Bár a kiadó hat éven felülieknek ajánlja a Frida és Gubanc Budapesten című új mesekönyvét, a család bármelyik tagja találhat benne kedvére való érdekességet. A kötet leginkább egy társasjátékra emlékeztet: van benne mese és ismeretterjesztés, feladvány és ikonfelismerés, közös beszélgetések és emlékezések startmezője, a bábuk pedig mi magunk vagyunk, ahogy kézen fogva gyermekeinket egyik lapról a másikra lépegetünk előre Budapest csodálatra méltó színhelyein. De csupán csöndben, szótlanul nézegetni is élvezet, hiszen lenyűgöző a könyv vizuális világa. Minden apró részletében ott rejtőzik az ihletettség, a harmóniára törekvő együttgondolkodás és az alaposság. Egervölgyi Lilla és Trogmayer Éva kettőse igazán lebilincselő kötetet alkotott, és az utolsó fejezet végső bekezdésében felrémlik a folytatás lehetősége, ami még inkább fokozza az izgalmakat. „Olyan szemszögből szerettük volna megmutatni Budapestet és a magyar városokat, amilyenből viszonylag ritkán látjuk őket. Kihívást jelentett, hogy nem egy klasszikus mesekönyv, hanem egy mesés ismeretterjesztő gyerekkönyv megírása volt a cél. Engem régóta foglalkoztatott a szabadulás témája, szépen csendben már jó ideje formálódott bennem egy történet egy madárról, akinek sikerül kiröppennie a kalitkája ajtaján. Úgy éreztük, ez passzolhat a városokat bemutató sorozat ötletéhez” – mesélte az írónő a Prae.hu-nak.

Frida, a vagány kis sárga kanári gazdájával, Mici nénivel él egy Andrássy úti villában. Kalitkában van ugyan, de így is élvezi az élet, egészen pontosan Pest napos oldalát, és eszébe sem jut lakóhelyének falain túlra merészkedni. Egyszer aztán nyitva marad az ablak, ő pedig hirtelen felindulásból elkövetett távozást hajt végre, és öt teljes napig meg sem áll. Újdonsült barátjával, Gubanc verébbel körbeportyázza Budapestet, felfedezik a főváros legizgalmasabb, kultikusnak számító helyeit, miközben krimibe illő kalandokba keverednek, hiszen veréb hősünk a hírhedt Gizda macska elől menekül, Fridát is magával sodorva a gondcunamiba. A történetben kétféle ritmus érhető tetten, párhuzamosan fut egymás mellett Frida és Gubanc akciódús, pörgős road movie-ja, valamint a város szebbik arcának lassabb tempójú bemutatása. Az előbbi során Budapest sötétebb utcákkal és rejtekhelyekkel tarkított, ijesztőbb arca is megmutatkozik, viszont mesébe ágyazva közel sem annyira visszataszító, mint a valóságban. A másik vonalon pedig ragyogó építészeti remekművek és világörökségi helyszínek díszítik ezt a hiánypótló vállalkozást. Gyereknek és felnőttnek egyaránt felemelő érzés az album lapjain keresztül szemlélni a csodálatos fővárost.

A könyv élményvilága a Hop on-Hop off városnéző buszok tempóját idézi, ugyanis 28 fejezeten keresztül, minden oldalon oda-vissza ugrálunk meséből valóságba, valóságból mesébe. Míg a dupla oldalak kisebbik hányadán az állati hajszát követhetjük nyomon, addig négy-öt-hat felhőben az adott helyszínhez kapcsolódó érdekességekről olvashatunk történelem, látnivalók, természet, valamint játék és kaland témakörben. A rendelkezésre álló hatalmas adathalmazból a szerző nagyon okosan ollózta ki a gyerekek számára befogadható mennyiséget. A felhőkbe illesztett ismeretanyag így is kellően tudományos ahhoz, hogy a szülők számára is tartalmazzon érdekességet, ugyanakkor eléggé olvasmányos, hogy ne akarjuk őket átugrani. A tematikus szóbuborékok ikonnal is el vannak látva: a jelmagyarázat a könyv elején található. A belső borító a madárpajtások útvonalának térképét rejti, és a szereplők is felsorakoznak, így mindig van valaki, akinek várni lehet a felbukkanását. Ugyancsak remek ötlet a fejezetek jelölése, amiket az adott oldal illusztrációjából kiemelt kör alakú bélyeg jelképez. Az apró emblémákon a szóban forgó fejezet látványossága szerepel, legyen az az Országház, a Hősök tere, a Mátyás-templom, vagy éppen a János-hegyi Erzsébet-kilátó. A Várhegy bemutatásánál még el is kell fordítani a könyvet 45 fokban, hiszen ott kép és szöveg keresztben helyezkedik el.

