A bemutatók helyszíne a Műhely Egyetem Cafe volt, ahová az ELTE-n nem jártas vendég kacskaringós utakon talált le, az alagsor egy családias szegletébe. A beszélgetést Fráter Zoltán író, az Apokrif-könyvek sorozatának egyik szerkesztője nyitotta. Kiemelte, hogy a sorozat elindulása Nyerges Gábor Ádám, az Apokrif folyóirat főszerkesztőjének ötlete volt, és hogy mindez a Fiatal Írók Szövetségével együttműködve valósul meg immár hetedik éve. Az azóta eltelt időszakban számos egykori szerző, például Mizsur Dániel, a sorozat szerkesztőinek sorába lépett, ők maguk is dolgoznak fiatalabb szerzők kötetein. 2022-ben, két év kihagyás után különleges alkalom, hogy az Apokrif-sorozatban három kötet is megjelent.

Stolcz Ádám második verseskötete, a Transz groteszk és egyben humoros olvasmány. Megjelenik benne a szerző világutazó szemlélete – Stolcz Ádám franciaországi tartózkodása miatt videóhívásban, két vers felolvasásával csatlakozott később a beszélgetésbe, a kötetet így Nyerges Gábor Ádám és a szerkesztő, Tamás Péter mutatták be.

Nyerges Gábor Ádám már a szerző első, Becsapódás című kötete után is érezte, hogy markáns, vehemens lírai hangnemmel szembesül majd az olvasó.

Ezúttal arról kérdezte Tamás Pétert, milyen volt a Transz szövegein dolgozni. A nemiség, a maszkulin szerepek hangsúlyozása a szerző első kötetében mint fricska jelent meg. Stolcz Ádám a sztereotípiák kiforgatásával tette nevetségesség azok banalitását. A Transz ehhez képest lecsillapodott versnyelvvel rendelkezik. Különleges a kötet struktúrája: két részre oszlanak a versek, a tartalomjegyzékben középen, akár egy gerinc, helyezkednek el az oldalszámok – a verscímek ettől hol balra, hol jobbra találhatók, így válik el a két ciklus, a Lélek és a Vándorlás. A két egység versei a kötetben egymás után, felváltva következnek, így egymásba fésülve még különlegesebb struktúrát alkotnak.

A maszkulin szerepek mellett ebben a kötetben nyugodtabb tónusok is megfigyelhetők. Stolcz Ádám a külföldi lét, a nem-ott-lét, a magyar-francia viszony kérdéseit is verseskötetének anyagává tette. A szelídebb hangú Stolcz Ádám kiforgatja a nyelvet, a formát, lerántja a leplet a hamisról, tetszelgőről. Új kötete izgalmas, felforgató olvasmány, melyről már a borító is tanúskodik, mely Győrffy László Az elátkozott rész című képének felhasználásával készült.

„Így lettél végül egy szimpla bevándorló. / Nem a tiéd ez a virágzó éden. / Sok idegen növény, földjétől elszakadt mag.” – olvasható a címadó, Transz című versben.

Taródi Lucával első kötetéről, az Egyszer végre fiatalok leszünk című könyvről a szerkesztő, Mizsur Dániel beszélgetett. A költő pályázati anyagának beadásakor, és már annak elbírálása során is érződött, hogy a versek érett hangon szólalnak meg.

A munkafolyamat során éppen ezért nem volt számottevő a szerkesztői javítás, átdolgozás – az anyag Mizsur Dániel szerint „95%-os készenléti állapotban volt”. Főként  a versek egymáshoz viszonyított helye változott.

Nehézséget jelentett ugyanakkor a kötetcím kiválasztása, amelyet – Egyszer végre fiatalok leszünk – számos variációban fel lehet írni. Tóth Krisztina a fülszövegben így fogalmaz: „Az első köteteket a szerzők legkésőbb a harmadik kötet után elkezdik szégyellni. Szinte mindig. Taródi Luca nem fogja.”

