Fehér Enikő két, számára mérföldkőnek számító vers felolvasásával kezdte, ezek jelentek meg először nyomtatásban. Előtte elmondta, hogy valójában tart ettől a műfajtól, ugyanis a lírai alkotásait először Kabdebó Lórántnak mutatta meg, aki annyit mondott rájuk, hogy ezek nem versek. Ezután úgy érezte, önigazolásra van szüksége, úgy gondolta, ha nyomtatásban megjelennek, mint versek, akkor azzal legitimálja őket. A Kis Présházban összegyűlt közönség a Halgerinc és a Tatabánya című verseket hallhatta, előbbi vershelyzetét egy orvosi látogatás keretei, utóbbiét pedig a gyerekkor motívumai jelentették.

Fehér Enikő idén elnyerte a tatabányai Krajcsirovits Henrik Városi Művészeti Ösztöndíjat, ami azért is különleges, mert ez a szülővárosa által adományozott elismerés, nem egy megszokott, híresebb irodalmi ösztöndíj. Így Horváth Florencia kérésére először  a díj elnyerésének feltételeiről mesélt. Tatabányán minden művészeti ágból lehet pályázni, legyen az színház, zene, képzőművészet, irodalom, viszont a hetvenezres város mindig csupán egy pályázónak ítéli oda a díjat az adott évben. Enikő ezzel kapcsolatos tervei között szerepel a Vértes-Gerecse közötti túrázás természetverseken keresztül való felfejtése, ugyanis a természetjárás a személyiségének egy fontos része, de versben még nem foglalkozott vele. Hozzátette, nagy szabadsága van, úgy érzi, most mindennel kísérletezhet.

Ha már borvidék, akkor a bordalok is előkerülnek, mint műfaj. Enikőt érdekli, hogyan hangozhat egyáltalán egy női bordal, valamint témafelvetései között szerepel még az egysejtűek mészkőben való beszélgetésének mikéntje – saját maga teljesen őrült dolgoknak titulálta ezeket. Ezzel kapcsolatban többször történt már felolvasási kísérlete; egyik  helyszínéül egy erdő szolgált, mert kíváncsi volt, hogyan működik a felolvasás a természetben, az irodalom nagybetűs terein kívül. Az ösztöndíj kapcsán fontos célkitűzése még a város lakosságának bevonása, mert Tatabányán jelenleg egyelőre nem annyira sztenderd program a felolvasás. Van ugyan irodalmi folyóirat, de szeretne több ilyen jellegű megmozdulást.

„Nem is a közönség a lényeg, hanem a közösség. Az az érdekes benne, hogy annyira máshogy tud hatni egy szöveg, ha más térbe helyezzük át, nem is gondolná az ember, hogy mennyit hozzá tud adni.” 

A terek és helyszínek témájánál maradva Horváth ezután visszakanyarodott a szülőváros művészetre gyakorolt hatásának kérdéséhez. Enikő Tatabányát túlságosan iparinak, konkrétnak találta, ami éles ellentétben állt azzal, amit ő szeretett volna csinálni, ugyanakkor megemlítette Sopotnik Zoltán nevét, aki motiválóan hatott rá az írással való foglalkozás szempontjából. Egy Tatabánya melletti faluban töltötte gyerekkorát, ami nagyon inspirálta. Felelevenítette nagypapája alakját, aki felnőtt korában tért vissza az iskolapadba, de mindig is rengeteget szavalt, Enikőben a kép él, ahogy ő szaval a kertben, szimbolikusan kifejezve a környezeti hatást. 

Enikő alapképzésre a Károli magyar szakára járt, és tavaly diplomázott az ELTE irodalom és kultúratudomány mesterszakán. Minden azzal kezdődött, hogy amióta történeteket tud kitalálni, „valami megszállott, gusztustalan módon” írni szeretne. Ebből a vágyból született a Háttérzaj irodalmi kör, amit barátaival közösen alapítottak. Egy olyan közösséget szerettek volna létrehozni, ahol bátran lehet szövegekkel foglalkozni és nem kell tartani a fölényeskedő visszajelzésektől, ami korábban az alapító tagoknak több műhelymunka esetében szemet szúrt.

„Egy nagy megdühödéssel kezdődött, hogy ha ilyen és így működik az irodalom, akkor nem kérünk belőle, de írni szeretnénk és dolgozni a szövegekkel. Pozitív visszajelzéseket is kaptunk, minden felolvasáshoz csináltunk egy zine-t is, ami egy csináld magad magazin, a felolvasott szövegekkel, így kézzel fogható nyoma volt annak, hogy ott jártunk.”

Újdonság, hogy most már rádióműsoruk is van, a Lahmacun Rádióban, ahol olyan témákról beszélgetnek, amik azoknak is érdekesek lehetnek, akik nem irodalmárok vagy magyar szakos bölcsészek. A kör eredeti célja megmaradt: írni és közösségben beszélni irodalomról. Hozzátette, abszolút nyitott az egész, bárki csatlakozhat.

„Ez egy játszótér, mert nem lesz olyan, hogy mi ez?, dobd ki!, hanem az a lényeg, hogy legyen egy biztonsági trambulinja az irodalomnak, meg ennek a közegnek, és akkor onnantól kezdve mindenki bátrabban tud kísérletezni.”

