PRAE.HU: Neked gyerekként mik voltak a meghatározó könyvélményeid?

Mindig bajban vagyok, amikor kedvenceket kell sorolni, mert sokszor hangulatfüggő, mit szeretek olvasni, és mi jut az eszembe. De meghatározó gyermekkori olvasmányaim voltak Gerald Durrell könyvei. A regényei és a természetbúvár kötetei is beszippantottak, és azóta is tele vagyunk befogadott állatokkal. Egyrészt az állatokhoz és a természethez fűződő viszonya ragadott meg, másfelől az ismeretterjesztő jelleg: minél többet akartam tudni az állatokról. Igazából egész sokáig úgy terveztem, hogy állatorvos leszek… A másik múlhatatlan szerelem Lázár Ervinhez fűz. A nyelvi humora, és az, amilyen könnyeden és érthetően ír a világ legfontosabb dolgairól (barátság, szerelem, hiúság, összetartás stb.), egészen különleges.

PRAE.HU: Elmeséled, hogyan telik egy napod a kiadóban? Egy viszonylag átlagosabb napra gondolok, már ha van ilyen.

Az átlagos napjaim meglehetősen kaotikusak. Mielőtt hazaindulok, listába szedem és rangsorolom, hogy mi mindent szeretnék megcsinálni a következő napon. Aztán másnap délután azzal szembesülök, hogy a terv és a valóság köszönőviszonyban sincs egymással. Ahogy Woody Allen mondta: „Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről!”

De a tegnapi napom például így nézett ki: reggel a már nyomdába adott Schmal Rozi-könyv javítási listája várt, ezt villámgyorsan lepingpongoztuk az illusztrátorral és a tördelővel. Eközben tovább szerkesztem Mikó Csaba zseniális könyvét, ami hatszáz oldal, és az a legbosszantóbb benne, hogy annyira izgalmas, hogy nagyon szeretném már csak azt olvasni, és mégsem tehetem. Közben két őszi könyv szerkesztésén (Szűcs Ádámén) és előtördelésén (M. Kácsor Zolién) agyalunk a szerzővel és/vagy a tördelővel. És közben az őszi könyvek illusztrátoraival is egyeztetek. Vagyis az egyes könyvek munkálatai különböző fázisokban tartanak ugyan, de mindegyikkel egyszerre kell foglalkozni. Javában dőlnek be Bolognából a különböző kéziratok, amiket bekértem, és még mindig zajlanak online találkozók (mivel sok angol és amerikai kiadó nem tudott kiutazni a bolognai vásárra). A közeledő könyvhét miatt elég sok borítót kell a napokban véglegesíteni, így vagy a kollégákkal elemezzük a már-már kész terveket, vagy még forró dróton toligáljuk a kisebb elemeket, például Gilicze Gergővel vagy Cserkuti Dáviddal. De tegnap még leültünk ötletelni a Cinemon Rajzfilmstúdióval is. Velük több mindenen dolgozunk együtt. A fő témánk jelenleg Péterfy Gergő és Nagy Ervin Robotmeséjének a megfilmesítése volt, de közben persze kipattant a fejünkből egy csomó új ötlet is.

Szóval egy átlagos nap nagyon intenzív, nagyon izgalmas, nagyon pörgős. Szerintem nem is lehet másképp dolgozni főszerkesztőként: a tollat leteheted ötkor, de az agyadat nem tudod leállítani, az folyton kattog. Én még az Instán is csak az illusztrátorokat, kiadókat és borítótervezőket figyelem. Bármiről is egy könyv jut az eszembe.

PRAE.HU: Hányan vagytok a kiadóban?

Az Animusnak, a Central és a Lampion Könyveknek hatfős szerkesztősége van, de a gyerek- és ifjúsági könyvekkel ketten foglalkozunk Pavlovic Tijával, Szemere Gabriella pedig az ügyvezető igazgató. Tija felelt eddig a gyerekkönyvekért, és most óriási segítség az új brand felépítésében. De persze szorosan együtt dolgozunk és gondolkodunk minden egyes könyvön a kereskedelmi és PR-, marketingrészleggel. Itt további négy ember meglátása és szakértelme egészíti ki a munkánkat. Nagyon élvezem azt a közös gondolkodást, ami a Centralban zajlik!

