Az eredendően a pszicho-tudományok felől induló traumakutatásban az elmúlt évtizedekben paradigmaváltás következett be; transzdiszciplinárissá vált. A kurzus célja ennek megfelelően az volt, hogy betekintést nyújtson a legújabb fejleményekbe, hogy láthatóvá tegye a különböző tudományterületek, mint a kultúra-, média- és irodalomtudomány, a társadalmi nemek, a digitális tudományok, az emberi jogok, a pszichológia és művészetek metszéspontjait.

A kurzushét nyitásaképpen bemutatkozott a nyári egyetemet szervező többi oktató is, Gillian Eagle, pszichológus, a johannesburgi Witwatersrand Egyetem oktatója, Thomas Fetzer, történész, a CEU oktatója, Mykola Makhortykh, a berni Média-és Kommunikációtudományok Intézetének kutatója, Annie St. John Stark, történész, a kanadai Thompson Rivers Egyetem oktatója. A világ különböző tájairól érkező résztvevők közül sokan a doktori, vagy a posztdoktori kutatásaik miatt voltak érdekeltek a kurrens trauma-elméletekben, de volt, aki készülő regénye, családtörténetét feldolgozó filmje vagy a történeti traumáról szóló színdarabja miatt jelentkezett.

Menyhért Anna, a nyári egyetem főszervezője előadás közben

Menyhért Anna bevezető előadásában átfogó képet vázolt fel a traumatudományok ’80-as években keletkező történetéről. Azokról a fő fogalmakról és a mögöttük álló elméletalkotókról beszélt – mint például a ’re-traumatizáció’ Jörn Rüsentől, vagy a ’posztemlékezet’ Marianne Hirsch-től – amelyek az elmúlt évtizedekben nagyban befolyásolták a trauma diskurzus alakulását. Kitért arra, hogy milyen jelenségek állnak az elmúlt években bekövetkező újabb „trauma-boom” mögött, illetve a traumatudományok kritikájáról is beszélt. A bevezető után hamar élénk vita alakult ki a traumakutatás, illetve a traumáról való beszédmód etikai nehézségeiről: hogyan lehet kutatóként vagy alkotóként mások traumatizáló élményeit „forrásként”, vizsgálati anyagként használni úgy, hogy közben az adott közösség vagy egyén ne érezze kizsákmányolva magát? Hasonlóan dinamikus viták, nézőpontütköztetések alakultak ki szinte minden előadás után. A diszkussziót Gillian Eagle előadása követte, amelyben a trauma a klinikai pszichológiai jelentését mutatta be, kitérve a traumatikus stressz általános hatásaira, illetve a poszttraumás stresszszindrómára.

Az oktatók és a hallgatók előadás közben a CEU Nádor utcai kampuszán

A keddi nap Thomas Fetzer előadásával indult, aki a kulturális traumákról, illetve az azokat övező emlékezetpolitikai stratégiákról beszélt, valamint kitért arra, hogy mi a különbség a nemzeti traumákról szóló emlék- és mitológiaképzés között. Előadását csütörtökön egy séta keretében folytattuk a Szabadság téren, ahol a német megszállási emlékmű és annak „ellenemlékműve”, az Eleven Emlékmű körül kialakult emlékezetpolitikai diskurzusról beszélgettünk. Annie St. John-Stark szemináriumán különböző katasztrofális eseményeket elemeztünk történettudományi aspektusok alapján; a földrengéseknek, hurrikánoknak, polgárháborúknak milyen narratívaképző erejük, illetve transzgenerációs hatásaik lehetnek, illetve azt vizsgáltuk, hogy a PTSD jelensége a történelem során hogyan vált a politikai kizsákmányolás tárgyává. Mykola Makhortykh keddi és csütörtöki szemináriumainak témája a mesterséges intelligencián alapuló alkalmazások voltak; hogyan alkalmazhatók a különböző applikációk klinikai kontextusban, milyen hátrányaik vannak, illetve, hogy az algoritmikus rendszereken alapuló internetes keresőszolgáltatások hogyan torzítják, nehezítik meg a digitális traumakutatást.

A kurzus hallgatóiank egy része a CEU tetőteraszán

Menyhért Anna szerdai előadásának középpontjában a trauma mint digitális jelenség állt. Kettő, holokauszttúlélők leszármazottjai által alapított Facebook csoport vizsgálatán keresztül azt elemeztük, hogy a szociális média jellegzetességei milyen lehetőségeket és korlátokat kínálnak a trauma reprezentációjában, feldolgozásában, vagy éppen hogyan könnyítik meg a trauma továbbadását. Az előadás folytatása a csütörtöki szeminárium volt, ahol a hallgatók által behozott, konkrét példákon keresztül a gender vonatkozású traumák online reprezentációjáról beszélgettünk, azt elemeztük, hogy a traumáról való beszédmód hogyan változott meg az elmúlt években a Twitter-posztok, képernyőfotók, kommentek világában. A pénteki nap folyamán először Bakonyi Anikó, a Magyar Helsinki Bizottsága munkatársa adott elő a menekülteket érő traumákról emberjogi aspektusok felől, majd Richter Júlia, a budapesti Trauma Központ vezető pszichológusa számolt be az ukrajnai menekültek ellátásának sajátosságairól, a trauma triázs és krízisintervenció kihívásairól háborús kontextusban.

A zárónapokon, pénteken és szombaton a résztvevő hallgatók tartottak rövid prezentációkat korábbi, trauma vonatkozású kutatásaikról. Az előadások olyan témákat dolgoztak fel, mint például az 20. század első felében lezajló, ukrajnai és kínai éhezések reprezentációja a kulturális emlékezetben, a nők ellen elkövetett szexuális erőszak ábrázolása a kortárs észak-amerikai és skandináv irodalomban, örmény népirtás és a Nagorno-Karabakh konfliktus lehetséges kapcsolatai.

A nyári egyetem nemcsak az elméleti tudás elsajátításáról, hanem a különböző oktatási, kutatási, alkotási tapasztalatok cseréjéről, megosztásáról is szólt. A közösen eltöltött egy hét alatt a hallgatók között jövőbemutató szakmai kapcsolatok formálódtak.