bezár
 

építészet

2008. 08. 03.
Kétszínű pompa
Nem itt leszel kurva
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kétszínű pompa Petőfi tanya, ez a neve. De nincs bajsza. Piros és négyzet alakú. Négylábú és nagyon állat. Rubik-kocka. Mindig a 79-es év jön ki rajta. S gyermeki a pirosa. Ide nem felnőni jársz, s nem itt leszel kurva.

Ez a tanya háromosztatú. Valahogy szent a háromsága. Alul gyorsétterem és söröző, felül pedig étterem és lassú szellő. Lépcsők visznek fel a bundás húsok közé, ahol a belső szeparéban még szépen rá is lehet gyújtani. S lenézni a téglaligetre. Ki is lehetne lépni a tetőre, amin nincs semmi, de látni a Napot. Meg a sok összelopott kis újpesti titkot.

prae.hu

 

Szóval sok itt a lépcső. De melyik az egérút? Számtalan, csalóka lépcső. Térülök-fordulok rajtuk, közlekedőedénynek érzem magam. Járókával ne járj rajta. Melyik visz az elfelejtett tanszékhez? – kérdezem a kollégát, akivel nem tudom mióta, de itt ülök: ökörvér színű inget visel, pedig nem ő Somlyó Zoltán. Ő a tanyához öltözött. Mert ez a trend: kocsmához öltözni, nem konflishoz, meg a többi kétlábúhoz. Ez 2008. Erről ismerik meg majd a génmanipulált unokák ezt az évet.

 Petőfi tanya étterem

Ez a hely nem játék. Itt közel a kórház. Az Árpád. Itt mindenki magyar. Petőfi a tanya és Árpád a kórház. Remélem, magázzák egymást. Az asztal és a terítők: piros-fehér. Kétszínű pompa terít meg a szemnek. Kórházi pompa, klinikai szép. Itt aztán tisztán beszélsz. Ha máshol nem is, de ide a rozsdás bökőt, hogy itt igen. Lehet, hogy ide járnak a pszichiátria láncdohányosai, láncos kutyái. Lehet, hogy idejár a húgod is, az az ócska, bájos kurva.  

 

Nincs kibúvó, a felső, füstmentes teremben mindig csörömpöl egy edénybemutató. Mikrofonokkal és egyszeri ajánlatokkal. „Le köll venni a masináról a födőt” – mondja egy egész nap öregedő arc. Mit mondja: üvölti. 70 ezerért árulja az életminőséget javító edényeket, de 299 ezerért minden a tiéd lehet. Ezt hívják alkalmi vételnek, azt hiszem. Vagy a szignód lesz a számlán vagy az agyvelejed.

 

Tömöd a csendet: finom sertések a legkülönfélébb bőrben; idilli, fényes a délután. Itt mindig délután van. Forog a délután komoly kereke, nincs neki ki mind a négy, de alig hallani. Én is a disznóbőr kabátomban jövök ide rendre, félfogadást tartani. S rögtön csengetek a főúrnak, a fehér kabátos, mázsás csendnek. De sosem kétszer.

 

(Petőfi Tanya, Újpest, Árpád út, az Árpád Üzletháznál)

nyomtat

Szerzők

-- Pollágh Péter --


További írások a rovatból

építészet

Fényképkollekció a Tabán utolsó évtizedeiről
építészet

Interjú Filip Rybkowskival
építészet

Beszámoló a 18. Velencei Építészeti Biennáléról
építészet

A végeredmény nem feltétlenül építészeti, hanem társadalmi kérdés is

Más művészeti ágakról

A 2024-es Aranyvackor pályázat díjátadójáról
Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról
A filmek rejtett történetei a BIFF-en


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés