A valóságból kiinduló, fiktív elemekkel átszőtt regényben nyomon követhetjük az egylet létrejöttének történetét, majd a függelékben egy rövidke összefoglalás keretében a grófnő életrajzát is megismerhetjük. Apponyi Franciska az 1920-as évek végén szeretett bele a településbe. Több házat is vásárolt itt, és aktív tagja lett a falu közösségének. Nemcsak a helyi mestereknek, a község lakóinak adott munkát birtokán, de a gyerekekkel is foglalkozott. A helyi tanítóval és lelkésszel összefogva sporteseményeket, színi előadásokat, kézműves foglalkozásokat szervezett a gyerekek testi és lelki épülését segítve.

A modern nevelési nézeteket valló grófnő a jutalmazó, dicsérő pedagógia híve volt. Ez tükröződött a cserkészszövetség mintájára létrehozott virágköztársasága szemléletében is. A négy alapszabály – mindig segítünk másokon, szeretjük az állatokat és a növényeket, mindennap teszünk valami jót, az adott szavunkat mindig megtartjuk – minden gyermek számára könnyen betartható volt. Az egylet tagjainak egyenlőségét fejezték ki a neveik is. A lányok, asszonyok külső vagy belső tulajdonságaik alapján virágokról; a férfiak, fiúk madarakról, fákról nyertek nevet. Így lett a grófnő Napraforgó, a férje Karvaly.

Baár Tünde kiskamaszoknak szánt regényének főhőse egy félárva testvérpár, a tízéves Piroska (Pipacs) és öccse, a nyolcéves Jancsi (Szajkó). Az ő szemszögükből követhetjük végig a falu mindennapjainak életét 1930 kora tavaszától nyár végéig, középpontban a grófi családnak a településre való beköltözésével és a virágegylet megalakulásával. Az eseményeket Piroska Franciaországból hazatérő lánya idézi fel a regény napjainkban játszódó kerettörténetében, valamint itt kapunk képet a testvérek és édesanyjuk, Róza mama sorsának további alakulásáról. Habár a szerző története fikció,  a háttérként szolgáló történelmi időszak, a két világháború közötti évek ábrázolása nem sikerült hitelesre.

A regénybeli Jancsit 1944-ben hurcolták el kényszermunkára Ukrajnába. Ellenben Zebegény honlapját olvasva kiderül, az orosz csapatok 1944. december 19-én foglalták el a települést és 1945. január 5-én szállítottak el 111 embert malenkij robotra a Szovjetunióba. A két világháború között a Piroskához hasonló, parasztcsaládból származó fiatalok az elemi iskola hat osztályának befejezése után vagy otthon segédkeztek a családi háztartásban, vagy cselédnek álltak, esetleg szakmát tanultak. Így nem igazán életszerű, hogy iskolázatlan parasztlányként Piroska Párizsba kerül divattervezést tanulni állami ösztöndíjjal, még ha egy grófnő is a pártfogója. Már csak azért sem, mert ekkoriban a divattervezés még nem az egyetemen oktatott ismereteket, hanem a szabóságokban elsajátított varrónői mesterséget jelentette. Elég itt Coco Chanelre, a francia divat nagyasszonyának életútjára gondolni.  

A borító kecses, a magas fűben mezítláb táncoló napernyős nőalakja nyomán Mary Poppins-i figurának képzelhetjük el a grófnőt. A karakter külső jellemzése: csilingelő nevetése, ahogy piros biciklijével végigsuhan a falun vagy cipő nélkül sétál a Duna-parton, ráerősít erre a képre. Ám megszólalásaiban inkább egy pedáns mintatanár érzetét kelti: „Innentől őszinteséget várok el tőletek!” vagy „Előtte, megkérlek, rázz kezet Imrével…”  A többi szereplő kidolgozása is kissé elnagyolt. A felnőttek mind végtelen türelemmel, szelíden oktatják a gyerekeket, akik mind jólnevelt mintadiákok. Apró csínytevéseikért szelíd dorgálás jár. Ha sor kerül köztük pár kisebb torzsalkodásra, a konfliktusok gyorsan elsimulnak, az írónő siet legömbölyíteni az éleket. A színdarab közös megalkotásának leírása olyan érzést kelt, mintha csak egy sikeres bemutató-óra szemtanúi lennénk. Talán, ha több szabadságot adna a szerző gyermekolvasóinak, jobban bízna a fantáziájukban, kevésbé érvényesülne a regényben a didaktikus jelleg.

A mű népies nyelvezete néhol erőltetettnek hat, a paraszti szereplők beszéde olykor túlzottan fennkölt: „Olyan kackiás legénytollad lett, …” – csúfolódik Jancsi lekvártól maszatos arcú nővérén. Itt nemcsak az a gond, hogy nehezen elképzelhető, hogy egy nyolcéves fiúcska ilyen választékosan fejezze ki magát, hanem inkább az, hogy egy bajusz lehet ugyan kackiás, ám a legénytoll, a kamaszok serkenő bajsza legfeljebb pelyhes, pihés. A háziasszonyok receptjeit, háztartási praktikáit összegyűjtő füzetecskéket sem szokás kalendáriumnak nevezni, hanem inkább háztartási vagy receptes könyvnek.    

A regény gyengeségei ellenére is kitűnik, hogy Baár Tünde kiváló pedagógiai érzékkel rendelkező tanár. Lehet tőle tanulni türelmet, empátiát, gyerekszeretetet, ellesni pedagógiai módszereket: hogyan erősítsük gyermekeink személyiségét dicséretekkel, hogyan segítsük őket önmaguk elfogadásában, formáljunk közösséget, oldjuk meg a konfliktusokat. Ám a méltán sikeres és népszerű, a mai iskolai életet bemutató Buda és Vince sorozat után ezúttal nem sikerült elevenné tenni, élettel megtölteni a történetet.

Baár Tünde: A mezítlábas grófnő. Új Kedvencek sorozat. Manó Könyvek Kiadó, 2022

Az Új Kedvencek című sorozat első kötetéről itt írtunk.