„Új alakokká vált testekről indít a lelkem/szólani; isteneink!”

Hanem, amikor Márió a börtönből kiszabadult, nem Márió volt többé. Mindenkinek úgy mutatkozott be, hogy Sopotnik Zoltán vagyok, örvendek. Megkérdeztem Máriótól, vagyis Zolitól, hogy honnan szerezte ezt a nevet? Ssss, pisszentett le Márió, azaz Zoli a Nyugati pályaudvar restijében, ne ilyen hangosan, hát nem tudod, hogy mindenütt kémek ólálkodnak? Egyébként meg szólíts nyugodtan Sopinak!

Sopi, azaz Márió, vagyis Zoli, tehát Sopi épp Dadabányára készült családot és zenekart alapítani. És mi lesz a zenekarod neve?, érdeklődtem. Infarktus, vágta rá magabiztosan Sopi. A stílusát pedig mulatós punkként határozta meg. Igazi börtönzene lesz, bizonygatta, olyan, mintha valaki zsilettpengével vagdosná az ereit a közönség nagy örömére. És mi lesz a verseiddel, csóváltam a fejem. Pih!, vágta rá Márió, azaz Zoli, tehát Sopi. Ebben az országban nem lehetsz őszinte, mert akkor azonnal megitatnak veled valami gyanús szirupot, amitől olyan kicsivé zsugorodsz, hogy vigyáznod kell, el ne tapossanak a felfújt óriások. Amikor pedig elkapnak, na, akkor aztán nézhetsz, mert egy gyufásdobozba suvasztanak, ahonnan nincs kiút. A gyufásdobozra pedig ráírják, hogy R. I. P., a gyengébbek kedvéért: Rusnya Ica Pomádéja. Ica?, csodálkoztam. Tán a nemzet csalogányára célzol? Ühüm, bólogatott Márió, azaz Zoli, tehát Sopi (innentől kezdve csak Sopi, mert tudjuk, ugye, besúgók és provokátorok ólálkodnak mindenütt). Igen, Metál Ica, aki a rendszerváltás után elhúzta a repülőcsíkot Amerikába, ahol a Ministry nevű zenekarban dolgozik fitness edzőként. De hát mitől rusnya, amikor Ica volt a ’80-as évek fiataljainak szex szimbóluma? Sopi vállat vont, tán azért, mert a magyarság frusztrálódott tőle, hogy sohasem lesz olyan csábos, bosszúból most lerusnyázza. Nemzetünk oligarchái és egyéb díszpintyei pedig éjt nappallá téve ráncolják a homlokukat, hogy valahogy visszacsatolják Metál Icát Hunniához, fitnesselje a magyarságot, legyen újra szexi a hazánk. Egész csarnokokat megtöltöttek gyufásdobozokkal, mindegyiken ott díszeleg a felirat, ráadásul most már az ország nevével is kiegészítve: R. I. P. Hungary.

Nem csoda, hogy Metál Icának esze ágában sincs otthagyni Al Jourgensenék Ministryjét, együtt énekli velük a Sabotage is Sex című slágerüket. Vagy az inkább Jello Biafra?

Ezek után roppant kíváncsi voltam, hogyan szól majd Sopi bandája, az Infarktus. Egyrészt eszembe juttatta szerb nagyapámat, akinek bolgár vezetékneve volt, és ötvenhat évesen szívrohamban meghalt. Sopi azt mondta, az Infarktus a szívcsakrákra fog hatni, mindenkit meggyógyít az országban, utána pedig globális gyógyturnéra indul. Ettől még kíváncsibb lettem, ugyanis egy ideje nem találom a szívcsakrámat, hol a fülemen, hol a könyökömön jön ki, ideje lesz helyre tessékelni.

Az Infarktus első koncertje valódi happening volt Dadabányán, három napon és három éjen át tartott, misztériumjáték volt a javából, csupa furcsa fordulattal. Például Dadabánya polgármestere, Kammerlohr-Kováts László fekete macskává változott, és aki látja, keresztet vet, úgy szerencsét hoz. Kammerlohr macska azóta bujkál, hogy mozgalom szerveződött a népszerűsítésére, amire a Szerencsejáték Zrt. is fölfigyelt.

Infarktus Dadabányán!

Sopi szakadt rongyokba öltözve állt ki a közönség elé, arcán fekete foltok, csíkok, olyan volt, mint valami perzsa mágus, hangja pedig, brrrr, még a Dűne Homokférgeit is előcsalná a sivatagból! Az egyik szám alatt többször a padlóra vetette magát, úgy üvöltött, hogy a csontjaimban is éreztem a reszelős hangját. Majd lantot pengetve kukorékolni kezdett, mintha a holtakat akarná föltámasztani. A közönség pedig vonaglott, vonaglott, nyögött, lihegett, sikoltozott, nyávogott, csaholt, sziszegett, huhogott, vagyis zsigeri punkban pácolódott.

Ám engem nem Sopi csontreszelő üvöltése hozott lázba, nem a kukorékolása, az csupán felkészülés volt, megtisztulási rítus.

Nemrég olvastam Pap-Zakor Ilka egyik írásában, hogy Romániában arra buzdították a kamasz lányokat a folyóiratokban, hogy gyakorolják az orgazmust, hiszen „az összes állat nőstényei közül az ember az egyetlen, akinek ebben része van”. Érdekes, mert én meg a német Bravóban, illetve a jugoszláv kamasz lapokban olvastam először a fiúk és lányok önkényeztetéséről. És hát erről ismét eszembe jut Metál Ica, aki mégiscsak hozzájárult a magyar ifjúság nemi éréséhez, az álszent kádárista rendszer megbuktatásához (amely napjainkban újra támad). Lehet, hogy akkoriban az állatok is olvasták a román, a német, illetve a jugoszláv ifjúsági sajtót, sőt, megcsodálhatták Metál Icát, mert kiderült, az állatok sem tagadják meg Erósz adományait. A gyönyör vágya, mint az állatok „önatropomorfizációja”? Szóval nem az olvasás-írás, nem a gondolkodás, nem a lájkolás a csodálatos. Ám Sopi „éneke” több volt az orgazmusnál, több az élvezetnél. Attól kivirágozna még a mogorva krokodilok szívcsakrája is.