A három szerző műveiből szlovák és magyar nyelven is hangzottak el részletek, a felhozatalba pedig utólag is bele lehet lesni, Brezňan és Šulej Csehy Zoltán és Dobry Judit által fordított szövegeibe itt, Modrovich Flesbekjébe pedig itt. Széles spektrumot fednek le ezek az írások, Brezňan mitológiai utalásokat is mozgató versnyelve tömör, szinte szilánkosra tört sorokkal dolgozik, Šulej listákkal tarkított tudatfolyam-prózája véget nem érő szintaktikai szerkezetekbe rendeződik, Modrovich formailag egy fokkal klasszikusabban szerveződő elbeszélései pedig a leírás társadalomkritikai és pszichológiai szintjeinek érzékeny egyensúlyát megteremtve szólnak a különféle 21. századi női szerepek, illetve a társadalmi szolidaritás kérdéseiről.

Az est tematikus fókuszát azonban elsősorban nem ezek a szövegek, hanem a szlovák és a magyar irodalmi élet párhuzamai, különbségei, kapcsolódási pontjai, illetve a negyedévente megjelenő Vlna folyóirat adta. Orcsik Roland a folyóiratot bemutató rövid felvezetőjében a Symposiont és a Műútot hozta fel, mint magyar párhuzamokat, hisz mindhárom folyóirat előszeretettel kóborol a szűken vett irodalom és irodalomtudomány berkein túlra, például a képzőművészet vagy épp a képregény műfaj intenzív bevonása által. A Vlna emellett kiadóként is érvényesíti a műfaji és mediális hibriditás szemléletét, hiszen könyvek mellett CD-ket, bakeliteket is kiadnak. Ezen, akár experimentálisnak is nevezhető profil kapcsán Orcsik azt kérdezte a szerkesztőktől, hogy hogy érzik, mennyire tudnak jelenlétükkel provokálni, illetve termékeny vitákat, párbeszédet generálni.

A válasz érdekes volt, ugyanis az derült ki, hogy ők nem érzik magukat kimondottan provokatívnak, experimentálisnak vagy undergroundnak, egyfelől ugyanis az állam támogatja őket, másfelől pedig gyakran csupán a friss, külföldi kánonokat hozzák be, például amikor a Tate vagy a MoMA anyagai közül válogatnak egy közléshez. Tehát, mint Šulej fogalmazott, egyszerűen csak kortárs művészettel foglalkoznak. Mindeközben egy Orcsik által féltréfásan a magyar alaptörvénybe ütközőnek titulált borítójú Vlna-szám járt körbe a közönség soraiban, a beszélgetés pedig áttért a magyar irodalom szlovákiai jelenlétének témájára.

Ez a jelenlét, mint Šulej elmondta, igen erős, Esterházy Pétertől például jóformán minden megvan szlovákul, Dragomán Györgytől és Tóth Krisztinától szintén nagyon sok minden le van fordítva, Szentkuthy Miklós Burgundi krónikája nemrég jött ki, jelenleg pedig épp egy háromszáz oldalas Kassák Lajos-kötet is készül. Emellett a szlovákiai nemzetközi irodalmi fesztiválokon is rendszeresen megjelennek magyar szerzők, Peter Brezňan például Nemes Z. Máriót, Bartók Imrét és Kemény Istvánt emelte ki közelmúltbéli, fesztiválhoz kapcsolódó szövegélményei közül.

A kapcsolat persze a másik irányban is igen aktív, a szlovák háttérrel rendelkező magyar szerzők, így például Csehy Zoltán, Németh Zoltán vagy Polgár Anikó sok szlovák irodalmat fordítanak magyarra, ráadásul, mint Orcsik megjegyezte, gyakran saját szövegeiken is meglátszik a kortárs szlovák irodalom hatása. Orcsik ennek kapcsán a kisebbségi irodalom deleuze-i koncepciójára hivatkozva azt kérdezte a szerzőktől, hogy szerintük a magyar kisebbségi irodalom mennyire vitalizálja a szlovák kultúrát. Šulej szerint a ’80-as és ’90-es években voltak nagyon meghatározó mozzanatok, például Macsovszky Péter művészete, azonban szerinte az alapvető tendencia mostanra az lett, hogy a szlovák író jellemzően ugyanúgy kisebbségi, és gyakran ugyanúgy a köztesség különféle helyzeteiben találja magát; sok szlovák szerző például oroszul vagy ukránul (is) ír. Modrovich válaszából is hasonló hangsúlyokat lehetett kihallani, nevezetesen, hogy a többségi szlovák és a kisebbségi magyar szembeállítás nem jó leírása a helyzetnek, mert sokkal inkább egy ahierarchikus, szervesült hálózatosság működik a szereplők között.

Az est végén a közönség soraiból Mikola Gyöngyi kérdezte a szerzőket arról, hogy a kortárs szlovák irodalomnak szerintük jelenleg mik a legmeghatározóbb irányvonalai. Válaszként Šulej a korábban elhangzottakkal összhangban azt emelte ki, hogy Szlovákiában az Orcsik által experimentálisként aposztrofált irány azért olyan erős, mert nem csak jó szerzők és koncepciók vannak, mint mondjuk Szerbiában és Ukrajnában, de nagyon erős recepció is, illetve olyan, erre fókuszáló kiadók, melyek jelentős állami támogatottságot is élveznek. Šulej hozzátette, hogy mindezt jól mutatja az is, hogy a Zlatá vlna (Golden wave) nevű szlovák nemzeti költészeti díjat legutóbb például Liza Gennart nyerte el, aki egy, a Zuzana Husárová és Lubomír Panák alkotásaként létrejött, a Výsledky vzniku (Outcomes of Origin) című verseskötetet jegyző mesterséges intelligencia. Modrovich Mikola kérdésére reagálva ugyanakkor Šulej válaszát azzal egészítette ki, hogy az experimentalitás mellett jelentős tendenciának tekinthető a kortárs szlovák szövegekben az LMBTQ kultúra jelenléte és a (társadalmi) nemi szerepekhez kapcsolódó különféle topikok egyre kiegyensúlyozottabb megoszlása is.

Helyszíni fotók: Pintér Leila

Borító fotók: Vlna – Facebook