PRAE.HU: A Lampion elnevezés tőled ered?

Az is közös. Talán Fekete Judittal (a PR- és marketingvezetőnkkel), Szemere Gabival és Marosi Lacival, a kiadó vezetőszerkesztőjével agyaltunk a nevünkön a legtöbbet. Aztán egyszer csak Judit bedobta a lámpás szót, aminek az „üzenetét” rögtön megszerettük, de a kifejezést ósdinak találtuk. Ekkor jutott eszembe a Lampion. Igazából pontosan tudtuk, mit keresünk. Határozott elképzelésünk volt arról, milyen hangulatot szeretnék teremteni vele, hogy széles korosztályt akarunk megszólítani, és fontos volt, hogy idegen nyelven is ki lehessen olvasni. Csak időt kellett hagyni magunknak, hogy megtaláljuk a megfelelő gombot a kabátra.

PRAE.HU: Mi az a könyvpiaci rés, amelybe a Lampion bele tudott szivárogni? Mert azért elég sok gyerekkönyvkiadó van.

Ebben abszolút igazad van. A piac majdhogynem telített, és bár van jó pár terület, ahol még kevesen vannak jelen, de annak általában megvan az oka: profit szempontjából kockázatosak. Például a nemzetközi piacon egyre trendibb és gyönyörű ún. „silent book”-okhoz itthon is adottak a lehetőségek: kivételesen tehetséges illusztrátoraink vannak, és a nyomdák is szépen dolgoznak – csak éppen a kereslet alacsony az ilyen kiadványokra.

Ugyanakkor a Lampion fantasztikus környezetben született: vannak gyerekkönyvkiadók, melyek mögött komoly kereskedelmi hálózat áll, mások jelentős történelmi múlttal dicsekedhetnek. A Lampion Könyvek viszont nem csupán a nagymúltú Animus és a sikeres Central kistestvéreként, hanem egy kreatív energiákkal teli, naprakész médiacsoportban jött létre, amely ráadásul az ország legnagyobbja is. Házon belül van többek között a Nők Lapja, a 24.hu és a National Geographic, de rengeteg másik online és print magazin. Így lehetőségünk van sok érdekes embert megismerni, ami egy kiadó esetében is gyümölcsöző lehet. Emellett a kiadó régóta dolgozik együtt a Cinemon Rajzfilmstúdióval, ami szintén óriási lehetőség egy könyv szempontjából – elég talán csak a Lengemesék nagy sikerű filmjeit említenem.

Ilyen értelemben tehát a Lampion Könyvek potenciálja nem egy hiány pótlásában van, hanem az inspiráló környezetben. Lehetőségünk van komplexen gondolkodni (akár filmben, merchandisingban), ami óriási dolog, és engem személy szerint különösen lelkesít.

PRAE.HU: Az is közös ötlet volt, hogy Bajzáth Marcsival induljatok?

Igen. Marcsi az új kiadó születését közelről figyelte, és az új munkahelyi email-címemre tőle érkezett az első levél, a Kerek élet fájának kéziratával. (Kritikánk itt olvasható róla – a szerk.) Viszont a legelső kötet, amin itt dolgoztam, még 2021 októberében és Central-logóval jelent meg. Sárvári Györgyi írta meg az epilepsziával élő gyerekeknek és szülőknek szóló szuperhelyes mesekönyvét, amit Endrődi Kata illusztrált, és Altmann Anna gyermekneurológus ellenőrzött szakmailag. Felemelő volt ebben a fontos ügyben részt venni, és külön jó érzés, hogy erre a kiadói csoport is azonnal és lelkesen igent mondott. Kezdetnek nem rossz, igaz?

A Lampion Könyvek első kötete pedig a Kerek élet fája lett, és erre tudatosan törekedtünk. Hiszen amit Marcsi képvisel, tökéletes összhangban van a céljainkkal: a hagyományt ötvözi a mai ember igényeivel, utat, sőt utakat (lehetőségeket) mutat a legkülönbözőbb kérdésekben, vidámságot és bölcsességet hoz a nehéz pillanatokban. Az már csak hab a tortán, hogy a márciusi megjelenést követően máris készül a könyv utánnyomása, annyira megszerette a közönség is a mesekalendáriumot.

