Visszalépésnek tűnhet például az, hogy a hat előadásból kettőt már láthatott a fesztivált látogató közönség az előző években Gyulán, illetve a fesztivál kezdetei óta megrendezett irodalomtudományi konferencia is elmaradt ebben az évben. Az első, meghirdetett előadás elmaradása végül (Rómeó és Júlia a veszprémi Kabóca Bábszínház, a Petőfi Színház és a temesvári Csiky Gergely Állami Színház közös produkciója) már csak hab volt a tortán. Mindezekkel együtt is azonban az idei fesztivál érdekes, sikeres és elgondolkodtató előadásokat és eseményeket hozott.

A fesztivál keretében megtartott első előadásra, a Kulcsár Noémi rendezte, koreografálta Ahogy tetszik című táncszínházi feldolgozásra került sor a Kamarateremben telt ház előtt. A koreográfia és zene a jó ritmusú előadásban pompásan fogalmazzák meg a gyűlölet, a társadalomkritika, a szeretet, szerelem egyszerre örök és pillanatnyi örömeit, nehézségeit. A táncosok játékában egyszerre volt ott a fiatalos pajkosság és könnyedség, valamint az emberi kapcsolatok sötétebb pillanatainak súlyossága is. Az előadás 90 percig egyetlen felvonásban vonta magára a figyelmet, és szippantotta be a közönséget, hogy utána hosszan tapsolja vissza a közönség a másfél órát könnyeden végigtáncoló művészeket.

Aznap este 20.30-tól még egy másik produkció, nevezetesen Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című előadása is színpadra került a Várszínházban. Tom Stoppard műve már eleve egy átirat, hiszen mintegy a Hamletet nézzük egy másik irányból, amikor is a két egyetemi társ, szolgalelkű szereplő kapja meg a főszerepet. Ezt az eleve átiratot írta tovább, mesélte újra Tapasztó Ernő rendezése a Gyulai Várszínház és az Aradi Kamaraszínház együttműködésében. A darab sikeréből az sem vont le egy jottányit sem, hogy az eredeti bemutató ugyanitt a Várszínházban volt 2018-ban a Shakespeare Fesztivál keretein belül. A közönség most is vevő volt minden viccre, durvaságra és gondolati játékra. A zene bár most nem élőben ment, a Tiger Lillies számai különös, fergeteges és keserédes hangulatot kölcsönöztek az előadásnak.

Másnap, azaz július 13-án egy előadás került színpadra, a Kamarateremben, Enyedi Éva Lear halála című műve. Az előadás egyetlen 90 percre kimerevített pillanatot ragad meg, nevezetesen a Lear halálát megelőző másodpercet. Ezt a másodpercet állította színpadra Keszég László két színész (Harsányi Attila és Rózsa Krisztián), valamint Zságer Varga Ákos élőzenéjével. Az előadás groteszk, fájdalmas és röhejes jelenetekbe sűríti rengeteg angol irodalmi, filmtörténeti utalással Lear (Harsányi) fájdalmát, gyengeségét, nagyságát és kicsinyességét, amihez Rózsa pompásan adja a Bolondot, Cordéliát, Regant és Gonerilt. A 2018-as Miskolci Nemzeti színházas bemutató óta az előadás sok szempontból nem változott, de nyilvánvalóan látszott a játékon, a szövegen, hogy friss, részleteiben sok újdonságot hozó produkciónak lehetett tanúja a gyulai közönség. Különösen szép volt, ahogy a 2022. július 2-án elhunyt Peter Brooktól elbúcsúztak a színészek. Nemcsak azért volt ez különösen szép jelenet, mert csak tíz nap telt el a rendezőóriás halála és az előadás között, hanem mert Brook 1962-ben a Royal Shakespeare Company-val bemutatott Lear királya óriási hatást gyakorolt az európai színjátszásra. Mindezek fényében nem véletlen, hogy vastapssal díjazta a közönség az előadást, mely után ottmaradt egy közönségtalálkozóra az alkotókkal, amely találkozás igazi fesztiválhangulatot kölcsönzött az estének.

