Az Athéni Timon Shakespeare ritkán játszott drámája. Nem csoda, hiszen filológiai és más szempontból is szokatlan a szöveg. Túl rövid, túl egyszerű szerkesztésű – nem ehhez vagyunk szokva. Ráadásul a címszereplő is nehéz ember: először csak egy a távolból látható, bőkezű, túlköltekező gazdag athéni, aki hirtelen váltással válik átkozódó, cinikus, rongyokban járkáló remetévé, majd saját sírjába fekve egyszer csak meghal. Timon részben maga okozza romlását túlköltekezésével, majd a talált arany elutasításával, és így egyfajta filozófiai ízt nyer az a kérdés, hogy vajon boldoggá tehet-e bárkit a két véglet: a számolatlanul sok pénz vagy a teljes nincstelenség. Mégis, Pálfi Ervin alakításában valamit meg lehet sejteni abból, ki rejtőzhet a papírmasé-ízű, csak a végleteket értő karakter mögött, akinek társadalomostorozó indulatát értjük, de őt emberként szeretni nem tudjuk – ehhez kell a nagyon jó színész, aki meg tudja mutatni egy-egy villanásban a szerethetőséget, az emberit.

Márton László átírása vállaltan eltávolodik Shakespeare-től, és más, ókori forrásokra támaszkodik, amiket az angol drámaíró anno maga is ismert (vagy sem) – mindenesetre ez esetben nem feltétlen szerencsés az irodalmi-színházi forrás történelmi forrásaihoz való visszatérés. Ugyan a társadalmat és embereket átkozó attitűd megmarad, de például Alkibiadész sokkal kicsinyesebb ok miatt fordul Athén ellen, mint Shakespeare-nél, így a nagyság utolsó lehetőségétől is megfosztatik, és Timonnal párhuzamos pálfordulása elveszíti súlyát. Lehet, hogy Thuküdidész, Plutarkhosz és Lukianosz jobban ismerték a történelmet, de Shakespeare a dramaturgiát és a színházat ismerte jobban – változtatásai az igazra, nem a valódira vonatkoztak, az általános emberit vizsgálták.

Márton László Athéni Timonjának szövege aktualizálásaiban nem igazán sikeres. A főszereplő kezdő monológjában könnyen ráismerünk a mai magyar társadalmi viszonyokra, hiszen a jótevő, az állam helyett állami feladatokat ellátó jótékonykodó meghurcolása és vagyonától való megfosztása fájóan ismerős jelenség. Sajnos ez a gondolat aztán nem folytatódik, és eleve ellentmond az eredeti shakespeare-i logikának, mely szerint Timon maga is oka saját szeretetlenségének és balsorsának.

Ami viszont mind az eredeti drámában, mind az újraírásban és a webszínházi feldolgozásban megmarad, az az erős színekkel festett társadalomkritika: a másokon élősködők bemutatása. A kurtizánok, hadvezér-politikusok, konyhafilozófusok, volt szeretők és papok körében Timon marad a leginkább szimpatikus figura, aki legalább átkozódásiban és vagyonutálatában önmaga marad. Nem csoda, hogy az őt végig kísérő (és kísértő) fekete csuklyás, piros bőrkesztyűs Halál Mamával folytatott párbeszéde lesz a legemberibb jelenet.

A webszínházi feldolgozás sokat hozzá tudott tenni a szövegalaphoz: a lepukkant színházi díszlettár, az ott hálózsákkal csövező Timon alakja jelentéssel teli hátteret biztosít a tandrámához, míg a hangkulisszában megfestett tömeg pfujolása vagy kiáltozása kommentárként kíséri a jeleneteket. Az egysnittes felvétel pedig szintén szerencsésen jelzi az utat, melynek során követjük, ahogy Halál Mama először némán kijelöli a szereplőket, akik aztán találkoznak Timonnal. A minden epizódban megjelenő kis Shakespeare-mellszobor is hatásos és fontos pillanatban semmisül meg. Hogy pontosan hol, azt megtudja, aki megnézi!