PRAE.HU: Ettől a könyvtől nagyban eltér a Robotmese vagy a Kaszás. Tematikailag is van valami kiadói koncepció?

Én a sokféleségben hiszek. A szórakoztatás vagy az ismeretterjesztés legalább annyira dolga egy könyvkiadónak, mint a hagyomány újraértelmezése. A Robotmese szerintem szintén nagyon jó ötvözete ennek: az „üzenete” egyértelmű és megkérdőjelezhetetlenül fontos. A digitális térben lévő veszélyeket nap mint nap tapasztaljuk a saját gyerekeink életében. A történet Nagy Ervin fejéből pattant ki, mindenképp szeretett volna kapaszkodót nyújtani a gyerekeknek (hogy nincsenek egyedül, hogy érdemes felnőtthöz fordulni, ha baj van, és hogy van segítség), és Péterfy Gergőt kérte fel a sztori megírására. Gergő pedig sok humorral és pörgős formában írta meg a könyvet, így aki kalandot keres, az sem fog csalódni. A Kaszásban szintén nagyon szeretem, hogy a nemzetközi díjakkal és sikerlistás helyezésekkel büszkélkedő író ebben a fordulatos disztópiában olyan erkölcsi kérdéseket is boncolgat, amelyek napjainkban különösen izgalmasak: a génkutatások révén elért halhatatlanság után létrejön egy kaszt, amelyiknek az a dolga, hogy megakadályozza a túlnépesedést. De vajon mi alapján döntik el, hogy kinek kell meghalnia? Véletlenszerűen? Régi statisztikák révén? És vajon jutalom vagy büntetés élet-halál urának lenni? Szóval igazából különböznek a könyveink, persze, de mindegyiket összeköti az, hogy egyszerre igyekeznek élményt adni, és közben mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket tárgyalnak.

PRAE.HU: A Teknős Könyvek brand is megmaradt?

Nem, azt beleolvasztottuk a Lampionba. Egy olyan gyerekkönyvkiadós brandet építünk, ami a legkisebbektől a nagykamaszokig mindenkihez szól. Így Lampion logót kapott a Maszkabál, és az utánnyomott, régebbi könyvek is. Annál könnyebb kommunikálni, minél tisztább egy kiadó portfóliója, ezért minden, ami gyerekkönyv, fokozatosan átkerül a Lampionba. Egyedül a Harry Potter-könyvek nem, mert a Harry Potter és az Animus név szétválaszthatalanul összefonódott a mintegy húsz év alatt. 

PRAE.HU: Milyen benyomások értek Bolognában?

A legmeghatározóbb élmény az volt, hogy mennyire boldog mindenki, hogy újra ott lehet! Sajnos ezt beárnyékolta az a szomorú tény, hogy nagyon nehéz időket élünk. Egyrészt akkor már javában zajlott a háború, és ez mindenkit sokkolt. A nyomdaipari nehézségek is mindenhol szóba kerültek, több kiadó elhalasztja az együtt nyomásait, annyira elszálltak a papír- és szállítási költségek.

Szakmai szempontból persze mindig inspiráló testközelből látni a nemzetközi piacot: új marketingötletek, borítótervek, illusztrációs irányok, felfutó tematikák jönnek szembe minden sarkon! Külön büszkeség, hogy egyre több magyar illusztrátor kap meghívást a kiállításra is: idén Máray Mariann képeit választották be, de a White Ravens katalógusba bekerült Takács Mari kötete és a Meseország mindenkié című könyv is.

Érdekes volt látni, hogy az illusztrációkban milyen fontos szerepet kap a háború, a nehéz körülmények közötti élet és a menekültlét. Ezek a témák már több éve jelen vannak a nemzetközi piacon, de most különösen aktuálissá váltak. És emellett rengeteg drága kivitelű, szinte csipkefinomságú könyv is megjelenik.

PRAE.HU: Milyen lesz Yuval Noah Harari négyrészesre tervezett ifjúsági könyve, az Unstoppable Us?

