Walczak Homokozó című drámájának gyermekien abszurd és Visniec A pandamedvék története című darabjának eleve szürreális jelenetei váltakoznak a kis térben. András Gedeon és Vincze Erika formálja meg Visniec karaktereit. Egy átmulatott éjszaka után egymás mellé keveredik a fiú és a lány, ám reggelre a fiú semmire sem emlékszik, ugyanakkor nem akarja elengedni a mellette fekvő lányt. Megegyeznek tehát, hogy még kilenc éjszakát töltenek együtt, se többet, se kevesebbet. Vincze Erika figurája pajkosan rejtélyes, Gedeon Andrásé olykor együgyű, de szerethetően naiv.

Walczak figurái két kisgyerek, akiket a rendezés egy panelnegyed homokozójába helyez. Székhelyi Dániel kisfiúja szeret akcióhősöst játszani egy dezodoros flakonnal, de azt nem szereti, hogy a Rákosy Anikó megformálta kislány egyszer csak az ő homokozójában szeretne babázni. Agresszió, ártatlanság, félelem az elhagyástól, a mindenáron való kapcsolódás mind felfedezhető a két színész játékában.

A két eltérő szerkezetű, de hasonló témájú dráma összedolgozásából származó jelenetek egymásutánja logikusan követhető. Szigeti Bálint dramaturg és Létmányi Attila rendező érdeme, hogy a két dráma dialógusai és szituációi történetileg és képileg is eggyé válnak, eggyé érhetnek a közönség számára. A két szláv író drámájának kerete ugyanaz: a fiú megszokott életterét megzavarja a lány, és végül a lány hagyja el a kapcsolódni vágyó fiút. Az egyik fiú a lakásában marad magára ismeretlen eredetű állatával, a pandamedvével, és a lány titkos receptje alapján készült étellel, a másik pedig újra egyedül játszhat a panelnegyed homokozójában.

A jelenetek dinamikája változik, attól függően, hogy melyik dráma szituációi következnek. Létmányi ezt nemcsak a színészek játékán, hanem a díszletváltozásokon is érzékelteti. A praktikus térelválasztási célból is felaggatott, nagy lepedők nemcsak játéklehetőséget kínálnak a színészeknek, hanem asszociációs lehetőséget is biztosítanak a figurák jellemével és saját élethelyzeteinkkel kapcsolatban egyaránt.

A közösségi érzést, az együtt gondolkodást erősíti a rendezés interaktív része is.  Már a legelején Vincze Erika és András Gedeon által megformált Nő és Férfi szenvedélyesen csókolózó kettőse fogad a nézőtéren, kizökkentve jó pár nézőt a komfortzónájából. A verbálisan és tettekkel is kifejezett kapcsolattartás dramaturgiailag is érthető, hiszen az ő kettősül színtere egy szoba, bensőségesebb és nyitásra alkalmasabb drámai helyszín szemben a nyílt téren lévő homokozóval. A korábban már említett, titkos recept alapján készült finomság tálcán, kézről kézre jut a nézők sorain. Miközben sokan jóízűen falatoznak, Vincze karaktere „ránézésre” megállapít bizonyos tényeket bizonyos nézőkről, bizonyítva ezzel különleges képességét a férfi előtt. Olyan tényekről van szó, mint lánykérés, esküvő, foglalkozás stb. Minden bizonnyal a kiszemelt nézők mind jó ismerősei civilként a színészeknek, mégis, ezek a személyes információk még közvetlenebbé és intimebbé teszik Létmányi rendezését.

Ha nem is ennyire direkten, Székhelyi Dániel és Rákosy Anikó kisgyerek-figurái is kapcsolatot teremtenek a nézőkkel a gyermeki létből fakadó ártatlanságukkal. Természetükből, egymáshoz való viszonyukból sejthetünk meg valamit családi hátterükből is. Az egykeként nevelkedő, Székhelyi megformálásában látható kisfiú tárgyanimációjában a Batmanre hajazó flakonhoz főként az ellentmondást nem tűrés tulajdonságát társítja. Így viszonyul a területére betolakodott kislányhoz is, akivel osztozkodnia kellene, netán együtt is játszania. Székhelyi nemcsak hanglejtésében, hanem beszédtempójában is érzékelteti a kisfiú belső vívódását, aki valószínűleg otthon nem vagy alig tapasztalta meg a „közösen” érzését. Rákosy Anikó karaktere kevesebb színészi eszköztárral rendelkezik, mégis, a kislány kisfiúhoz egyszerre vonzódó és távolságot tartó természete, az erősebbnek engedelmeskedni akaró, ugyanakkor ellenük lázadni is óhajtó megnyilvánulása nagyon jól kiegészíti a kisfiúlobbanékonyságát. Míg ezekben a jelentekben inkább a kisfiú a domináns, addig a másik kettős esetében a Nő húzza maga után András Gedeont – kellemes lüktetést biztosítva ezáltal a Felejtőnek.

Bár a cím elég határozottan az elmúlásra, a felejtésre utal, Létmányi Attila rendezésében minden mondat, színpadkép, sőt, az Óvóhely egykori funkciója is azt sugallja: aki vagy ami egyszer, bármilyen minőségben, beírta magát a történelembe és a lelkünkbe, azt nem lehet elfelejteni. Legyen szó háborúról, újonnan megvásárolt babáról vagy éppen a többség számára láthatatlan pandamedvéről.
 

Felejtő – Szerelmeskedés két részben, egy felvonásban
Michal Walczak és Matei Visniec drámái nyomán
Előadják: András Gedeon, Rákosy Anikó, Székhelyi Dániel, Vincze Erika
Dramaturg: Szigeti Bálint
Rendezőasszisztens: Tóth Barbara
Rendező: Létmányi Attila
Bemutató: 2022. 05.11.
Óvóhely