Írók a lejátszóból / Vámos Miklós: Írók egymás közt (DVD) / PRAE.HU

2005 óta beszélget írókkal, költőkkel, irodalmárokkal a Nyugati téri Alexandra Könyvesház Alexandra Pódiumán Vámos Miklós. A beszélgetéssorozat régóta zászlóshajója az Alexandrának: vélhetően valami olyasmi píárüzenetet szánnak neki, hogy a vállalat nem csak leárazott színes albumokban, ezotériában és Feng Shuiban (na meg természetesen Tisza Katában) erős, hanem van némi köze az igazi, nagybetűs Irodalomhoz is. Amiben természetesen van igazság, a boltokba betérve hiába is próbál minket ennek az ellenkezőjéről meggyőzni a sok Sváby Andrást, Vujity Tvrtkót, Hernádi Juditot (vagy ismét Tisza Katát) ábrázoló kép – a polcokon sorakozó könyvek borítóin, vagy esetenként az említettek némelyikét olvasást imitáló állapotban megörökítő óriásposzter-formátumban a falakon.

Szerencsére mindennek nincs sok köze a Vámos-klub rendezvényeihez, hiszen a marketingosztály az erőforrásait látványosan nem ide összpontosította: a 2005-ös és 2006-os évben készült beszélgetések vizuálisan ingerszegény környezetben, általában három páfrány között, a karácsonyhoz közeli időpontokban pedig két darab, egy-egy égősorral körbetekert műfenyő árnyékában zajlottak. (Azóta ezen a téren fejlődés tapasztalható: a Vámos-klub látogatói a színpad hátterében a kiadó saját büszkeségeivel és nagy címekkel vegyesen berendezett dizájn-könyvespolcokat találhatnak.) Mindez persze lényegtelennek tűnik, de egyszerűen muszáj volt leírnom, miután az említett (mű)dísznövényeket közel négyszáz percen át néztem .

Az Alexandra ugyanis dupla DVD-n kiadott egy válogatást a Vámos-klub első két évéből, hiszen a beszélgetésekről a Duna és a Pax televízió számára felvételek is készültek. A kiadványról legelőször is azt kell tudni, hogy rejtélyes. A rejtélyek sora akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy tulajdonképpen utómunkák nélkül kerültek DVD-re a tévéfelvételek. Ami ugyebár nem szokás. Azt értem én, hogy esetleg a technikai bénázások azért lettek DVD-re égetve az örökkévalóság számára, hogy így megmaradjon a spontaneitás és a jelenlét hangulata, ami az ilyen beszélgetéseknél kétségkívül fontos. Amikor Vámos (a vendég ekkor éppen: Závada Pál) a közönségben helyet foglaló anyukával arról kezd el beszélgetni, hogy hangosan gőgicsélő csecsemőjével talán lehetne valamit csinálni, az kifejezetten aranyos. Amikor a technikussal, hogy a folyamatosan változó erősségű fényt adó égővel mi a teendő, talán még az is. Az már komikus, mikor a vendég híján saját magával beszélgető Vámos megosztja közönségével a felvételre való előkészületek olyan részleteit, mint hogy direkt szólt az operatőröknek, hogy csak egy emberre állítsák be a kamerákat. És természetesen Vámos Miklós monológját végig úgy hallgathatjuk és nézhetjük, hogy a fő kamera a középen lévő asztalra van állítva – jobbra üres szék, a bal szélen pedig Vámos…

