Az arab-izraeli konfliktusok évszázadnyi múltra tekintenek vissza. A független izraeli állam létrehozása 1948-ban, majd az ezt követő területi konfliktusok csak fokozták a feszültséget a térségben, a merényletekben és légi csapásokban sokan haltak meg. A készültségi állapot mindenhol érezhető az országban, attól a pillanattól fogva, hogy megérkezem a tel-avivi Ben Gurion repülőtérre. A belépésnél részletesen kikérdeznek, hogy milyen céllal és meddig fogok Izraelben tartózkodni, vannak-e ismerőseim, konkrétan név szerint, kihez és hová megyek az országban.

Az utcán gyakran lehet látni katonai ruhába öltözött, fegyveres fiatalokat: Izraelben a katonai szolgálat a férfiak és nők számára egyaránt kötelező. Az óvatosság abban is megmutatkozik, hogy a bevásárlóközpont bejáratánál meg kell mutatnom, hogy mi van a táskámban. Az ellenőrzés után az őr szívélyesen elbeszélget, mert látja, hogy külföldi vagyok: szaporán sorolja, hogy milyen rendezvények lesznek a városban a közelgő ünnepek alatt.

Az egyik tengerparti sétám alatt sorompóval zárt területhez érek. Kíváncsi vagyok, hogy mi lehet ott, ezért közelebb megyek, és látom, hogy héberül és angolul is ki van írva: katonai bázis. A sorompó mellett üldögélő katona feláll és úgy közeledik, hogy a fegyverén tartja a kezét. Kérdezem tőle angolul a nyilvánvaló tényt, hogy ugye nem mehetek tovább. Picit furán méreget. Amikor útbaigazítást kérek tőle, kiderül, hogy nem ismeri a várost, ez egy katonai bázis, mást nem tud mondani. Megköszönöm és sarkon fordulok, szemmel láthatóan nincs arra kiképezve, hogy turisztikai információkat nyújtson eltévedt külföldieknek.

Izraelben a politikai baloldalt és jobboldalt elsősorban a béke és a háború kérdéséhez való viszonyuk különbözteti meg. A baloldal a béke érdekében akár területi engedményekre is hajlandó lenne a palesztinokkal szemben, míg a jobboldal ragaszkodik a területek elfoglalásához. Vannak ezen kívül szélsőbaloldali mozgalmak is, amelyek országszerte az izraeli kormány politikája és a megszállt területeken zajló betelepítések, katonai akciók ellen tüntetnek. A Nők feketében elnevezésű mozgalom 1988-ban jött létre Jeruzsálemben, a palesztinok és izraeliek közötti első fegyveres összecsapások után. Több ezren csatlakoztak hozzá, hamarosan erőszak- és háborúellenes mozgalommá vált világszerte. Az izraeli mozgalom részeként a nők minden pénteken összegyűlnek a nagyobb városok forgalmas csomópontjain, hogy a palesztin területek megszállása ellen tiltakozzanak és megemlékezzenek a háború áldozatairól.

Habár a mozgalom ereje idővel gyengült, a csoport tagjai még most is rendszeresen tüntetnek. Haifában a megmozdulás Bahá'í Kertek közvetlen szomszédságában található UNESCO Tolerancia és Béke Terén zajlik, ami tulajdonképpen egy körforgalom, keskeny járdával körülvéve. Nem véletlenül választották ezt a helyet, hiszen így nem érintkeznek közvetlenül a járókelőkkel. A zsidó lakosság nagy része ellenségesen viselkedik a tüntetőkkel szemben. Az autósok szidalmazzák őket, obszcén jeleket mutatnak, sokan leköpik vagy megdobálják a feketébe öltözött nőket.

A jelenségről Yair Gil haifai újságíró készített videóriportot. A társadalom részéről folyamatosan ki vannak téve a fizikai és verbális agressziónak – meséli Yair, miközben együtt nézzük a filmet. Meg szerettem volna örökíteni a megmozdulást, de pénteken későn érkeztem a helyszínre, a tüntetésnek csak a végét kaptam el: az öt-hat résztvevő éppen csomagolta el a feliratot tartalmazó molinót.