Florencia ezután a bölcsészkaron tanultak szövegekben való alkalmazásáról faggatta a szerzőt, aki számára az érdekes olvasmányélmények mellett a bölcsészség legnagyobb húzóereje az volt, hogy végre nem kellett rosszul éreznie magát, hogy irodalomról beszél. Ezután a barátokat jelentő közösségre tértek rá, kifejezetten arra, hogy mennyire számít egy író esetében, ha olyan emberekkel veszi körül magát, akik szintén ezt csinálják, mennyire tud ez segíteni az alkotási folyamatban. Enikő kétpólusúnak nevezte ezt a dolgot, mert amellett, hogy nagyon inspiráló tud lenni, sokszor érzi kereplőfesztiválnak. Számára tulajdonképpen mindig az a fontos, hogy érdekes emberekkel tudjon beszélgetni, akik lelkesednek a saját életük iránt, és innentől fogva mindegy, hogy írnak-e vagy nem. Ez az inspiráló közeg viszi sokszor előre az írásban.

Enikő 2020-ban a Pestext 10 fős shortlistjén a Édes boszorkányom, láttál angyalt holtan című szövegével szerepelt, ami a Beszélgetés a boszorkánnyal című Ady vers hatására íródott. Több boszorkányos verset írt, aminek egy ilyen témájú est lett az eredménye Radisz Afroditéval, ő zenészként keresett tematikához illő dalokat, Enikő pedig a szövegeket írta.

A Legyen Zala! pályázaton is indult, ennek kapcsán a témákhoz való személyes kötődésről folytatódott tovább a beszélgetés. Enikő kifejtette, hogy nem szereti a saját személyes dolgait belevinni szövegekbe. Ez a pályázat kivétel, ugyanis egy szentkozmadombjai nyaralás, egy nagyon konkrét élmény és a zalai identitás kérdése ihlette. Ezt az alkotását is felolvasta, Zala futása. Roadmovie címmel.

Ezután elmondta, próza esetében jobban érzi annak stilisztikai határait, korlátait, a versnél van benne egyfajta óvatosság. Alapvetően mindig is írt prózát és verset is, csak utóbbiakat nem merte megmutatni a "kabdebós történetből" okulva. Azóta alakul ennek a határozottsága és a hangja is. 

Irodalmi példaképei kapcsán a semmiről beszélés képességét emelte ki, megemlítette a Trükkös tigristrió zseniális nyelvét, Esterházy kapcsán a lopás könnyedségét, Saramagónál a bármiről való elegánsan beszélést úgy, hogy közben tabutémákat boncolgat. Mindenkitől úgy igyekszik csenni, hogy tanuljon valamit. Ezután prózát olvasott fel, elhangzott az Édes boszorkányom, láttál angyalt holtan, valamint a Mocsárvölgy.

Enikő ezután a készülő első novelláskötetéről mesélt, aminek munkacíme Átmeneti kiábrándulás. Regénynek is lehetne nevezni, ugyanis egy Fekete Izsák nevű figura köti össze a történeteket. A prózával való debütálás tervét a műfaji magabiztosság érzésével magyarázta, másrészt elmondta, hogy neki nagyon fontos, hogy az irodalomnak legyenek közösségei is, induljanak beszélgetések, és ne csak irodalmi berkeken belül. Szimpatikusnak találja, amit Lackfi János csinál, azt az attitűdöt, hogy bárhová elmegy és azt mondja, hogy ez itt az irodalom és ez fontos. Hozzátette, úgy érzi, novellával könnyebb az emberek felé nyitni, míg versek esetén jobban érzi az akadályokat – bár ő lenne a legboldogabb, ha verseskötete is lenne egyszer.

A Literán Enikő verseinek nyelvezetét a szikár szóval jellemezték, ennek kapcsán a szövegek redukálásáról beszélgettek tovább Florenciával. A szövegekkel való munkát így sem lehet megspórolni; a szerző szerint a szépirodalom a tudatosságtól lesz izgalmas, hogy ki hogyan nyúl egy szöveghez, miután megírta.

A Fehér éjszakák című beszélgetéssorozatnak Enikő a házigazdája, olyan eseményt szerettek volna létrehozni, ami bárkit be tud hozni. Eddig vendégük volt már Borsik Miklós, Biacsics Renáta (Renyagyár), valamint Major Erika, következő vendégük pedig Erdős Virág lesz. Enikő elmondta, nagy álma volt létrehozni egy olyan rendezvénysorozatot, ami kapcsán megszólíthat olyan embereket, akikkel alapvetően nem állna le beszélgetni egy irodalmi esten, mert vagy nem mer, vagy nincsenek ott.

Florencia ezután a líra és a próza különválasztására kérdezett rá, Enikő válaszában elmondta, hogy nem szereti ezeket a kategóriákat, mert szerinte sok esetben pont a befogadást tudják gátolni. Zárásképpen a jövőre vonatkozó terveiről esett szó, a szövegei kapcsán a visszarövidülést emelte ki, majd az Európa legerősebb nője című novellát hallgathatták meg a jelenlévők.

Az esten készült videófelvétel megtekinthető a Kis Présház Facebook-oldalán.

Képek: Oláh Gergely Máté