A Múmia-széria már 1932-ben kezdetét vette a nagy szemű szörny-idollal, Boris Karloffal a főszerepben. Sok év szünet után a filmesek ismét fantáziát láttak a régészek által életre keltett, félholt szörny figurájában, és elkészítették annak modern változatát. Az 1999-es A Múmia alapjában véve ugyanazt a történetet meséli el, mint eredeti őse: meggondolatlan és kapzsi régészek véletlenül feltámasztanak egy több ezer éve bebugyolált holttestet, nevezetesen Seti fáraó főpapját, Imhotepet, aki ezután rázúdítja valamennyi átkát az emberekre, és természetfeletti erejének felhasználásával mindenáron meg akarja hódítani a világot. Nagyszabású ambícióinak csak a kalandor, Rick O’Connell, régésztársnője Evelyn és annak bátyja, Jonathan vethet véget. A néhány eredeti ötlettel és humorral tarkított A Múmia esetében a rendező nem tudta ugyan eldönteni, hogy melyik műfajkeverék elemeit (a misztikus horrort vagy az akció kalandfilmet) részesítse előnyben, ám a kisebb bizonytalanságok és az egyértelmű Indiana Jones kopírozások ellenére így is sikerült egy szerethető szórakozató filmet készítenie.

Rick és Imhotep csatája olyan nagy sikert aratott a mozik pénztárainál, hogy két évvel később már bemutatták a következő részt A múmia visszatér címmel. Ahogy az a folytatásoknál lenni szokott, a másodikat mindig az előzőnél látványosabbra és akciódúsabbra kellett kerekíteni. Ez mind meg is valósult, hatalmas múmia-csatáknak lehettünk szemtanúi, Imhotepet megint legyőzték. A múmiákat végleg el lehetett volna temetni a homok alá, de a pénzes filmproducerek és -stúdiók (a legelszántabb régészeket is megszégyenítve) újabb és újabb felfedezésekbe, illetve filmekbe akartak befektetni. Ennek eredménye lett a második rész egyik mellékszálának bővebb kifejtése (A Skorpiókirály), majd a mostaniban a Sárkánycsászár feltámasztása. 

 
 

A legújabb fejezetet látva a Múmia-história nem tud kitörni saját árnyékából. Ugyan történtek apró, jelentéktelen módosítások a korábbi részekhez képest, ám ennek a darabnak a rendezője (a Daylightot és a Halálos irambant jegyző Rob Cohen) egy csöppnyi bátorságot sem vett új ötletek kidolgozásához és megvalósításához. Inkább leporolta a sivatagi homokot az előző két film történetének alapelemeiről, és azokat szerkesztette egybe, aztán az így összefabrikált sztorit áthelyezte Kínába, amihez az inspirációt minden bizonnyal az első kínai császár sírját kétezer éve őrző cseréphadsereg látványa adta meg.

Hőseink igen hervatag életképeket mutatnak: Rick és Evelyn mélán tengetik eseménytelen életüket gazdag birtokukon. Már nem akarnak kincseket ásni, leleteket kutatni. Ezt a feladatot egy szem fiuk látja el, aki – mikor rábukkan a császár sírjára – végleg elindítja a balszerencsés események láncolatát, melynek eredménye a császár feltámadása lesz. Ebből a múmiakalandból a szülők és persze Jonathan sem maradhat ki, így ismét lehet lövöldözni ezer éves halottakra. A harmadik Múmia-eposz azonban nem hozza azt a minimális misztikumot és azokat a jó poénokat, melyekkel az első részben találkozhattunk. Az események előre láthatók, a dialógusok semmitmondóak, néhol pedig unalomba fullad minden. Ez leginkább annak a következménye, hogy a rendező az új ötletek helyett az előző részek közkedvelt epizódjaira és fordulataira utaló dialógokkal üti el a holtidőket. A csúcspontot a sanghaji Imhotep Kaszinó jelenti, amely önmagában jó vicc, csak a sorozatos utalások után már fárasztó. A történet szerint több mint húsz év telt el az első rész óta, azonban Rick (Brendan Fraser) ugyanolyan fiatal, ruganyos, halomra öli a múmiákat, és érdekes módon egyáltalán nem látszódnak rajta az öregedés jelei. Ahogy feleségén sem (a Rachel Weiszt leváltó Maria Bello katasztrofális alakítása), akinek rendszeresen megcsodálhatjuk akrobata mutatványait. A kínai akciósztár, Jet Li e filmben is megvillogtatja harctudását, Michelle Yeoh pedig a többiekhez képest korrekten játssza el a titokzatos boszorkány szerepét.