Shusterman regénye egy tökéletesnek tűnő világban játszódik, ahol nincsenek államok, betegségek, gazdasági és társadalmi problémák. Sőt, az emberek halhatatlanok, pontosabban, ha valaki meghal, pár nap elteltével rendbe jön az újraélesztő központban. Ebben a jövőben mindenki annyiszor születik újjá, ahányszor akar, és mindenki rendelkezhet afelől is, hogy hány éves külsőben szeretné folytatni az életét.  

A túlnépesedést azonban kordában kell tartani, hogy a Föld ne váljon lakhatatlanná. Erről a kaszások köre gondoskodik, amelynek tagjai egyedüliként rendelkezhetnek afelett, hogy kinek az élete érjen véget. Ez rendkívül felelősségteljes, komoly feladat, hiszen megadott paraméterek, leszármazottaktól kapott adatok alapján nekik kell begyűjteni a halálra ítélt embereket. A kaszások mindig maguk döntik el, hogy mely napokon, hány embert gyűjtenek be, de az egyes évszakokat képviselő konklávékon mindig szigorú szabályok szerint kell elszámolniuk a begyűjtöttekkel. Legtöbbjük lelkiismeretesen végzi a munkáját, értesíti az adott ember hozzátartozóit, segít a gyász feldolgozásában, vacsorát szervez a családnak, és egy évre mentesíti őket a begyűjtés alól.

A kaszások képzése egy év inaskodással kezdődik, mely nagy áldozatokkal jár. Akit fiatal korában kiválasztanak kaszásinasnak, el kell hagynia a családját, a barátait, és számos fegyverrel, méreggel ismerkedik meg, melyekre később, a munkája során szüksége lesz. Akit inaskodás után a kaszások köre kiválaszt, örök életet nyer a családjával együtt.

Nehéz eldönteni, hogy a regény utópia vagy inkább disztópia, mert mindkét műfaj vonásait magán viseli, mindemellett felnövéstörténet is. Citrát és Rowant, a két 16 éves kamaszt emberségük, empátiájuk miatt választja maga mellé Faraday kaszás inasnak. Faraday az emberséges, lelkiismeretes munkában bízik, amikor begyűjtésre kerül sor. A lány azzal kelti fel érdeklődését, hogy kíváncsi, szomjazza a tudást, bátor és erős benne a versenyszellem; a fiú pedig, akit inaskodásáig még a családja is levegőnek nézett, nagyon mély empátiát mutat, amikor Faraday éppen az egyik iskolatársát gyűjti be.

A két fiatal kiválóan kiegészíti egymást, viszont tudják: csak az egyikükből lehet kaszás, és a győztes első feladata az lesz, hogy elvegye a vesztes életét. Eleinte tiltakoznak, mert megijeszti őket az eléjük táruló jövőkép, Faraday azonban olyan utat mutat nekik, ami követhető példa lehet. Együttérzésre, küzdésre és tiszteletre tanítja a két fiatalt, akikben a kezdeti ellenszenv után lassan ugyan, de formálódni kezdenek Faraday tanításai. Mesterük ugyanis nem hisz abban, hogy az öldöklés önmagában célravezető. Sokkal inkább abban hisz, hogy egy tökéletes világot azzal lehet kordában tartani, ha a régi időkből származó halandóság valamilyen formában mégis megmarad.

Csakhogy nem minden kaszás gondolkozik úgy és teszi azt, amit Faraday: erről a két fiatal főhős is meggyőződhet, amikor részt vesz a Kaszások Konklávéján. Innentől kezdve felfordul az életük. Elkerülnek egymás mellől, és mindketten olyan kaszások közt tanulnak, akik nem tiszteletteljesen végzik a feladatukat, hanem épp ellenkezőleg. Rowan akarata ellenére részt vesz egy tömeges begyűjtésben, mely már-már vérfürdőbe torkollik, Citra pedig megtapasztalja, milyen az, ha a halál szó nélkül, némán csap le az emberekre.

A halandóság kérdése mellett a másik nagyon fontos morális kérdéskör, ami a regényben megjelenik, az emberhez méltó halál témája. A két fiatal jövője azon múlik, hogy kik fogják irányítani a begyűjtést, és hogy vajon a jó vagy a rossz kaszások kora érkezik majd el. Az összetett, aprólékos, izgalmas világépítés, a lendületes, megkapó és egyedi stílusú hangvétel igazán különleges olvasmányélménnyé teszi a regényt akár felnőttek számára is. Reméljük, a folytatásra nem kell sokat várni.