Baltasar Kormákur pályájának alakulása mostanra egyértelműen a hollywoodi agyelszívás szomorú tanmeséjévé vált. Az izlandi rendező ugyanis az induláskor a kortárs skandináv film talán legélesebb hangú, legeredetibb alkotójaként tűnt fel a színen a 2000-es évek legelején. A hazai pályán készült 101 Reykjavíkkal, A tengerrel és a Vérvonallal lépésről lépésre járta végig a vad humorú komédiába csomagolt így jöttem-filmek, a sajátos hangulatú, de mindig valami nagyon érvényes nézőpontot megragadó családi kamaradrámák, végül pedig kötelező módon a jeges leheletű skandináv krimik lépcsőfokait. Kormákur úgy nőtt fel az európai film rajongóinak szeme előtt elsőrangú szerzői filmessé – markáns, egyéni esztétikáján, témaválasztásain és a saját forgatókönyvek adta alkotói szabadságon keresztül –, hogy mindeközben jól láthatóan egyre nagyobb élvezettel és nem kevesebb rutinnal zsonglőrködött a hagyományos filmműfajok szimbolikájával, dramaturgiai és strukturális konvencióival. Nem lehetett véletlen, hogy alig öt évvel az első filmje bemutatását követően már egy izraeli-amerikai koprodukcióban dirigálta Forest Whitakert, Julia Stilest és Jeremy Rennert (Út a mennyországba). 

Ezután következett a nagy 2008-as áttörés az irodalomprofesszor tragikomédiába fulladó esküvőjének történetével. A Fehér nászéjszakával Kormákur még mindig lehengerlően fiatal, de immár magabiztos és kiforrott ízlésű filmalkotóként vonult be a köztudatba, a hangos nemzetközi siker pedig elhozta számára az első tengerentúli felkérést.

Az európai szerzői rendező tehát annak rendje és módja szerint kiutazott az Államokba, és elkészítette az első felejthető iparosmunkáját egy kapott forgatókönyvből (Lélegezz!), majd Csempészek címmel megrendezte az amerikai akcióremake-jét annak a Reykjavík–Rotterdamnak, melyben öt évvel korábban ő maga színészként játszott.

Ekkor Kormákur kétkulacsos játékba kezdett: rendre vissza-visszatér a szülőföldjére, hogy kisebb költségvetésből, kézműves módszerekkel, ám jóval nagyobb alkotói szabadság mellett és némi kritikai siker reményében elkészítsen egy-egy saját filmet vagy sorozatot (Dermesztő mélység, Ófaerd, Elégtétel), miközben folyamatosan dolgozik Amerikában, ahol egyre jobban belejön az akció- és kalandfilmrendezésbe (2 kaliber, Everest, Sodródás). 

Az egyre-másra következő filmek határozott ívet rajzolnak ki, Kormákur fokozatosan eltávolodott a saját ötlet és alapanyag feldolgozásától, cserébe viszont egyre magabiztosabb kezű rendezővé vált a népszerű és látványos zsánerekben. Ezen ív mentén jutunk el a most mozikban futó Fenevadhoz is, amely teljesen lecsupaszítva és túlnagyítva állítja elénk Kormákur munkásságának mára két legmeghatározóbbá vált elemét: az ember és a természet küzdelmét, valamint a hiteltelen párbeszédeket.

A Fenevad egy apáról szól (Idris Elba), aki két kamaszlányával és terhelt családi helyzettel indul el Afrika szavannáinak mélyére – a gyökerekhez való visszatérés reményében. A családi kirándulás azonban gyorsan rémálomba fordul, amikor kiderül, hogy egy szokatlanul viselkedő hím oroszlán módszeresen vadászik rájuk.

A film szándéka jól érzékelhető módon az volna, hogy bemutassa a természet roppant erejét és az ember nagyravágyó küzdelmét ennek az erőnek a meghódítására.

Az Elba által játszott karakter fehér vadőr barátjához hasonlóan természetesen jellemes, bátor és csupaszív ember, aki a saját falkáját (értsd a lányait) védi mindenáron, az ő ellenpontjaként pedig a kizárólag bennszülött feketékből álló (!) orvvadászok a pompás ragadozók kegyetlen mészárosai. Ugyan a vadorzók motivációit egyáltalán nem ismerjük meg, csupán feltételezhetjük, hogy a pénz iránti sóvárgás ösztönzi őket az illegális éjszakai vadászatokra, azzal kapcsolatban a film siet megnyugtatni bennünket, hogy a nemzeti park fehér gazdái csupa önzetlenségből, afféle kedvencekként nevelik a területen élő oroszláncsaládokat.

A történet legproblematikusabb pontja mégis az a premissza, melynek értelmében el kell hinnünk, hogy bóklászik egy olyan hímoroszlán a környéken, amely a családját illegális mészárlások során veszítette el, ezért szinte természetfeletti erővel és kitartással felvértezve bosszúból minden kétlábút ki akarni irtani a környékről. Az oroszlánszakértő barát mint beavatott hosszan meséli az expozícióban, hogy a fenevad teljesen szokatlan viselkedésmintákat mutat, nem táplálékszerzés céljából támad, kvázi módszeresen vadászik az emberre. Tény, hogy mire valóban megjelenik a vásznon, a néző már egészen mást lát bele a szimbólumként használt bestiába – ez azonban nem válik a film hasznára. 

Az alkotók szemmel láthatóan rendkívüli erőfeszítéseket tesznek azért, hogy minél hitelesebb képeket fessenek a vászonra, a néző pedig a szűk képkivágatoknak köszönhetően minél inkább maga is része legyen a véres küzdelemnek, és saját bőrén érezze a természet zabolázatlan erejét, ez a naturalisztikus esztétikai igény mégis folyamatosan kellemetlen ütközésbe kerül a természet működésével ellenkező, nevetségesen túlzó és gyorsan fárasztóvá váló események bemutatásával.

Miközben el kell ismerni, hogy a film magját adó oroszlántámadás-jeleneteket precízen építi fel, és a feszültséget nagyrészt kiválóan megtartja a Fenevad, ez a vérrel, iszamóval és kiontott belsőségekkel teli film mégis valódi giccsparádé, sajnos a rosszabbik fajtából. Élesen szembe állított jó-rossz koncepciókkal operál, főhőse az erkölcs és önfeláldozás karikatúrába hajló bajnoka, a természet törvényeiből pedig – noha azokat több ízben, felmondott leckéhez hasonlóan rágja a szánkba a film – egyszerűen viccet csinál.

Egyszeri kánikulai szórakozásként a mozi hűvösében persze működik a Fenevad, az egzotikus borzongás és a túlélőfilmek kedvelői számára ha nem is lesz nagy kedvenc, azért okozhat néhány kellemes percet. A szívünk csak azért fáj, látván ezt a nagy műgonddal elkészített iparosmunkát, mert jól tudjuk: Baltasar Kormákurban ennél sokkal több van.

Fenevad, magyarul beszélő amerikai thriller, 2022. Rendező: Baltasar Kormákur, Forgatókönyv: Ryan Engle, Producer: Baltasar Kormákur, Szereplők: Idris Elba, Sharlto Copley, Ilyana Halley, Leah Jeffries, 16 éven aluliak számára nem ajánlott, Forgalmazó: UIP-Duna Film, Bemutató: 2022. augusztus 11.

Jelenetképek: © 2022 Universal Studios. All Rights Reserved.