Ugyanígy a webszínházi megoldások és a színészi játék miatt válik igazán izgalmassá a Minden jó, ha vége jó átirata. Maga a shakespeare-i dráma a keserű komédiák közé tartozik: ugyan a végén az okos lány, Heléna megszerzi magának a fiút, akibe szerelmes (Bertramot), már a happy end pillanatában tudjuk, hogy ez a házasság bizony nem lesz, nem lehet boldog. Alexovič Gábor nem tett mást, mint felskiccelte a „tíz év múlva” folytatást, ahol már egy kisfiú (Willy) is része a családnak. Természetesen tudjuk, értjük, hogy sajnos ilyen boldogtalan házasságok napjainkban is gyakoriak, de a didaktikus hangalámondásos kísérőszöveg túl egyértelmű. Hűtőmágnes-klisébe illő mondatokkal kommentálja a történéseket, ráadásul nem színész mondja, hanem a szerző, Alexovič Gábor maga, akinek a  hangja nem tud karakteressé válni.

A Bertramot játszó Makranczi Zalán arcának, szemének villanásai, Fátyol Kamilla (Heléna) némán szenvedő arcának a nézői emlékezetben megragadó üressége és a vizuális játékok teszik érdekessé és tartalmassá az epizódot. A sokemeletes társasház ablakából való kitekintés, a zebrás hálószobai kanapé, a szegényes konyhai asztal egyszerre közhelyes és fájóan közeli. Szépen játszik a kamera is: egy-egy fontos pillanatban a szereplők megállnak, és ezt a kamera fókuszának elhomályosodása majd újra kiélesedése kíséri. Így sajátos ritmusa lesz a történetmesélésnek, és emellett az az érzelmi ív is megteremtődik, melynek a végén egy újfajta keserű happy endet látunk: férj és feleség elhatározzák, hogy elválnak. A gyerekrajzot összegyűri Heléna, de igazat adunk Bertramnak: minden jó, ha vége jó, a „légy boldog, Heléna” csak így valósulhat meg. 

Márton László: Athéni Timon

Szereplők:
Timon: Pálfi Ervin
Alkibiadész: Ralbovszki Csaba
Phrünia: Pámer Csilla
Timandra: Magyar Zsófia
Apemanthosz: Csernik Árpád
Mürtalé: Kalmár Zsuzsa
Diodórosz: Mezei Zoltán
Halál Mama: G. Erdélyi Hermina
Focuspuller: Vértes Ákos

Hangmérnök: Somló Pál
Hangutómunka: Necz Balázs
Mikrofon: Keresztény Bonaventura
Jelmeztervező: Bartos Letícia
Sajtó: Valasek Ildikó
Technikai Koordinátor: Magács Vince
Rendezőasszisztens: Pap Kriszta
Felvételvezető: Huszár Zsanett
Animáció: Buda Flóra Anna
Gyártásvezető: Szatai Zsófia
Operatőr: Meister Natália Nóra

Rendező: Magács László

2022. március 23.

Alexovič Gábor: Szeretni, akit nem lehet

Szereplők
Bertram: Makranczi Zalán
Heléna: Fátyol Kamilla
Willy: Simon Soma
Mesélő: Alexovič Gábor
Focus puller: Szebeni Gábor
Hangmérnök: Vendli Barnabás
Hangutómunka: Necz Balázs
Mikrofon: Nagy Botond
Smink: Papp Kata
Jelmeztervező: Bartos Letícia
Sajtó: Spilák Klára
Felvételvezető: Huszár Zsanett
Gyártásvezető: Szatai Zsófia
Animáció: Buda Flóra Anna
Fordító: Gyukics Gábor
Operatőr: Meister Natália Nóra

Rendező: Magács László

2022. április 6.
Shakespeare 37