bezár
 

építészet

2008. 08. 03.
Kétszínű pompa
Nem itt leszel kurva
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kétszínű pompa Petőfi tanya, ez a neve. De nincs bajsza. Piros és négyzet alakú. Négylábú és nagyon állat. Rubik-kocka. Mindig a 79-es év jön ki rajta. S gyermeki a pirosa. Ide nem felnőni jársz, s nem itt leszel kurva.

Ez a tanya háromosztatú. Valahogy szent a háromsága. Alul gyorsétterem és söröző, felül pedig étterem és lassú szellő. Lépcsők visznek fel a bundás húsok közé, ahol a belső szeparéban még szépen rá is lehet gyújtani. S lenézni a téglaligetre. Ki is lehetne lépni a tetőre, amin nincs semmi, de látni a Napot. Meg a sok összelopott kis újpesti titkot.

prae.hu

 

Szóval sok itt a lépcső. De melyik az egérút? Számtalan, csalóka lépcső. Térülök-fordulok rajtuk, közlekedőedénynek érzem magam. Járókával ne járj rajta. Melyik visz az elfelejtett tanszékhez? – kérdezem a kollégát, akivel nem tudom mióta, de itt ülök: ökörvér színű inget visel, pedig nem ő Somlyó Zoltán. Ő a tanyához öltözött. Mert ez a trend: kocsmához öltözni, nem konflishoz, meg a többi kétlábúhoz. Ez 2008. Erről ismerik meg majd a génmanipulált unokák ezt az évet.

 Petőfi tanya étterem

Ez a hely nem játék. Itt közel a kórház. Az Árpád. Itt mindenki magyar. Petőfi a tanya és Árpád a kórház. Remélem, magázzák egymást. Az asztal és a terítők: piros-fehér. Kétszínű pompa terít meg a szemnek. Kórházi pompa, klinikai szép. Itt aztán tisztán beszélsz. Ha máshol nem is, de ide a rozsdás bökőt, hogy itt igen. Lehet, hogy ide járnak a pszichiátria láncdohányosai, láncos kutyái. Lehet, hogy idejár a húgod is, az az ócska, bájos kurva.  

 

Nincs kibúvó, a felső, füstmentes teremben mindig csörömpöl egy edénybemutató. Mikrofonokkal és egyszeri ajánlatokkal. „Le köll venni a masináról a födőt” – mondja egy egész nap öregedő arc. Mit mondja: üvölti. 70 ezerért árulja az életminőséget javító edényeket, de 299 ezerért minden a tiéd lehet. Ezt hívják alkalmi vételnek, azt hiszem. Vagy a szignód lesz a számlán vagy az agyvelejed.

 

Tömöd a csendet: finom sertések a legkülönfélébb bőrben; idilli, fényes a délután. Itt mindig délután van. Forog a délután komoly kereke, nincs neki ki mind a négy, de alig hallani. Én is a disznóbőr kabátomban jövök ide rendre, félfogadást tartani. S rögtön csengetek a főúrnak, a fehér kabátos, mázsás csendnek. De sosem kétszer.

 

(Petőfi Tanya, Újpest, Árpád út, az Árpád Üzletháznál)

nyomtat

Szerzők

-- Pollágh Péter --


További írások a rovatból

építészet

(kult-genocídium)
építészet

Hiány és emlékezet című Breuer Marcell emlékkiállítás Pécsett
építészet

Interjú Filip Rybkowskival
építészet

Pesti Attilával az okosotthonok kérdéseit jártuk körbe

Más művészeti ágakról

irodalom

Bemutatkoztak Kiss Tibor Noé műhelyének tagjai
színház

Az ember, aki elvesztette az időt című előadás a Vígszínházban
színház

Szigethy Gábor: Régi mosolyok, régi könnyek


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés