PRAE.HU: Mi várható az idei Szinkópé Fesztiválon?

Két napig tart majd, tíz órától este hétig, az utolsó koncert hatkor kezdődik. Rengeteg játszóház, bábelőadás és koncert lesz. Arra buzdítjuk a szülőket, hogy gyalog, bringával, vagy tömegközlekedéssel érkezzenek, hozzanak kulacsban vizet, szendvicset, és piknikezzünk a füvön. Az is lehet, hogy Kárász Eszterrel, Gryllus Vilmossal, vagy a Vitéz Lászlót mozgató Takács Danival fognak együtt uzsonnázni. Komoly, nagy élményt szeretnénk adni, hogy évad közben is visszajöjjenek. Támogatjuk a családokat, idén nem emeltük a belépő árát.

PRAE.HU: Mi a tapasztalat, mennyiben segítik ezek a fesztiválok a bábművészet népszerűsítését?

Szerintem nagyon. Szakmailag is fölkerültünk a térképre: a többi bábszínház, egyre több néző és a fenntartó is odafigyel ránk. A kritikusok is igyekeznek, bár Szeged látszólag messze van a fővárostól. Persze azért sokat kell még tennünk azért, hogy az emberek megtudják, hogy van bábszínház, azon belül pedig sokféle technika, és hogy ez egy releváns műfaj, aminek a célközönsége nem csupán a nullától hat éves korosztályig terjed. Szándéktól és koncepciótól függ, hogy kinek játszunk és mit akarunk vele. A Hány éves a kapitány programunk keretében például havonta egyszer, hétfőnként telt házas vendégelőadások vannak a bábszínházban. Ez nagyon erősen előremutató dolog.

PRAE.HU: Kérdőíves igényfelmérés a fesztiválok előtt, pontgyűjtő doboz, bábos flashmob: minden lehetséges eszközt és csatornát felhasznál a kommunikációra. Milyenek a visszajelzések?

A színháznak eddig nem volt semmiféle kommunikációja. Szervezetfejlesztés terén sem, de ami még inkább problematikus, hogy a nézők és a sajtó felé sem. Láthatatlan intézmény volt, de ez most erőteljesen megváltozott. Amikor Schneider Jankó művészeti vezetővel átvettük az intézményt, elindítottuk az új weboldalt, a közösségi oldalakat, most minden nagyon izgalmas, a mai világnak való. Sok szakmabelitől kaptunk pozitív visszajelzést a kommunikációnkat illetően. Aztán jött a covid második, harmadik és sokadik hulláma, az emberek elkezdtek félni attól, hogy zárt térben közel kerüljenek egymáshoz. De arról elfelejtünk beszélni, hogy a bábszínházak ebben kiemelten rossz helyzetben voltak. Csoportos bérletek tekintetében a mi nézőink tankerületekhez, iskolai osztályokhoz és óvodákhoz vannak kötve: egy pedagógus nehezen indul el, nagy a vállán a felelősség. A tankerületek úgy rendelkeztek, hogy az oktatási intézményből nem szabad kimenni. Nem engedtek minket a gyerekekhez, a Lázár Ervin programot sem tudtuk elkezdeni, de szerencsére időben kijátszottuk. Most ugyanannyian jönnek hozzánk, mint régen, de ha a covid-félelmet levonnánk, akkor növekedésről beszélhetnénk.

PRAE.HU: Szakmailag elmaradott terepet örökölt, ráadásul a pandémia kellős közepén. Ennek ellenére, viszonylag rövid idő alatt, rendkívül sokrétű tevékenységbe kezdett. Termékeny talajba hullottak az elvetett magok?

Igazgatóváltás idején minden színházban elindul a félelem. Itt az egész társulat közalkalmazotti jogviszonyban, véglegesített szerződéssel dolgozott, de a kormányrendelet miatt határozatlan idejű munkavállalók lettek. Ez óriási bizonytalansági faktort jelent, ember legyen a talpán, aki ezt jól kezeli. Mi ezzel a társulattal akartunk továbbmenni, csupán egyetlen embertől váltunk meg. Meg kellett nézni, hogy egy következetesebb vezetés alatt, fejlesztő workshopok segítségével, ki tudnak-e nyílni. Van, akiben elkezdett fejlődni a magocska, van, aki még keresgél. Ahol olyan nehéz helyzetben van egy önkormányzat, mint itt, Szegeden, ott még fontosabb, hogy a fenntartóval és a kollégákkal is olyan bizalmi viszony alakuljon ki, ami építő jelleggel tudja továbbvinni a közös szekeret.

PRAE.HU: Mik a változásra adott társulati reakciók?

Alapvetően örömmel fogadják a változásokat. Jankóval hihetetlen tempót diktálunk, szerintem nehéz fölvenni, de van, akinek nagyon jól megy. Sok minden lett átláthatóbb, de a társulat tagjai számára ez szokatlan, mert korábban kicsit ad hoc jelleggel történt minden. A színházalapító, Kövér Béla egy katalizátor volt, a másik elődöm, Kövér László a nehéz időkben megtartó, viszont nem volt mellette szakmai tanácsadó. Emiatt hiányzott a társulatépítés. Sok a fájdalom, csoportdinamikai szempontból is érződik, hogy sok minden átbeszéletlen. Volt egy három napos csapatépítő tréning, ahol a konfliktuskezelést vizsgáltuk, valamint hat szakmai workshopot is biztosítottunk. Ezenfelül félévente van a dolgozók számára egy olyan lehetőség, amikor mindenki elmondhatja a véleményét. Nekem mindig nyitva van az irodám.

PRAE.HU: Milyen a színház viszonya a városi fenntartóval?

Az önkormányzat részéről nagyon pozitív a hozzáállás. Látják, hogy fontos szakmai pontokat rakunk le a város életében. Amikor segítséget kérünk, azonnal kapunk is. Most a születésnapunkra is el tudtak különíteni egy nagyobb összeget. Számos programjukhoz csatlakozunk, például a zöldítés jegyében minden premier alkalmával fát ültetünk. Persze nekünk is tenni kell ezért, nem lehet csupán követelni, még akkor sem, ha a többi bábszínházhoz képest pénzben és infrastrukturálisan is mínuszban vagyunk.

PRAE.HU: És a társintézményekkel?

A múzeumokkal eddig is sokat dolgoztam, rendeztem a színházi produkciós részt, Múzeumok Éjszakáját szerveztem. 2021-ben a Dömötör Színházi Díjátadó Gála keretében közösen segítettük a MASZK Egyesületet, mindig vannak közös terveink. A Nagyon, nagyon, nagyon sötét dolog című darabhoz pedig mi készítettünk bábokat. De a többi intézménnyel is jó a kapcsolatunk. Azért vannak, akik meglepődnek, hogy eddig csendben volt a bábszínház.

PRAE.HU: Most jelent meg A nagy Lötty című jubileumi kötet, ami a bábszínház 75 éves történetét meséli el. Hogy sikerült a könyv?

Grela Alexandra különleges képi világával csodaszép mesekönyv lett belőle. Azt akartuk, hogy Szegeden élő gyerekirodalmár legyen a szerzője, akivel folyamatosan tudunk kommunikálni. Kollár Árpád írt egy mesét, ami a születésnapról szól. Megérkeznek a gyerekek, hogy megünnepeljék a bábszínházat, a bábszereplők pedig készülnek az előadásra. Egyszer csak elönti a bábszínházat a nagy lötty, ami a halászlé. A végén persze sikerül megmenteni és megünnepelni a színházat, közben belekerülnek a történetbe a regös cserkészek, akik létrehozták az intézményt, Kövér Béla bácsi, mint cserkész, és az is, hogyan keresgélték a megfelelő helyszínt.

PRAE.HU: Említette egy interjúban, hogy sürgető lenne találni egy másik, alkalmasabb játszóhelyet. Van valami ötlete?

Nincsenek jó szabad épületek Szegeden. Amit én koncepció és célcsoport tekintetében egyaránt ideálisnak tartanék, az a Hungi Vigadó, vagyis a régi Kass Szálló. Ott van a Tisza, a Stefánia, egy játszótér, meg tudnak állni a buszok, és nem zajos. Szerintem tökéletes lenne. Nagyon örülnék, ha közösségi térré is válna a bábszínház. Izgalmas lenne összekapcsolni egy mesekönyvbolttal. Összedolgozunk a helyi ÁkomBákom könyvesbolttal: el tudnám képzelni, hogy integráljuk. A Csöppségek színháza miatt pedig jó volna hozzácsatolni egy Ringatót vagy Zenebölcsit. Októbertől külsős programokat is szeretnék meghívni, de egyszerűen nem alkalmas rá a helyünk. Minden bábszínháznak akkora a nagyterme, mint itt a Kisszínház, vagyis óriási. A miénk nagyon pici. Ha egy nap alatt ugyanakkora bevételt akarunk produkálni, mint például a pécsi Bóbita Bábszínház, nekünk háromszor kell lejátszani ugyanazt. A színész is jobban elfárad, a műszakot is háromszor kell kifizetni. Tehát semmilyen szempontból nem gazdaságos.

PRAE.HU: Mi vár a társulatra a következő évadban?

Ideális esetben elővesszük a Sardar Tagirovszkij által rendezett Borsszem Jankót, mert ősszel Szabadkára visszük egy fesztiválra. A Mara és a pillangófül előadást eddig óvodásoknak játszottuk, de most iskolásoknak szeretnénk. Bartal-Kiss Rita, a Griff Bábszínház művészeti vezetője Pintyőke cirkusz, világszám címmel egy Csukás István adaptációt fog színre vinni. Költséghatékony megoldásként a zalaegerszegiek hozzák a díszletet, mi pedig elvisszük hozzájuk A kis boszorkányt, amit a kaposvári BábSzínTér ugyancsak műsorra tűzött, ahogy a Mérleghinta című előadásunkat novembertől a tatabányai Jászai Mari Színház. A kuflikat a művészeti vezetőnk rendezi az évad második felében, Cseri Hanna bábrendező pedig a Lafkádiót állítja színpadra, illetve lesz egy vendég bérletes előadásunk: Pályi János, az ország leghíresebb Vitéz Lászlója fogja játszani.

PRAE.HU: Ezekre az anyagi fedezet is biztosított?

Minden vegyes finanszírozású bábszínházban van egy háromoldalú megállapodás, ami azt jelenti, hogy az önrészen felül (bérlet, jegybevétel, pályázat), a minisztériumtól és a fenntartó önkormányzattól is kapunk anyagi támogatást. A minisztérium kikötötte, hogy az önkormányzatnak minimum annyit kell beleraknia a közös kalapba, amennyit az EMMI. Nekünk az önkormányzat többet ad. Debrecenben 180 milliót kapnak a minisztériumtól, mi pedig 35 milliót. Egy millióval kevesebb a költségvetésünk, mint a békéscsabai Napsugár Bábszínháznak. Hatalmas különbségek vannak. Állami szinten mi vagyunk a legalulfinanszírozottabbak az országban. Szerencsés lenne, ha a megyeszékhelyeket valamennyire harmonizálnák. Jó lenne, ha bennünket is jobban támogatnának.

Fotó: Fábián Soma (forrás: Kiss Ágnes facebook oldala)