A Krima Ma sorozat keretein belül eddig öt regény jelent meg: Molnár T. Eszter Szabadesés; Mészöly Ágnes Rókabérc, haláltúra; Cserháti Éva A Sellő titka, Pintér Tibor A harmónia tébolya, valamint Kertész Erzsi: Az átutazó . A zsűri tagjai Benyovszky Krisztián, Kálai Sándor, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter és Pintér Tibor voltak, valamint döntéselőkészítésben a kiadó szerkesztősége, Balogh Endre, L. Varga Péter és Péczely Dóra kapott helyet.

Az este folyamán a szerzővel, Gráczer L. Tamással Péczely Dóra szerkesztő és Réz András esztéta beszélgetett, Balogh Endre, a Prae kiadó vezetője kérdezte őket. Balogh Endre elmondta, A háromfa hölgye által képviselt irányt fontosnak és jónak tartja a magyar krimiirodalomban, majd hangulatteremtési szándékból megkérte a szerzőt egy részlet felolvasására. Gráczer L. Tamás könyvének első fejezetét olvasta fel, ami azonnal bevonta az ottülőket a regény különleges és érzékletesen megírt világába, furcsa szereplői közé, valamint megtudhattuk, hogy az a bizonyos, címben is szereplő „háromfa” valójában egy akasztófa. 

A felolvasás után Balogh elmondta, a mű Mátyás korába kalauzol minket, pontosabban 1464-be, abba az időszakba, mielőtt hivatalosan királlyá koronázták volna. Így először a korrajz irányából közelítette meg a művet, megkérdezve a szerzőt, hogy miért pont ezt a kort választotta. Gráczer válaszában elmondta, egy olyan korszakot akart regénye színteréül, ami még egy viszonylag békés periódus Magyarország történelmében. Mindenképpen magyar helyszínt akart, nem külföldit, mert úgy látja, magyar helyszínen játszódó történelmi krimi nemigen van. A miénkhez képest ez egyszerűbb világ, állítása szerint tisztább is, „hiába van szó koszról, mocsokról, szarról, a középkor embere igenis fürdött”. A középkori Budán járunk, amely Mátyás uralkodása alatt élte fénykorát. Kifejtette, a régi Buda egészen más volt, egy háromnyelvű város, ahol olaszok, németek, zsidók, magyarok éltek együtt.

Balogh ezután Péczely Dórát és Réz Andrást kérdezte, véleményük szerint mit ragadott meg a szerző ennek a kornak a sodrásából, hangulatából. Réz András mindenekelőtt a szerzőhöz fordult, ugyanis a kutatás mikéntjére és hosszára volt kíváncsi, mert meglátása szerint a regény egyik erőssége a kutatásban rejlik. Gráczer történelemtanárként rendelkezik egy alaptudással, de egy-két dolognak részletesebben utánanézett írás közben. 

Réz a mű leírásait gyomorforgatóan hitelesnek titulálta, szerinte nem egy lányregényről van szó. A háromfa hölgye végigjárja a test kérdéskörét, amit az esztéta kiemelten méltatott: 

Erős leírások, mindennek szaga van, jellemző a miliő részletes leírása. Egy világot megjeleníteni szagokkal együtt izgalmas kaland. A regény legerősebb rétege a megjelenítés, ezek a leírások furcsa topográfiába illeszkednek.

Réz elmondta, nagyra becsüli, ha egy hiteles világleírásra törekvő regény figyel arra, hogy az olvasó ne tévedjen el, de még így is jó lenne a könyvbe egy korabeli térkép. A honnan-hova haladás furcsa kalandjátékának nevezte az olvasási élményt. Kiemelte, egy zűrzavaros korban járunk, ahol mindennaposak az összeesküvések, a törvénytelen gyermekek; nem egy idealizált Mátyás és idealizált királyi udvar jelenik meg. A mű pikantériájának nevezte, hogy míg az előtérben nyomozás folyik, a háttérben valójában egy politikai krimi zajlik.

Péczely elmondta, ő maga is sokat tanult a korról szerkesztés közben. Pedig olvasás közben voltak előfeltevései. Például olyan kérdések merültek fel, hogy mit tudott ekkor egy hóhér, milyen jogi kötelezettségei, lehetőségei voltak? A parfüm című könyvvel állítja párhuzamba a művet, ott is a test és az illatok vannak a középpontban, míg A háromfa hölgyében a test és a szagok.

Balogh ezután a főszereplő kiválasztásáról érdeklődött, ugyanis nem szokványos ötlet, hogy egy hóhér nyomozzon. Gráczer Marcus nevű hóhérkaraktere úgy született, hogy valaki olyan kellett, akinek van ideje a nyomozásra, valamint ismeri az emberi testet. Az írás elején még csak segített a hóhér, aztán a szerző rádöbbent, hogy ő felel meg minden kritériumnak. A regényben igyekezett kerülni a nyomozás szót, inkább az igazság kiderítését helyezte előtérbe, amit a kíváncsiság hajt. Péczely szerint ez egy olyan foglalkozás, ami árnyalja a könyvet, ő maga is szívesen megismerkedne egy hóhérral a megfelelő körülmények között, lehetőleg Marcussal, és megkérdezné, mit gondol a világról. 

A szerző ezután a fikció és valóság keveredéséről beszélt, történelmi hűséggel igyekezett megteremteni a mű világát,  maga a történet azonban fikció, de fontosnak tartotta, hogy a háttértörténettel hihető legyen a motiváció. A világteremtésben mindig igyekszik hiteles lenni – ha középkor, legyen szagos, büdös.

Réz ezután a történelmi regények kapcsán mindig felbukkanó hitelesség kérdésére volt kíváncsi a regény vonatkozásában. Véleménye szerint ezt erősíti az újra és újra felbukkanó testgondolat. Az esztéta Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabjához hasonlította a krimit, mivel mindenki egy gépezet fogaskerekéhez hasonlóan működik benne. Gráczer regénye is ilyen szerinte; keresgélni „pakolászni” kell olvasás közben. A szerző ezután újabb részletet olvasott fel Az igazság kiderítésének folyamata című fejezetből.

A regény A budai hóhér című sorozat első része, már a következő részen dolgozik, amely Marcus titkos múltjáról fog szólni,  kiderül majd, miért van privilégizált helyzetben más hóhérokhoz képest. Ennek kapcsán a kortárs krimikre terelődött a szó, ahol bárki nyomozhat, de ebben a közegben másként kell gondolkodni a bűnügyekről, szűkebb az eszköztár, az információk áramlása nagyon lelassított. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy azért jó ez a regény, mert máshogy kell olvasni, és gondolkodni a bűnügyekről, izgalmasabb, hogyan terjednek az információk. 

Gráczer a középkori környezetben érdekesnek találja, hogy azzal szemben, ahogy ma mindenki tudja a közösségi média miatt, hogy ki hogyan néz ki, ismeretlenül is felismeri az utcán, akkoriban nem volt ilyen. Nagyobbak a távolságok, nincsen labor, számítógép, adatbázis, térfigyelő kamerák, a közlekedés is lassú. Réz szerint a regény terében érzékletesen leírt benyomások uralkodnak, el kell fogadni a szabályait ennek a világnak: büdös, tapintható, kusza, és még az internetre sem lehet felmenni.

Zárógondolatként Péczely kifejezte örömét a regény megszületésével kapcsolatban, mert sokszor felteszik neki a kérdést, hogy „külsősként” miért nem lehet bekerülni egy kiadóhoz. Jó érzés számára, hogy most végre megélhette azt, hogy lett egy olyan szerző, aki nem volt annyira ismert eddig, de reméli, hogy a regénynek köszönhetően ez megváltozik.

A bemutató visszanézhető a Prae Kiadó Facebook-csatornáján.

Fotó: Mariia Kashtanova