Kezdésként a szerző felolvasta Határok című versét, aminek kapcsán beszélgetőpartnere rögtön a határátlépésekre terelte a szót, kifejtette, hogy szerinte az egész könyvnek meghatározó motívumai ezek a folyamatok, illetve, hogy nagy hangsúlyt kap általuk az erőszak is. Gerevich elmondta, nehezen beszél a verseiről, hiszen gyakran nagyon személyes tapasztalatokról ír, de a testi erőszakot ő is fontos elemnek tartja költészetében, viszont egyszerre kétségbeeséssel és távolságtartással fordul felé. Arra is kitért, hogy a kötet verseinek megszületésében hatalmas szerepe van gyerekkori emlékeinek, a kirándulásoknak, vagy akár csak az akkori benyomásoknak, érzéseknek. A múltbéli idilli állapotot akarta szembe állítani a mai világgal, szövegeiben az idilli képek lerombolásával kísérletezik. De a már említett kétségbeesés, félelem is kulcsfogalomnak számít, hiszen gyerekként ezt is sokszor megtapasztaljuk.

Gerevich felvetette, hogy sokszor az aktuális hírekből nyert témát az íráshoz, aminek következtében versei gyakran elszomorító, brutális és pusztító eseményeket rögzítenek. Schein szerint nemcsak a test, de a táj is gyakran megjelenik, a kettő egymás mellett fut, néha összekapcsolódik, néha széttart. Ez hozza létre azt a 19. századi versekből ismerős melankóliát, amely a Légzésgyakorlatok szövegeiben az aktuális helyzetre vonatkoztatva, modern környezetben tűnik fel. A költő megfogalmazta, nem is annyira a látvánnyal, a táj egészével, inkább annak egyes elemivel akar foglalkozni. Például a Finn-tóvidék egyik piros vízű tavával, amit emberi fogyasztásra ajánlanak, annyira tiszta, de a színe miatt az ember fél inni belőle. Ezeket az ellentéteket akarja megmutatni, rá akar világítani a világ visszásságaira.

Schein a kudarc szót emelte ki, azt, hogy ezekben a versekben valaminek a nem sikerülése a test kudarcaként tűnik fel, mire Gerevich elmondta, úgy érzi, hozzá közel áll a téma, személyes emlékeit könnyen tudja bemutatni általa, azt pedig remélni tudja csak, hogy az olvasók is tudnak azonosulni a megjelenített helyzetekkel, ami akár segítséget nyújthat sajátjuk elfogadásában. Arra is kitért, hogy ő maga, ahogy mindenki, szeretne létrehozni valami sajátot, egyedit ami korábban nem volt, de a hétköznapokban szembesülnie kell ennek lehetetlenségével.

Schein arra kérdezett rá hogyan kapcsolódhat össze a halál és a környezet folyamatos megfigyelése, amely elég szokatlan párosításként, de jelen van a könyvben. Gerevich válaszul megfogalmazta, hogy az egyszerű, mindennapi dolgok érdeklik, legyen szó például a mozdulatokról, hiszen ezek alapján rengeteg mindent leszűrhetünk a másikról. Azt is elmondta, szerinte a halál eszköz arra, hogy átlépjünk egy másik tudattalanba, ami pedig a beszélgetés elejéhez, a határok átszegéséhez csatol vissza.

Zárásként a szerző felolvasta Piros víz, valamint Viziló című versét, az esemény után pedig dedikált.

Fotó: Margó irodalmi fesztivál és könyvvásár, Kis Norbert