Talán ezekkel még nincs is gond, nem baj, hogy felkerült a lemezekre, mert vidám pillanatokat szerez egy-egy ilyen baki. Az már kevésbé, hogy néha több mint száz százalékos különbség van az egymást követő felvételek hangerejében – Nádas Péternél maximumra kell hangosítani a tévét, hogy értsük is, amit mond. Ám ekkor jönnek a mikrofongerjedések és mikrofonba köhögések – feltekert hangerőn nem kellemes élmény… A néha (azért nem túl sokszor), bizonyos kameraállások esetében – fehér fal plusz árnyékos közönség hátulról – csapnivaló kontraszt pedig a nyolcvanas évek végének tévés képélményét idézi, és nem tudom elképzelni, hogy mindez azért van, hogy hangulati aláfestést adjon az éppen nosztalgiázó író által elmondottakhoz…

vamosdvd2

A másik rejtély: miért éppen azok a beszélgetések lettek kiválasztva, amelyek, és miért ebben a sorrendben kerültek a DVD-re. Ehhez kapcsolódó alrejtély, hogy bár a kiadvány nyomtatott része öt beszélgetést ígér (Esterházy, Konrád, Nádas, Spiró, Závada), magán a DVD-n (mégpedig a másodikon) kapunk egy hatodikat: mivel Gergely Ágnes tüdőgyulladása miatt éppen nem tudott megjelenni, így Vámos saját magáról/magával beszél. A beszélgetések a meghívottak nevei szerint ABC sorrendben következnek a lemezeken, de így nem egészen érthető, hogy a Vámos beszélget Vámossal miért Spiró és Závada elé került. Ráadásul a korong első felvételén Esterházynak említi Vámos, hogy nemrég járt ott Nádas – ez, a Nádassal való beszélgetés azonban a korongon csak később jön: harmadikként. Zavaró. Főleg úgy, hogy különböző produkciók és tévéadók számára készültek az anyagok, ennek megfelelően más-más dizájnelemekkel (néha a képernyő alján futó csíkkal, stb.), és így ezek is összekavarodnak.

Sejthetően nem a beszélgetések sikerültsége volt a döntő szempont a válogatásnál, hiszen például az Esterházyval készült résznél bizonyára akadt volna jobb is. Inkább egy erőteljesen kánonelvű válogatás érződik, magyarán a leghíresebb, legnagyobbnak tartott, legmenőbb írók lettek beválogatva – függetlenül attól, hogy maga a felvétel esetleg kissé lapos, unalmas, döcögős. Ezt a sejtést Vámos bizonyos kérdései, megjegyzései csak tovább erősítik: Nádasról, mint a három legnagyobb magyar író egyikéről beszél, Spirónak pedig azt mondja, hogy a Fogsággal bekerült a vezető magyar szerzők közé, akikből sosincs több ötnél… Vámosnak ez a kánonfixáltsága néha egészen zavaró lesz, például ott különösen, ahol Nádastól kérdezi, ki tud jobban németül, ő, vagy Esterházy? Itt igazából már azon sem lepődnénk meg, ha hasonló méricskélő-összehasonlító szellemben valami obszcén kérdést tenne fel.

Olykor azonban ennél kínosabb dolgokra is kíváncsi Vámos – nem az a kínos, amire kíváncsi, hanem ahogy kíváncsi. Ilyen, amikor mindenáron Spiró zsidóságáról akar beszélgetni, akit ez a téma láthatóan nagyon nem érdekel. Vagy amikor Nádastól megkérdezi, hogy apa-e, majd hogy mégis, miért nincsen neki gyereke? Hogy ez utóbbinál a tévé képernyője előtt ülve tényleg kellemetlenül éreztem magam, talán jól mutatja, mennyire át lehet élni ezeket a beszélgetéseket. Ez pedig – és itt már nincs szó rejtélyről – egyértelműen Vámos tehetségének köszönhető, aki néha furcsa kérdései ellenére is (vagy éppen ezek miatt) mindenkivel megtalálja a közös hangot. A feszengő Závadát leszámítva mindegyik beszélgetés teljesen oldott légkörben zajlik. Bár nem sikerül rávennie Nádas Pétert, hogy üzenjen valamit elhunyt szüleinek (akik egyébként biztosan nagyon büszkék az ő fiukra a Párhuzamos történetek miatt), de már maga az is sokatmondó, hogy ilyesmivel Vámos egyáltalán megpróbálkozhat Nádasnál. Uri Geller tévés produkcióját évekkel megelőzve pedig – miután Esterházy panaszkodik, hogy nem tud futballozni – a közönségtől kéri, koncentráljanak arra (egy, kettő, három!), hogy tudjon.

