Apám szimpatikusabb nálam. Ezt nem én, hanem Szili Petra, a szerbes magántanítványom írta le egy példamondatban. Olyan jónak találtam, hogy jeleztem is számára, egyszer majd felhasználom. Mégpedig azért, mert Gyurcsány Fifi hasonlót bökött oda Győrffy Ákosnak csocsózás közben: apám nem szimpatikusabb nálam. Gyurcsány Fifi ugyanis nem más, mint a már 666 éve halott, legendás magyar politikus, Gyurcsány Ferenc fia. A legenda már rég felbomlott és elporladt volna, ha vetélytársa, Szájba be nem balzsamozza, s azzal riogatja a népet, bármikor feltámaszthatja. Valójában Szájba is halott, tán még régebb óta, mint Ferenc, ám közkívánatra előbújik szarkofágjából, és a parlament erkélyéről széles mosollyal üdvözli szellemtáncos szektáját. A rossz nyelvek azt állítják, valójában Gyurcsány Ferenc sem költözött át az örök vadászmezőkre, hanem átoperáltatta magát „határon túli magyar” démonná. 

Nem is jutottak volna most eszembe, ha egy swinger buliban Kiss Laci össze nem keveri Győrffy Lacit Győrffy Ákossal. Márpedig a kettő semmiképpen sem ugyanaz. Győrffy Laci képzőművész a betyár Rózsa Vilmos törvénytelen fia, Győrffy Ákos azonban költő, író, ég és föld választja el egymástól őket. A legfontosabb, hogy Laci nem szeret csocsózni, míg Ákos él-hal érte.

Ákos minden hétvégéjét együtt tölti Gyurcsány Fifivel. Egyszer megkérdezték Fifitől, hogy mi a csudát művelnek? Csócsózunk éjjel, csocsózunk nappal, válaszolta a kíváncsiskodóknak. Fifi és Ákos a legnagyobb békességben pörgetik a játékosokat az asztalon, és soha nem hozzák szóba a hazugságot: a Fifi apjáról készült parasztpornót, aminél nincs nagyobb átverés a magyar kinematográfiában. Fifi és Ákos az életükre esküsznek, hogy csupán csocsóznak, semmi más nem érdekli őket.

Országunk egyik legjobb detektora, Lanczkor Gábor azonban nem hisz Fifinek és Ákosnak, írt is egy könyvet, amelyben Fifit Barokk Feminának, nagy hazudozónak nevezi. Ákos ezt nem hagyta annyiban, feljelentette Lanczkort, akit a borzasztóan független bíróságunk száműzött Indiába. Lanczkor ott sem bírt a szenvedélyével, addig detektorkodott, míg India miniszterelnöke, Narendra Modi le nem muszlimozta, majd börtönbe záratta. Adjátok vissza Henyémet!, sóhajtja nap mint nap Lanczkor Tihar Ashramban, a szubkontinens legnagyobb börtönében. Közben Magyarországon mindenki azt hiszi, ő az 1749.hu világirodalmi honlap hírhedt főszerkesztője. Ordenáré koholmány!

Lanczkor Gábor a tihari börtönben, Varga Farkas felvétele

Ám arra kérem a most jogosan felháborodott olvasót, legyen résen. Ákos és Fifi vadászpuskákkal és vizslákkal járják az országot, azonnal lepuffantják azt, aki szóba hozza a titkukat. És kérem szépen, arról se pletykáljon senki, hogy mindezt én megírtam, mert akkor szitává lövik az alfelem, majd a legközelebbi vadászkiállításon közszemlére bocsátják. A milliárdokkal kitömött állatok között ott lenne egy trappistává lyuggatott segg, rajtam mulatna fél Európa.

- Micsoda katyvasz! – hördült fel egyetlen olvasóm, Buffa.

- Aki nem hiszi, járjon utána.

- Tudod Te egyáltalán, mi zajlik körülöttünk?

- Csupa fül vagyok.

- Aszály, infláció, járvány, korrupció, nyomor, az oktatás lezüllesztése, ellenség-manufaktúra. Erről kéne írnod! – csapott az asztalra.

- És ez kit érdekelne? Úgy értem, rajtad kívül.

- Lenézed a társadalmat, a magyarságot, a kívülálló pózában ripacskodsz. Aztán meg csodálkozol, mér’ nincs olvasód.

- Kívülálló?

- Senki sem kivétel…

- Mindenki bevétel.

- Erről ennyit.

- Tele a tököm – összegeztem fásultan.

- Jaj, még egy csalódott értelmiségi. Nem unod?

- Mégis, mit javasolsz?

- Téged aztán érdekel a nemzet sorsa.

- Nemzet? Kannibál utópia. Állam? Szögesdróttal körbezárt laboratórium.

- Anarchista közhelyek!

- Na jó, abbahagyom.

- Semmi üzenet?

- Semmi üzlet.

- Most már tényleg elég!

- Jól van, bezárom a bótot.

- Várj!

- Mit akarsz még?

- Egy búcsúcsókot.

- Végre valami jó!

És míg a Szerző az egyetlen Olvasójával, Buffával filmbe illő csókba olvad, kongat az óra, nemsokára eljön az éjfél. Addig is, van még egy kis idő, nézzük meg Verdi Álarcosbálját. Nézzük? Nézzem. Hallgassam. Hallgassak. Je devins un opéra fabuleux: