Két nagymamám van, egyikőjükről néha már múltidőben beszélünk. Amióta az eszemet tudom, minden nyáron hosszú heteket töltöttem Csabrendeken, a nyarakat, szilvesztereket és számolhatatlanul sok hétvégét. Ez nem csak nekem volt fontos, hanem a nagymamámnak is, aki több, mint húsz évig volt kénytelen egyedül élni a falu szélén. Az ideje nagy részét a konyhában horgolva töltötte, az ablak mellett, ahonnan csak két házra látott rá és arra a kanyarra, ahonnan az unokák érkezhettek. De a kertre és a házra is rengeteg idő maradt, annyi, hogy a kertben katonás rend uralkodott. Ebben a kertben tanultam meg almafán aludni. Pöckölgettem a hangyákat, mikor felébresztettek, olyankor meg néztem a Somlót, hátha pont most fog újra láva ömleni a tájra.  

Sokat segítettünk minden nyáron. Fűnyírás, favágás, csirkepucolás, házfestés. Egyik nyáron a házat kellett körbefesteni sötétbarnára, nagyjából egy méter magasan. Nagy ecsetek híján kiszuperált partvisokkal, kis söprűkkel. Gondolom, hamar és könnyen végezhettünk, mert mikor a nagymamám bement vacsorát csinálni, nekem még volt energiám játszani a festékkel: a hófehérre meszelt tyúkól falára festettem – szigorúan kis betűvel – az ördögöt. De nem akárhogy, minden MOMÉ-s megirigyelte volna: a partvis oldalsó szálaival nagy vonalakat húztam, élethű arc, dús mellkasszőrzet, erős combok, fenyegető vasvilla; pont, ahogy az ördögöt elképzeltem. Csak barnában. Elkészült a vacsora, de mivel nem mentem első szóra, kijött értem a nagymamám. Meglátta az ördögöt. Egy büdös mukkot nem szólt, csak visszament a házba. A vacsora alatt csend volt, de aztán minden ment a maga útján. Mikor reggel felébredtem, kimentem a kertbe, láttam, hogy minden festő eszközünk el volt takarítva, száradtak a partvisok, söprűk. A tyúkól fala frissen meszelve, de már majdnem szárazon. Soha nem beszéltünk az esetről.

Eltelt egy évtized, a nagymamám szüleimhez költözött, hogy biztonságban legyen. Pár év múlva jött a covid. 

Most, mikor sok év után először az eladóvá vált házat mentem fotózni, a tyúkólat néztem meg először. A mész alól kikandikált az ördög. Másnak valószínűleg fel sem tűnne, de én tudom, hogy les.