„Ki ne vágyott volna már arra, hogy madarak szemével lássa a világot?” - teszi fel a költői kérdést Trogmayer Éva. Az, hogy madarak perspektívájából látjuk a várost, a földhözragadt negatív tapasztalatainkat visszaemeli arra a magaslatra, melyből nekünk is illene szemlélni Budapestet, a gyerekek számára pedig kincseket rejtő meseváros-díszletté emeli. A narratívát Frida monológja alkotja: a bohókás kanári gyermeki naivitással csodálkozik rá a számára eddig ismeretlen fővárosi világra, kedves álmélkodása jótékonyan leplezi a főszövegben óhatatlanul megjelenő didaktikát. Természetesen az is része a társasjátéknak, hogy magunk dönthetjük el, milyen módszerrel haladunk a könyv felfedezésében: egy szuszra végigolvassuk a mesét, az állomásokhoz tartozó ismeretek pedig máskor kerülnek majd sorra, vagy a 'minden napra egy fejezet' módszerrel haladunk, és akkor majd' egy hónapig tarthat a lokálpatrióta Gubanc idegenvezetésével bemutatott meglepetések sora. A fejezetek remek időzítéssel, mindig olyan helyzetben érnek véget, hogy alig várjuk a következő kalandot.

A könyv mérete ugyancsak rendhagyó, valamivel szélesebb, mint a szabvány A/4-es. Jól megtervezett tipográfiája miatt jól áttekinthető: a fejezetekben vastag betűvel van szedve a szóban forgó látványosság, de mindig egy teljes kulcsmondattal együtt. A kivételes képi világ már a borítón is lenyűgözi az olvasót: a cím fölött az ég színárnyalatának sokfélesége folytatódik belül, egészen különleges díszletarzenállá alakítva a papírteret. Egervölgyi Lilla kollázstechnikája már a Medvemese illusztrációját is egyedivé tette, ez alkalommal azonban szinte képrobbanásként lapról lapra egyre tovább burjánzik a káprázatos látványvilág. A megjelenített nevezetességek szinte kiemelkednek a síkból. Játék a perspektívákkal – főváros madárszemszögből és emberi léptékkel. Játék az árnyalatokkal – sokszínűség és monokromitás. És játék a dimenziókkal – fénykép-és festményszerűség. Mikroszkóppal megfigyelt növények keresztmetszetéhez hasonló ornamentika szolgál képkeretként. Legkülönlegesebb talán a Duna partján álló Országház látképe, egyetlen szín különböző tónusaiból kikeverve. Minden valóságosnak tűnik, pedig nagyon is fantáziaszerű. „Egervölgyi Lillával, mint mindig, most is a kezdetektől fogva együtt építkeztünk. A kaland és az illusztrációk egyszerre formálódtak. Rengeteg drónfelvételt néztünk meg, sokat próbálkoztunk, ötleteltünk, Lilla rajzolt, én pedig hosszú órákat töltöttem könyvtárban, mire teljesnek kezdtük érezni Frida és Gubanc Budapestjét. Szuper munkafolyamat volt, bármikor újrakezdeném” – mondja lelkesen Éva. Mi tagadás, nagyon jó érzés érdekes tudnivalókat és csodaszép képeket egy kötetben átadni a gyerekeinknek Magyarország fővárosáról.

Portréfotók: Reviczky Zsolt, könyves fotók: Sugár Judit