mellékutakon, kistelepülések között autózva egészen más arca mutatkozott meg az Államoknak, mint ami a szokásos sztereotípiák alapján feltételezhető. Ennek kapcsán először Gerevich Andrást kérdezte az ő Amerika-élményéről, valamint a nagy volumenű antológia összeállításáról. Gerevich reflektált Amerika kulturális sokszínűségére és gazdagságára, amely a költészetben is megmutatkozik, és ami megnehezítette az antológiába kerülő versek kiválogatását. A munkafolyamatra vonatkozó kérdésekre elárulta, hogy Lanczkor Gábor, az 1749 főszerkesztőjének felkérésével kezdődött a munka, és rengeteg utánaolvasással, kutatással, valamint az amerikai költők magyar fordítóinak megkeresésével folytatódott. Kiemelte, hogy a Nem lövöm fejbe magam fő szervezőelve a diverzitás a költői hang, a szerzők származása, valamint a tematika tekintetében; sokféle hang kapott helyet a kísérletezőbb posztmoderntől a vallomásos hangvételen át az újabb, hibrid költészet képviselőiig. Majd Sirokai a személyes tapasztalatai alapján a válogatás nehézségéről és kötet kiemelkedő színvonaláról kérdezte Gerevichet, aki kiemelte, hogy nem elég, ha csak a költő jó, a fordítónak is annak kell lennie, ezt figyelembe véve kereste meg a kötet fordítóit.

Ezután Ferencz Mónika olvasott két verset Ada Limóntól: a Hogyan győzedelmeskedj, mint egy lányt, és személyes kedvencét, a Réges-régen egy lámpaoszlopont. Miután Sirokai rákérdezett, mit jelent, hogy Ferencz nehezen hangolódott rá Limón verseire, válaszként hatásos párhuzamot vont a költészet és az alkohol között: egyes versek azonnal berántanak, mint az erős italok, általában viszont sok tényezőnek kell együtt állnia, hogy ráérezzünk a művek hatásmechanizmusára. Limónnál eleinte nem tudott ráhangolódni arra a mindsetre, amiben a versek megszületnek, az életmű megismerése azonban megkönnyítette ezt a folyamatot. A kérdésre, hogy mit építene be a szerzőtől a saját költészetébe, a személyességet és az egyszerűséget emelte ki.

Závada Péter Ben Lerner [Csak mert a te arcodon] és [Az ég hatalmas felelősség] című verseit olvasta fel. Sirokai megjegyezte, hogy míg Limón versei szíven rúgták, Lerneréi az agytekervényeit rendezik át, erről a hatásról kérdezte a fordítót. Závada ezt a „végtelenül rejtőzködő” személyességgel, valamint a mondatszerkezetekkel való játékkal, nyelvi kombinatorikával magyarázta. „Vérbeli posztmodern. – jellemezte Lerner munkásságát – Mintha Pynchonba belerobbantanánk Esterházyt és John Ashberyt”. Emellett kiemelte költészetének filozófiai vonulatát, a világ nyelvként való elgondolását. Sirokai ehhez csatlakozva megemlítette, hogy a Lerneri líra nyelvi manipulációi kijátsszák a nyelvben gyökerező automatikus gondolkodási mintáinkat, és ezáltal teremtenek új nézőpontokat.

Gerevich András Jericho Browntól olvasta fel a Kolosszeum és a Rómaiakhoz 12.1 című verseket. Browntól már az antológia előtt is fordított, mivel a BLM és az ACAB kapcsán történő zavargásoknak a költészeten keresztül itthon is hangot akart adni Brown verseinek fordításával. Brown költészete kapcsán Sirokai a képviseleti költészetről, a költészet és szerep szétválasztásáról kérdezte Gerevichet. Ebből termékeny diskurzus született a meghívottak között. A résztvevők Brown képviseleti költészetének mozgatórugóinak feltérképezéséből indultak ki, majd elhangzott, hogy a tengerentúlon a 2010-es évek végén az identiáspolitika mellett nagy szerepet kaptak az identitáspoétikák is. Brown kiváló példája a felerősödő képviseleti lírának, amely egyébként is határozott és nagy horderejű tendencia Amerikában. Azonban sokszor az ilyen költészet nyelve túl komplex és absztrakt ahhoz, hogy azok is megértsék, akiket a költők képviselni szándékoznak. Brown erős avantgárd hatásokat felmutató egyéni hanggal rendelkezik, ezáltal pedig az átlagember kevésbé érzi magát megszólítottnak a költészete által. Závada Péter ennek kapcsán megemlítette a performatív költészetet és a slam poetryt, melyeknek egyszerűbb nyelvezetével könnyebben lehet képviselni valamit. Szóba került, hogy az Egyesült Államokkal szemben Magyarország relatíve egyszínű állam, a diverzitáshiány pedig szükségszerűen kevesebb ilyen poétikát termel, állapították meg. Závada felhívta a figyelmet arra, hogy bár a rendszerváltás után a közéleti líra visszaszorult, a legfiatalabb generáció újra tematizálni kezdte ezen kérdéseket.

Ezután Izsó Zita beszélt az antológia hiánypótló voltáról, hiszen eddig a versfordítók, fordítást kiadók számára elérhető támogatások hiánya miatt ritkaságszámba ment, hogy amerikai költők versei magyar fordításban kerüljenek az olvasók elé. Emellett a fiatal magyar költészetre erős hatást gyakorol az amerikai líra-ennek a kapcsolatnak a megértéséhez is segítséget nyújt a Nem lövöm fejbe magam. A beszélgetés zárásaként Izsó Ilya Kaminsky Pisztolylövés című versét olvasta fel.

Fotók: PesText/Gondos Mária Magdolna