Kiváló műsorvezető és showman, kár, hogy nem tévézik már, mert – ahogy saját magával készült beszélgetéséből megtudjuk – megunta azt. Nem csak arról van szó, hogy Vámos a meghívottaknak régi ismerőse, egy igazi insider, aki még Konrád Györgynek is tud mesélni egy több évtizedes sztorit A látogatóról és a cenzúráról, amit a szerző még nem hallott, vagy Nádasnak arról, hogy Aczél György mit mondott az apjáról… Ahogy Nádas fogalmaz, egy angol lord szenvtelensége látható Vámos arcán, aki talán egy pillanatig sem veszi komolyan magát, fanyar humora hemzseg az öniróniától, és kifejezetten blőd és buta dolgokat mer kérdezni, amik rajta kívül talán senkit nem érdekelnek. Az asztrológia, a horoszkóp, a nevek jelentése, és az, hogy kinek a születése milyen napra esett, nem valami érdekfeszítőek (mindig ezzel indít Vámos), de megalapozzák a beszélgetés közvetlen és könnyed hangvételét, és így a komolyabb témákról is gördülékenyebben lehet majd eszmét cserélni. A belterjesség, a sznobizmus, az intellektuális gőg veszélye (nagyrészt) rögtön ki van lőve.

Persze amikor háromnegyed óra csevej után jön a „kicsit szakmaibb vizekre eveznék” megjegyzés, akkor bizonyára lesznek, akik úgy gondolják, hogy talán evezhetett volna korábban is… A bulváros részeket azonban bőven ellensúlyozzák a „szakmaibbak", különösen a válogatás legjobban sikerült beszélgetése esetében, amikor Konrád Györgytől olyan dolgokat tudhatunk meg, hogy például a Kardos György által cenzúrázott A városalapítóból nem csak eltűntek az állami erőszak bizonyos képei, de egy kínzási jelenetbe a kérdéshez szakmailag jobban értő Kardos még hozzá is írt…

A nehéz kérdéseket Vámos az önbeszélgetés során saját magának is felteszi, és meglepő őszinteséggel válaszol rájuk; ha lenne három kívánsága, csak kettőt kívánna: hogy a halál „éppen időben” érje, és hogy kapjon egy irodalmi Nobel-díjat… Mindenképpen érthető és jó, hogy ez a felvétel is a lemezre került, hiszen az összes beszélgetés elsősorban Vámos Miklósról szól: ő irányít, ő teremt kapcsolatot a közönséggel és az íróval (meg ugye a technikusokkal), az ő „rítusai” (Ki kicsoda? előhúzása és érdekes adatokra való rákérdezés, stb.) adják meg az állandó koreográfiát – éppen ezért érdekes a hóhért akasztva látni. A beszélgetések főszereplőin túl jelentősebb „celebspotting-értéke” van a kiadványnak azért is, mert a kamerák a beszélgetés elején-végén mutatják a közönséget, melyben – belterjesség, ugyebár – nagy valószínűséggel az irodalmi élet neves alakjait, vagy ismerősöket is felfedezhetünk. (Plusz netán saját magunkat.)

A kiadvány „tartalmi” oldala mindenképpen élvezetes, érdekes, tanulságos: na és persze dokumentumértékű. A technikai oldala, legyünk jóindulatúak: elégséges. Jó volna, ha újabb válogatások is megjelennének a Vámos-klub anyagaiból, de lehetőleg gondosabb, alaposabb szerkesztésben.

Vámos Miklós: Írók egymás közt (2XDVD), Alexandra Kiadó, 2007, kb. 395 perc, 4499 Ft.

irodalom

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról