A 2022-es Friss Hús magyar versenyprogramja persze jóval változatosabb és összetettebb volt, minthogy szigorúan meghatározott kategóriák szerint lehessen besorolni a bemutatott filmeket, de az idei év programjának alkotásaiban elmerülve mégis kirajzolódtak bizonyos irányvonalak. A következőkben díjnyertes filmeket és rejtett gyöngyszemeket mutatunk be a 2022-es fesztivál felhozatalából.

A fesztivál több rövidfilmje is felszabadult és kísérletező stílusban, gyakran nem szokványos formanyelvi megoldásokkal ragadja meg a mai kora huszonévesek generációs közérzetét. A Kábelek, Kizlinger Lilla és Babinchak Atanáz közös rendezésében és szereplésével, két fiatal végeérhetetlen beszélgetéseit és véletlenszerűen kiragadott életpillanatait mutatja be rövid epizódokon keresztül, amelyeknek első blikkre nincs kifutása, sem dramaturgiai felépítése. A végig arcközelikkel dolgozó, filmnyelvileg letisztult alkotást mégis áthatja egy ellenállhatatlan őszinteség, és megmutatkozik a Z generáció sokszor tépelődő, de az önelemzésre és önfejlesztésre rendkívül fogékony világa. A Kábelek sallangmentes és ösztönös film, amely éppen hétköznapiságával tud maradandó filmélményt nyújtani. Nem rögtön éri el a hatását, később mégis azon kapjuk magunkat, hogy újra és újra felelevenítünk egy-egy sort vagy pillanatot belőle.

Babinchák Atanáz, Kizlinger Lilla: Kábelek

Sok szempontból a Kábelek mellé illik Az elveszíthető dolgok szeretete, Ladányi Jancsó Jákob rövidfilmje is, amely a legjobb magyar élőszereplős rövidfilm díját nyerte meg idén a fesztiválon. A film egy párkapcsolat alkalomszerűen elkapott élethelyzeteit mutatja meg számos abszurd elemmel gazdagítva, amelyek azonban mégsem teszik hiteltelenné a cselekményt, hanem éppen mélyebb dimenziót kölcsönöznek annak. Nagyon érdekes egyvelege jön létre a humornak, a drámának, az abszurditásnak, az iróniának és az empátiának. Páratlan érzékenység, erőlködés nélküli természetesség, felszabadult filmnyelvi kísérletezőkedv árad, a film kiváló érzékkel mutat rá az identitáskeresés, az intimitás és a kötődés utáni vágyakozásra a digitális korban, valamint az ezekhez kapcsolódó bizonytalanságot és szorongást is sikerül elkapnia.

Ladányi Jancsó Jákob: Az elveszíthető dolgok szeretete

A hétköznapi élet pillanatait epizodikusan és formanyelvileg kísérletezve megragadó filmek közül ugyancsak említésre méltó a Boross Martin rendezésében és a Stereo Akt társulat közreműködésével készített Promenád is, amely az idei fesztivál legkevésbé konvencionális alkotásaként mutatkozott be. Ez a film egyáltalán nem tartalmaz összefüggő történetszálat, csupán különböző nagyvárosi szituációk időnként dokumentarista, máskor már-már teátrális stílusban megalkotott füzérét sorolja elő. Az epizódokat a visszatérő karakterek mellett összeköti a tökéletes zenehasználat, a zene pedig hipnotikus erővel rántja azonnal magával a nézőt. A bravúros és meglepő képi megoldások és a bombasztikus zenei betétek egyvelege annyira szuggesztív, hogy az egy idő után már megnehezíti a néző dolgát, nincs ugyanis egyetlen másodperc sem, amikor kifújhatná magát. De a Promenád így is tehetséges, Budapest hangulatát szellemesen megragadó filmetűd.

Boross Martin: Promenád

A versenyprogramban, nagyobb arányban kaptak helyet a hagyományos elbeszélésmódú, klasszikus szerkezetű, „midcult” jellegű alkotások. Ezek a filmek a történetmesélésre és a karakterrajzra helyezik a hangsúlyt, közülük több szól párkapcsolati vagy családi nehézségekről, szakításról és egyéb krízisekről, személyes lelki akadályokról, miközben sokszor megjelenik bennük a művészi ambíció, az egyéni látásmód kifejezésének vágya. Ilyen Szelestey Biankának a Cannes-i Filmfesztiválon is versenybe került Hajszálrepedés című filmje, amely egy párkapcsolati szétesés utolsó fázisát ragadja meg hiteles szereplőkkel és helyzetekkel (a lányt Kurta Niké, a fiút A besúgóból ismerős Váradi Gergely játssza). Habár megtalálható benne az egyetemista vizsgafilmek olykor jellemző kiforratlansága, amatőrizmusa, kétségtelenül érzékeny és ügyes próbálkozás. Vermes Dorka Alba Vulva című filmje viszont már most azt a benyomást keltette, mintha egy sokat tapasztalt és hosszú életművel bíró alkotó kezei közül került volna ki. A díjátadón elismerő oklevélben részesült film frenetikusan megírt dialógusokat tartalmaz, érdekes és nem szokványos helyzetet fest le egy szakítás utáni újrakezdésről és a nőiség kérdéséről, mindezen felül lenyűgöző, zsigerekbe hatoló montázstechnikát használ, amivel nemcsak különböző idősíkokat, de a főszereplőt érő érzéki hatásokat is kiválóan lefesti.

