Az előadás tempója pezsgő és fáradhatatlan, akárcsak maga Don Juan. A jelenetek filmszerű snittekként villannak fel. Egy felfokozott valóságban találjuk magunkat, múlt, jelen és fantázia mezsgyéjén. Don Juan spanyol és magyar; 18. századi nemes, aki fotósként keresi a kenyerét. Egyes jeleneteket a szereplők maguk filmeznek, melyeket a közönség két tévéképernyőn követhet. Ez a megoldás megalapozza az előadás fő témáját: a tárgyiasítást és elembertelenedést.

Don Juan számára önmaga és mindenki más is csak fetisizált tárgy. A nők lencsevégre kapott kellékek, egy pillanatra felvillanó majd a semmibe enyésző történetek. Donna Anna és Donna Elvira karaktereit lecsupaszítja korlátort szerepekre: a nő, aki gyűlöli őt, és a nő, aki szereti őt. Rozi csak addig érdekli, amíg át nem töri a közönyét. A híres orgiák nevetségesen kicsavarodott tablókká lesznek, a humoros hódítások történetéből kikopik a kalandos udvarlás és csábítás. A kortárs Don Juan pornográf.

A lélektelen pornóban rekedt Don Juan menekül az unalomtól. A visszatérő kellékként használt játékkaméleonhoz hasonlóan állandóan változtatja a külsejét, mindig megkísérel önmagánál többé lenni. Kísérletének lényege, hogy sikeresen lealjasítson vagy felmagasztaljon másokat és magát, de akár belebukik, akár sikerrel jár, az eredmény nem teszi boldoggá.

Attól a perctől fogva, hogy a színpadra lép, vér jelöli: előbb naturalisztikus születését nézzük végig, majd a felnőtt Don Juant látjuk, akit belep a meggyilkolt kormányzó vére. Bár szolgája szorgosan letöröli, fehér öltönyén végig virít a vérmocsok. Maradandó jelként köti ez Don Juant a halálhoz. Az elmúlás az, ami ellen gyönyörbe és közönybe menekül.

A zárójelenetek pszichoanalitikus értelmezési keretet adnak az előadásnak. Don Juan képtelen feldolgozni édesanyja elvesztését, valamint az oidipuszi tragédiát, hogy édesanyja más férfinak adta magát.

A súlyos témák ellenére az előadás nagyon szellemes. A szöveg és a színészi játék egyaránt tökéletes időzítéssel dolgozik, a nyelvi humor mellett helyzetkomikumok, gesztusok és arckifejezések egyaránt nevettetnek. Ebben az értelemben Don Juan megőrzi az eredeti történetek bohém bohózatának hangulatát, de szándékosan modern színházi környezetbe ülteti.

A mítosz és modern adaptáció még egy dolgon osztozik: Don Juan végtelenül karizmatikus. Egy pillanatra sem tudjuk levenni róla a szemünket. A groteszk mód mozgó, pózokba merevedő, eltúlzott ritmussal és kiejtéssel beszélő karakterek mind  világának statisztái. Teljes hatalma van a színpad valósága fölött, ő irányítja a fényeket, ha kedve tartja, bábozik másokkal, vagy megszakít egy jelenetet, hogy beszélgessen a közönséggel. Álljunk szóba vele. Ezt az előadást látni kell.

Fekete Ádám - Nagy Péter István: Don Juan, vagy az apák kínja
Don Juan OROSZ ÁKOS m.v.
Sganarelle, Don Juan szolgája SZABÓ VIKTOR
A kormányzó SKRONKA TIBOR
Donna Anna, a kormányzó lánya KEREKES VICA m.v.
Don Ottavio, Donna Anna vőlegénye OLASZ ISTVÁN
Donna Elvira KISS SZILVIA
Rozi, pincérnő KANYÓ KATA e.h.
Zsuzsi, pincérnő és Matyi menyasszonya JENEY LUCA VIKTÓRIA e.h.
Matyi, a vőlegény és koldus MATUSEK ATTILA
Szaki, a szakács HUNYADI MÁTÉ m.v.
Don Juan fia a föld alatt, BÉHR MÁRTON
díszlettervező: DEVICH BOTOND m.v.
jelmeztervező: SZABADOS LUCA m.v.
zenei munkatárs: HUNYADI MÁTÉ
fény: RÓZSÁS SILVIAZACHAR CSABA
hang: CSICSÓ TAMÁS, ŠTEVKO KRISTIÁN
kellék: BAJCSI VIKTÓRIA, HEGEDŰS GERTRÚD
fodrász: VARGA BOGLÁRKA
smink: VARGA BOGLÁRKA
súgó: LECZKÉSI DÓRA
ügyelő: NAGY LÁSZLÓ
rendezőasszisztens: DICSŐ DORKA m.v., BALASKÓ EDIT
rendező: NAGY PÉTER ISTVÁN m.v.
fotók: DÖMÖTÖR EDE
Komáromi Jókai Színház, Szkéné
2022. április 23.