Az első rész idén ősszel jelenik meg. A szerző a felnőtt olvasóknak szóló Sapienst dolgozta át a kiskamasz (10–14 évesek) korosztály számára. Yuval különösen fontosnak tartja ugyanis, hogy a fiatalok ne unalmas tananyagként tekintsenek a történelemre, hanem mint ötletek, megoldások és kudarcok tárházára, ami a saját életüket teszi érthetőbbé és kezelhetőbbé. Az első kötet az emberiség felemelkedésének történetét meséli el, a szerzőtől megszokott, jól érthető és humoros stílusban, színes rajzokkal kiegészítve. A második kötet azt veszi sorra, miként alakultak ki a városok, a pénz, és honnan eredeztethető az egyenlőtlenség. A harmadik részben a szerző a birodalmak, a vallások és a kereskedelem történetét meséli el, míg a negyedik kötet az ipari forradalomtól kiindulva az emberiség jövőjébe tekint bele. A sorozat címéről és fordításáról sokat beszélgettünk Bolognában, mert Yuval kíváncsi volt, működik-e magyarul. Számára különösen fontos, hogy kiderüljön a címből a kettőség: az ember ötletessége és vágyai révén került a tápláléklánc csúcsára, ugyanakkor ez a telhetetlenség, uralkodni vágyás egyben az örök elégedetlenség és akár az önpusztítás veszélyét is magában hordozza. A könyvében olyan kérdéseket tesz fel, ami a gyerekeket joggal érdekli: Miért kell iskolába járni? Vagy hogy most, amikor annyi konfliktus van a világban, van-e bármi, ami az embereket kibékítheti és összeköti egymással? (Igen, van.) Gondolkodást felszabadító és reményt adó könyv lett a végeredmény, amiből felnőtt és gyerek egyaránt erőt meríthet majd.

PRAE.HU: Mik azok a nevek, címek, amiket az említetteken kívül még elárulhatsz?

Ahogy korábban említettem, már nyomdában van Schmal Róza új regénye, A Varad könyve, ami a Nagy folyók haragja második része (az interjú óta már meg is jelent - a szerk.). Ha létezik olyan, hogy a folytatás jobb, mint az első kötet, akkor ez az az eset! Pedig nem egyszerű egy trilógia közepét jól megírni. A történet gazdag, mozgalmas, fordulatos, és a képzeletbeli középkori világot szinte tapinthatóvá teszi.

Mikó Csaba alternatív történelmi kalandregényét, A mutatványost most szerkesztem. Ez egy igazán agyafúrt, kincskereső történet az 1847-es évekből, rengeteg hiteles történelmi adattal, logikai csavarral és nyomozással. Szerintem sok felnőttet is rabul ejt majd.

Ezenkívül már dolgozunk Tittel Kinga Mesélő Budapest című könyvén, amelybe új ötletek kerülnek, és új köntöst is kap. M. Kácsor Zoltánnal nemcsak egy óvodásoknak szóló, járműves sorozatát álmodjuk újra Cserkuti Dáviddal, hanem karácsonyra egy izgalmas verses mesével – A tolvaj ajándéka – is szeretnénk meglepni az olvasókat, amelyhez Igor Lazin készít vagány illusztrációkat. Gyurkó Szilvivel és Szabó T. Annával a Minden gyerek kicsi kincs című, megzenésített könyvvel jelentkezünk ősszel. A legkisebbeknek és a velük élő felnőtteknek szól a testintegritásról és az egymás teste iránti tiszteletről. Az őszi könyvek között – persze Harari mellett – lesz egy Budapesten játszódó ifjúsági regényünk, amihez az egész várost be lehet majd járni. Szűcs Ádám az Egy nap a városban blog szerzője volt, szóval elég jól ismeri a fővárost, és sok izgalmas helyszín került a könyvbe. És javában dolgozunk már Simon Réka meseregényén is.

PRAE.HU: Ha csak egyetlen gyerekkönyvet vihetnél magaddal valahová, mi lenne az?

Mostanában valahogy mindig a Legyek ura jár az eszemben, de azt hiszem, jobban járnék, ha valami vidámat vinnék magammal. Legyen a Május 35 Erich Kästnertől! Imádom a szemléletét, a humorát és a felnőttekhez való kritikus viszonyulását.

Fotó: Bach Máté