A szerző felolvasta a kötet első, Meggymag című versét: „A konyhát és az ebédlőt elválasztó / fehér függöny mögött / anyám meggyet magoz.” Már ebből a részletből is látszik, hogy Taródi Luca versei berántják az olvasót, a szövegek nem hagyják magára a befogadót. A humor is ennek egyik eszköze, a Ponty című vers például így indul:

„János, / aki a ponty gyomrában lakott, / régebben villanyszerelőként / dolgozott, aztán megunta, / és fiatalon átköltözött a halba.”

A kötetcím fordított időviszonyt feltételez, amely összefoglalja a versek világát. A fiatalság majdani jövőben való megélése fontos szervezőelem, egyben izgalmas problematika is. Taródi Luca elmondta, hogy a versek nagy részének alapélményét a 2020-as karantén adta, amikor nagyon sokáig nem mehetett haza, ráadásul egy év alatt négyszer is költözött. A 20-30 év közötti életkorban az emberek gyakran gyökértelennek érzik magukat, ami akár vándorló életmódnak is nevezhető.

Ez a szabadság a szerző szerint félelmetes is, mintha egy szakadék szélén kellene egyensúlyozni.

A gyerekkorról való gondolkodás ekkor válik meghatározóvá – a kötetben is megjelenik az a létérzés, amikor a morális korlátokat a legkevésbé vesszük figyelembe, merünk szembe menni az elvárásokkal és elfogadni magunkat. A kötetben a belső gyerek a kérdések és reflexiók révén határozza meg magát. Taródi Luca verseskötete nem kirívó dolgokat keres: az Egyszer végre fiatalok leszünk az örömszerzés forrásait, illetve azok megragadhatóságát ábrázolja.

Tarcsay Zoltán írói karaktere Nyerges Gábor Ádám szerint ellentmondásosan írható le: az Apokrif egyik alapítója, aki mégsem volt jelen a megalakulásnál; pályáját versekkel kezdte, de saját bevallása szerint nem költő; első kötetesként indul, habár már jelent meg könyve – Norman Jope: Gólyák és rétesek című művét fordította.

A befejezhetetlen című regényét, amely számos téma feldolgozására vállalkozik, több mint tíz évig írta. A beszélgetés felolvasással indult, a szerző a könyvből egy olyan részletet ragadott ki, amelyben a szereplők maguk is egy felolvasáson vesznek részt:

„Esteledett. Barátságtalanul terpeszkedtek Máté előtt a szarszagú józsefvárosi utcák, ahogy átgomolygott rajtuk, mint egy bizonytalan bűzfelhő, és azon töprengett, miért olyan egyformák, és miért mind ugyanoda vezetnek, éppen oda, ahová ő nem akart menni: a felolvasásra.”

A felolvasás után a Műhely Caféba az odakinn készülődő vihar mennydörgése is behallatszott. Nyerges Gábor Ádám, a kötete szerkesztője kiemelte, hogy a regény témáinak érzékeltetéséhez valójában egyszerre tíz részletet kellene szimultán felolvasni, hiszen szerinte ez egy „infinitivus-in-one” mű, amely mégis egy irányba tart.

A humor ellenére a regény szokatlanul drámai: a három főszereplő a képzelgés, az őrület határán áll, akikről nem lehet tudni, hogy kalandjaik valósak, részben valósak, vagy azok egyáltalán nem történtek meg. A gyökértelenség, a fiatal felnőttkorban jellemző kiüresedésérzés elkerülésére keresnek valamit az életben, igyekeznek ellensúlyozni a spleent. Épp ezért műfajilag is besorolhatatlan a könyv: lélektani regényként éppúgy olvasható, mint kalandregényként, de a városi elemek miatt a városregény perspektíva is releváns lehet.

Számtalan stílusréteget mozgat a regény, ezáltal soha nem válik monotonná. A regiszterek és az irodalmi zsánertoposzok megidézése, a parodisztikus elemek mozgatása különleges olvasmánnyá teszi A befejezhetetlent.

A három könyv bemutatója után a hangulat még bensőségesebbé vált, hiszen odakinn, a mennydörgések után, sűrűn esni kezdett, mintha elmosta volna az Apokrif-könyvek három új darabja által is erősen megmozgatott kiüresedettség érzését.

Fotók: Mariia Kashtanova