A fesztivál harmadik és előadások tekintetében az utolsó napja, július 14. Filip Krenus – Sean Aita A Poor Player című angol nyelvű matiné-előadásával kezdődött. Az előadás talán nem is átirat, hanem egy koherens történetet mesélő monodráma volt, ami nyomokban Shakespeare szövegeket és a szerzőre történő utalásokat is tartalmazott. Aita rendezésében Krenus hatalmasat alakítva meséli egy szegény színész kalandjait (amely epizódszerűségében, témájában hasonlít Thomas Nashe Balszerencsés utazó című korai modern pikareszk regényéhez, ahol egy apród európai kalandjainak lehetünk tanúi). Az előadás karizmatikus erővel jelenítette meg az emberi élet kiszolgáltatottságát: a színész a pestis elől menekül, rossz hajóra száll, és eljut Dubrovnikba, ahol színészettel akarja keresni kenyerét, de hát hogyan is lehetne színész, amikor nem ismeri a nyelvet. Krenus végigdolgozza a 90 percét: mesél, táncol, énekel, közben tanít, pletykálkodik, bohóckodik, és vall az életéről. Mindeközben több Shakespeare-színjáték is megelevenedik, és megtudjuk, hogy a mester jelenlétében vigyázni kell, mert minden, amit hall, bekerülhet valamelyik művébe. Nem véletlenül zárta az előadást vastaps.

A matinéelőadás és egy kis pihenő után következett a fesztivál utolsó előadása, Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Hamlear, a dán királyfiból lett brit király című már tavaly is bemutatott Shakespeare-átirata. A cím, Hamlear, arra utal, hogy a két szerző összeírta a két szüzsét, Hamletét és Lear királyét, kipróbálták, mi van akkor, ha minden szereplő sorsa más fordulatot vesz, mint várnánk, például Hamlet életben marad, és angol királlyá koronázzák, vagy pont az ellenkezőjét teszik, mint várnánk, például Goneril és Regan őszintén szerették és támogatták hülyülő apjukat, míg Cordelia utálta őt. És ha ez még mindig nem elég, akkor a szerzőpáros elutaztatta Bánk bánt a dán-angol udvarba, hogy ott tevékenykedjen, legyen a magyar, meg is kínálja a mérgezett boros pohárral Gertrúdot, akit következetesen Gertrudisnak hív, hűen eredeti, Katona József megírta szerepéhez. A tavalyi bemutató alapján borítékolható volt a telt házas siker, és most sem kellett ebben csalódni. A pompás színészi játék, az átgondolt rendezés (Őze Áron), a briliáns nyelvi humor, még akkor is, ha a második felvonásban a „megöregedett” szereplőket nem lehetett mindig érteni, elbűvölte a közönséget.

A 17. Gyulai Shakespeare Fesztivál mérlege tehát kifejezetten pozitív. A fesztivál ideje, különösen az eredeti, kéthetes fesztiválhoz képest, lecsökkent ugyan öt napra, pontosabban az elmaradt Rómeó és Júlia miatt négy munkanapra, elmaradt az irodalomtudományi konferencia, ám a megtartott hat előadás, közönségtalálkozó, a minden délután középiskolásoknak szóló workshop fenntartja a fesztivál színvonalát a csökkenő anyagi lehetőségek ellenére is. A telt házas előadásoknak, a művészeknek szóló rendszeres vastaps, azonban a művészeken kívül a fesztivál szervezőinek is szól a színes és színvonalas program okán. A fesztivál témája, a „Shakespeare – kicsit másképp”, azaz átiratok száma, a művészi ágak változatossága mind arról tanúskodnak, hogy a magyar színház szereti a klasszikusokat, és ami talán még fontosabb, mer szóba elegyedni, meri kritizálni, aktualizálni a nagy mestereket, köztük és talán elsősorban is Shakespeare-t. Mert Shakespeare-t átírni olyan, mint megjeleníteni azt, ahogy a mester dolgozott: Shakespeare is talált egy jó alapanyagot valamelyik kortársánál vagy klasszikusnál, aztán a maga és színészei képére és hasonlatosságára formálta a matériát a közönsége legnagyobb örömére.

17. Gyulai Shakespeare Fesztivál

2022. július 11-15.
Fotó: Kiss Zoltán