PRAE.HU: Már kisjátékfilmjeiddel is komoly sikereket értél el, a Külön falkát pedig sokan az elmúlt évek legjobb magyar filmjei közé sorolják. Milyen meghatározó élmények értek pályafutásod során, milyen fordulópontokat tudnál beazonosítani?

Lelki és szakmai szempontból is áttörő esemény volt, amikor felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Ekkor vette kezdetét az a folyamat, amely később meghatározta, hogy milyen utat járok be filmesként. Az egyetem óriási hátszelet jelentett, ugyanakkor megtartó erőt is, amelynek tudatában biztonságban kibontakozhattam. A tartalmi és formai elképzeléseim a filmkészítésről már az első évben rengeteget változtak az osztálytársaim és osztályfőnökeim hatására. (Kis Hajni Miklauzic Bence és Salamon András osztályában végzett – a szerk.) Komoly áttörést az jelentett, amikor elkészíttettem első kisfilmemet, a 2. em-et. Több hónapig forgattam egy idősek otthonában, az ott élő emberekkel dolgoztam, illetve egy ápolóval, aki a film főszerepét kapta. A forgatás alatt szerzett tapasztalatok rengeteg új felismerést hoztak, és változást indítottak el abban, hogyan állok a filmkészítéshez, mi érdekel benne valójában. A 2. em volt tehát az a munka, amely elindított ezen az úton. Később a legfontosabb élményeket a közösségi filmezés nyújtotta. Egyre több alkotótársamat ismertem meg, és egyre komolyabb projektekbe vágtunk bele.

PRAE.HU: Fontosnak tartod az intézményes képzés szerepét abban, hogy sikeres filmes lettél ma?

Az egyetemi képzés számomra nagyon meghatározó volt, még mindig friss élményként él bennem. A Külön falka előtt készült kisfilmjeimet lelkileg ez az időszak is erősen befolyásolta. Az egyetemi lét legmeghatározóbb pillanatait azok a szellemi és lelki találkozások jelentették, amelyek kinyitották és formálták a gondolkodásomat. A 6x6-os rendszer is sokat segített abban, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikkel hasonló elképzeléseink, valamint hasonló világszemléletünk van alkotóként. Több évfolyamtársammal azóta is szoros emberi és munkakapcsolatban vagyunk.

PRAE.HU: Volt-e valaha mestered, akitől a legtöbbet tanultál?

Soha nem volt egyetlen meghatározott mesterem, ugyanakkor számos fontos ember van az életemben, akikhez a mai napig visszafordulok, akiktől segítséget kérek. Nehéz egyetlen embert megjelölni, hiszen máshoz fordulok, amikor a forgatókönyvírás vagy amikor a vágás fázisában vagyok. Ugyanakkor megint csak máshoz, mikor a lelki, önismereti fejlődésemben szeretnék haladni. Mindenki máshogyan és mást tud hozzáadni ahhoz, amit éppen csinálok.

PRAE.HU: Tavaly Horvát Lilivel a Lumiére Filmiskolában terveztetek rendezői képzést indítani, amely végül szakmai elfoglaltság miatt nem valósulhatott meg. Milyen kapcsolatod van most a tanítással?

Tavaly ősszel Berlinben töltöttem néhány hónapot, mert beválogattak a Nipkow ösztöndíjprogramba. Ez volt az egyik oka annak, hogy nem indulhatott el a Lumiére Filmiskolában a képzés velünk. A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban viszont már két éve tanítok színészmesterséget és színjátszáselméletet, ami nagyon izgalmas kihívást jelent. Tanítás közben magamról is rengeteget tanulok, és jó az érzés látni, amikor kibontakozó tehetségekkel találkozom egy osztályban. Az pedig különösen sokat jelent, amikor sikerül átadnom valami olyan tudást, amelyet a diákok aztán beépítenek, visznek magukkal a saját életükben tovább. Berlinből csak online tudtam vinni a kurzust, de most már élőben dolgozom velük.

PRAE.HU: Berlinben új filmterveden dolgoztál egy szakmai workshop keretei között, de egyébként Budapesten laksz. Befolyásolja a munkádat, hogy melyik országban élsz, és milyen emberek vesznek körül?

Nagyon sokat adott, hogy kint lehettem Berlinben tavaly ősszel, mert sajnos rengeteg feszültséget érzékelek itthon a szakmában. Felfrissítő élmény volt nemzetközi közegben megismerni, máshol miképp működik a szakma. Itthonról valószínűleg nem vettem volna észre azokat a lehetőségeket, amelyeket külföldön igen. Itthon, amikor mindig ugyanazok a mondatok hangzanak el körülötted, egyszerűen nehéz kilépni a megszokott felfogásból. Ezért rengeteget nyitott rajtam, amikor megismertem, külföldön hogyan dolgoznak, milyen folyamatokban vesznek részt. Volt például Berlinben egy filmes workshopunk, amely kimondottan az önismeretünket szolgálta, az erőszakmentes kommunikáció használatáról szólt. Elsőre vannak, akiknek furcsa lehet, hogy egy ilyen workshop miért kerül be egy filmes ösztöndíj programjába, pedig az, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, hogyan szólunk egymáshoz, nemcsak magánéletünkre, hanem munkakapcsolatainkra is hatással van. Érzéseink, gondolataink, meggyőződéseink által formáljuk, alakítjuk a világot magunk körül, ez pedig kihat arra a környezetre is, amelyben dolgozunk. A pszichológiai érzékenység, az önfejlesztés, az önmagunkhoz kapcsolódás fontos eszköze kellene hogy legyen a filmalkotónak is. Úgy gondolom, hogy az itthon megszokott mérhetetlenül szélsőséges ítélkezés és egymásra mutogatás összefüggésben van azzal, hogy az oktatásban nem vezetik a kezdetektől a gyerekeket a békésebb, szeretettelibb kommunikáció elsajátítása felé, amire óriási szükség lenne.

PRAE.HU: Első nagyjátékfilmed, a tavaly mozikba került Külön falka komoly sikert aratott, sokan az év filmjének tekintik, számos nézőt megérintett ez az érzékeny és elgondolkodtató film. Művészként fontos-e neked, hogy hass?

Meghatározó számomra, hogy hassak az emberekre a művészetemmel – ezt sehogy nem tudnám letagadni. Hiszek abban, hogy felelősség rejlik az alkotásban, fontos az, hogy mit hozunk létre. Naiv elképzelés, hogy nincs hatása annak, amit alkotunk, hiszen mindennek van hatása a környezetünkre. Felelősség van abban is, milyen érzéseket szeretnénk közvetíteni az embereknek.

PRAE.HU: Karlovy Varyban és a Miskolci Cinefesten is nagy ovációt kapott a premiervetítés. Melyik fesztivál volt inkább ugródeszka a film számára?

Ezt nem lehet megmondani, más jellegű a kettő, ezek a visszajelzések inkább összeadódnak. Nagyon különleges hangulata volt mindkét fesztiválnak. A Külön falka után nagyon sok új lehetőség nyílt meg az életemben, kinyitott új dimenziókat, amelyeket előtte nem tapasztaltam még. Azóta is szerencsére számos helyre utazott és utazik a film szerte a világban.

PRAE.HU: Milyen terveket, célokat dédelgetsz mostanában?

Rengeteg nem filmes célom is van. Nagyon szeretnék egyszer egy segítő központot nyitni, ahol többek között meditációs foglalkozásokat lehetne tartani, valamint ellátni az embereket olyan eszközökkel, amely segítene bárkinek, aki elveszettnek érzi magát. És szeretnék még sok-sok filmet csinálni, amelyek talán egyre több embert tudnának nyitottságra és a másik iránti megértésre bátorítani. Titkos vágyam az is, hogy egyszer tervezzek majd egy számítógépes játékot. Ez mindenképp fejlesztő játék volna, a funkciója az önismeret megszerzésének támogatása lenne.

PRAE.HU: Mit tudhatunk az új filmedről?

Nagyon foglalkoztat az idősgondozás, valamint a külföldi idősgondozás témája. Az új filmemnek a főszereplője egy ötven-hatvan év közötti hölgy, akit Marikának hívnak. Marika egy szupermarket főkasszása, akinek úgy alakul az élete, hogy ki fog menni Németországba egy nála jóval idősebb párhoz, ahol egymás életének akarva-akaratlanul részesévé válnak. Ebből sok bonyodalom alakul, de nagyon sok pozitív megélés is fakad a helyzetből, amelyek az idős párt és Marikát is formálni fogják. Marikának van egy régi szerelme, akivel újra találkozik, az ő szálukat is követjük majd a filmben. Két ország története a film, de más nemzetiségű figurák is meg fognak jelenni benne. A vendégmunkás lét témakörét is több szinten fogja érinteni, de központi témája az idősgondozás marad. Nagyon jellemző, hogy ötven-hatvan év körüli asszonyok, akik maguk is mehetnének már nyugdíjba, megpihenni, mennek tovább dolgozni még idősebb emberekhez a jobb megélhetés reményében. Ez sok országot érintő jelenség, Magyarországra például Erdélyből is jönnek gondoskodó munkát végezni, létezik tehát egy eltolódás keletről nyugat felé. A film címe Ich bin Marika.

PRAE.HU: Esetleg az Ich bin Marika szereplőit is amatőrök fogják játszani a Külön falkához hasonlóan?

Sok szereplőről el tudom képzelni, hogy amatőr színész legyen, de azt szeretném, hogy a főszerepet profi színész játssza el. Kialakult rólam ez a legenda, hogy mindig amatőrökkel dolgozom, pedig ez nem igaz. A Last Callban és a Szép alakban bár több amatőr is szerepelt, a főszereplők hivatásos színészek voltak – habár a közönség nagyobb része számára nem voltak ismertek. A Külön falkában azért választottam Dietz Gusztávot Tibi szerepére, mert egyszerűen nem találtam meg a castingra behívott profi színészek között azt, aki ekkora erővel tudná megjeleníteni ezt a speciális karaktert.

PRAE.HU: Mennyire tudott mára leválni rólad a Külön falka?

Ha októberben nem megyek ki Berlinbe, könnyen lehet, hogy még ma is benne vagyok nyakig. Mindig akad valami, amit jobbítani, hozzáadni, tenni akarsz a filmért, ezért nehéz elengedni. Ráadásul sok megkeresés érkezik, és amíg itthon voltam, nehezen tudtam nemet mondani, nem tudtam, hol húzzam meg a határaimat, mikor és mennyit szabad bevállalnom. Azáltal, hogy fizikailag távol lehettem, sikerült sok mindent jól lezárnom, létrejött egy lelki távolság is. Úgy érzem, letettem a Külön falkát, és a fókuszom végre az új filmen van.

Fotó: Oláh Gergely Máté, prae.hu művészeti portál

A prae.hu művészeti portál Külföldön Sikeres Magyar Művészek kutatási projektje szempontjából különösen fontos Kis Hajni tapasztalata, miszerint az, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, hogyan szólunk egymáshoz, nemcsak magánéletünkre, hanem munkakapcsolatainkra is hatással van. Érzéseink, gondolataink, meggyőződéseink által formáljuk, alakítjuk a világot magunk körül, ez pedig kihat arra a környezetre is, amelyben dolgozunk.