Vermes Dorka: Alba Vulva

Emlékezetesre sikerült Kungl Zsigmond filmje is, a Nem mentem el apám temetésére, amelyet leginkább a remek főszereplői alakítás (Németh Áron Valentin) visz el a hátán, továbbá kiemelkedő alkotás Karácsony Péter Lesen című munkája, egy gyilkosságnak véletlenül szemtanújává váló két vadász abszurd drámájának története, amely a Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének díját nyerte a fesztiválon. Mindkét film olyan remekül bánik a történetvezetéssel és a feszültségteremtéssel, hogy az ember szívesen nézné még tovább is őket. Különösen a Lesen kapcsán mondható el, hogy a legizgalmasabb pontján ér véget a film, mintha csak valami kedvcsináló lenne egy később megjelenésre kerülő, egész estés alkotás előtt.

Karácsony Péter: Lesen

Az animációs rövidfilmek mindig fontos részét képezik a Friss Hús programjának, ez idén sem volt másképp. Bucsi Réka, aki korábban a Love és a Symphony No 42. című filmjeivel már többször visszatérő alkotója volt a fesztiválnak, idén egy rövid kísérleti filmes etűddel, az Intermissionnel jelentkezett, amelyben minimalista figurák szemkápráztató absztrakciókban táncolnak a szemünk előtt, végeláthatatlan alakzatokba és sorokba rendeződve az üreslap-szerű vásznon. Magával sodró és kreatív alkotás, amely Hans Richter és Walter Ruttmann 1920-as években készült avantgárd filmjeinek szellemiségét örökíti tovább, habár kétségtelenül nem Bucsi eddigi legérdekesebb projektje. Ahogy a címe is sugallja, inkább tekinthető stiláris átkötésnek az eddigi életmű és a jövőbeli munkák között az animációs filmes számára. Vizuálisan nagyon megragadó továbbá Fábián Nikolett oklevelet nyert filmje, a Nyugvó köd, amelynek a realitás és a metafizika világa között egyensúlyozó, szétmállást, pusztulást, ám mégis egyfajta felemelkedést ábrázoló snittjei impresszionista festményként is megállnák a helyüket.

Fábián Nikolett: Nyugvó köd

Míg Bucsi és Fábián filmjei nem történetmesélő, hanem a képi világgal kísérletező alkotások, akadtak olyan animációs filmek is a fesztiválon, amelyekben a történetmesélés kapott hangsúlyt, miközben sokszor ezek is nagyon különlegesen bántak az animációval. Hárshegyi Vivien kisfilmje, a legjobb magyar animációs rövidfilm díját elnyerő Felhők felett egy félresikerült és túlidealizált párkapcsolatról mesél (milyen gyakori témaválasztás!), az amatőr rajzfilm esztétikájával dolgozik, ironikus, provokatív, sokkoló és rendkívül humoros formában. A végeredmény egy zseniális kisfilm, amely stilizált és szürreális hatásokkal, de szintén a kora huszonéves generáció életérzéséről és bizonytalanságairól állít tablót, ahogy azt a fesztivál számos élőszereplős filmjében is láthattuk.

Hárshegyi Vivien: Felhők felett

Végezetül feltétlenül ki kell emelni Turai Balázs Amok című animációs filmjét, amely időközben az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon a legjobb rövidfilmnek járó Kristály-díjat nyerte meg, és egyértelműen az idei Friss Hús egyik legkülönlegesebb darabja is volt. Az szerelmespárról párról és egy gonosz törpéről mesélő film ötletes és lenyűgöző, egyszerűen beszippantja a nézőt, folyamatos ingerekkel és hihetetlenül ötletes megoldásokkal brillírozva az egész játékidő során. Az Amok nemcsak lenyűgözően van megrajzolva, hanem kiválóan bánik a különböző műfajok parodisztikus kiforgatásával is, a romantikus film, a horror, a dráma… szinte minden stílust megidéz néhány pillanat erejéig, miközben nagyon feszes és kigondolt cselekményvezetést használ. Elementáris hatást gyakorló, igazi profi munka, amely a vetítésekor a közönségtől is hatalmas ovációt kapott.

Turai Balázs: Amok

A 2022-es Friss Hús Budapest Rövidfilmfesztiválon sokszínű és izgalmas kisfilmes válogatást lehetett megnézni, amelyben egyaránt megtalálhatók voltak a konvenciósértő és újszerű, valamint a hagyományos formával emlékezeteset alkotó, a kortárs világra érzékenyen reflektáló művek. A fesztivál felhozatalából egyértelműen kiderült, hogy számos fiatal tehetség van ma, akik éppen a szárnyaikat bontogatják és a jövőben még fontos projektek részesei lehetnek. Kis szerencsével, ha bízhatunk a szabad és független magyar filmgyártás túlélésében, ezek a friss nemzedékek rengeteg eredeti ötlettel és egyedi szemléletmóddal fogják gazdagítani a magyar filmművészetet, amelynek új útjait sokféle izgalmas módon és megközelítésben vizsgálhatjuk majd az elkövetkező években.

Képek forrása: Friss Hús Budapest