Sokan sokféleképpen próbálták már a legkisebbek számára is érthetővé tenni, hogyan lett a húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Nem csupán a keresztény ünnepekről, hanem magáról Istenről, és a hit mibenlétéről is nehéz a három és hat év közötti korcsoportnak beszélni, akár hívő közösségekről van szó, akár olyan családokról, ahol nem hatja át a mindennapokat a vallásosság. A gyerekeknek készült képes Bibliákban az illusztrációk többsége is magyarázatra szorul, noha ez a korosztály leginkább a vizuális ingereken keresztül fogható meg. A Horváth Ildii illusztrálta képeskönyvet végiglapozva lepereg előttünk Jézus egész élete: világra jövetele, főbb jó cselekedetei, keresztrefeszítése, valamint a kötet központi témája, a feltámadás csodája.

Már a borítón is megjelenik Jézus, de nem a megszokott ábrázolással tűnik fel: kerekebb az arca, talán a haja is sötétebb, tekintete komorabb, mégis pontosan beazonosítható. Az őt körülvevő, minden bizonnyal az utolsó vacsorán részt vevő tanítványok korabeli ruhákat viselnek ugyan, de csak az első borítón. A hátoldalon már meglehetősen eklektikus a ruházatuk, egyikük például V nyakkivágású kötött pulcsit visel. A könyvben található, többszereplős képeken mindig megjelennek a modernebb ruhadarabok is. A színházban akkor szoktak ilyen eltérő korokból származó ruhadarabokat alkalmazni egy előadáson belül, amikor közelebb akarják hozni az adott darabot a közönséghez. Ebben az esetben szintén ez a szándék, továbbá kortól és népcsoporttól elvonatkoztatni, általánossá, ha úgy tetszik, örök érvényűvé tenni a történetet. A tanítványok kevésbé beazonosítható karakterisztikája szintén ezt a célt szolgálja, de akad olyan helyszín is a könyvben, ami nehezen meghatározható korszakot idéz: a gyógyító jelenet például egy parasztkunyhó belsejében ábrázolódik, a Jézus melletti idős nőalak kezében imakönyv, a falon bekeretezett fotográfia. Ez az anakronizmus humor forrása is lehet, ugyanakkor titokzatosság is belengi. Bár gyerekeknek készült a könyv, a történetet felolvasó szülőt is gondolkodásra készteti.

„Vajon, ha újra eljönne közénk, hogy fogadnánk Őt?” - szegezi nekünk a kérdést Horváth Ildi illusztrátor, a mese utáni bemutatkozó oldalon. Kérdésére egyértelmű választ adnak rajzai: feltehetően bárhol, bármikor ugyanolyan szomorú véget érne Jézus élete, mint akkor és ott. A korkeveredés mellett is letisztult és kifejező a pasztellszínekkel operáló képi világ. A legszebb illusztráció számomra az utolsó oldalon lévő ölelés, ahogy Isten és fia megtörten, lesütött szemmel kapaszkodnak egymásba, köröttük töredezett, glóriaszerű dicsfény – nem lehet elvonatkoztatni a jelen helyzettől, pedig jóval a háború kitörése előtt született ez a festményszerű kép.

Horváth Ildi és Lackfi János összeszokott szerzőpárosnak számít, hiszen az Igaz mese a húsvétról már a tizennyolcadik közös alkotásuk. Ezúttal is közös szándék vezette őket abban, hogy Jézus életútját a lehető legegyszerűbb nyelvezet segítségével mutassák be. A meghatározó vizuális világ mellett a szöveges részek általában szerényen meghúzódnak a dupla oldal egyik sarkában. Jellemzően rövid, egyszerű mondatokból áll össze a mese. Lackfi leheletfinom humorral oldja a bibliai történetet, minden egyes megszólalásába belecsempész mai, játékos szavakat, kifejezéseket: „nem piskóta”, „mekkora ötlet”, „lapos toll” (mint az apostol majdnem anagrammája), „simán járt a víz tetején”. A játékos kiszólások mellett óhatatlanul megjelenik a tanítói szándék is, hiszen több minden is magyarázatra szorul, míg eljutunk a születéstől a feltámadásig. A könnyen befogadható történet mellett az a könyv legnagyobb erénye, hogy rendkívül szeretetteljesen beszél Istenről: az a gyerek is érezheti, milyen fontos témáról van most szó, aki soha nem hallott még hitről és vallásról, ami egyáltalán nem lehet ritka jelenség a célcsoportban.

A könyv a sorozat korábbi köteteihez hasonlóan érzelmet és humort egyaránt tartalmaz, ezt színházi maszkok és bolondsipka emblémája is jelzi a könyv hátoldalán. Több illusztráció is visszaköszön a korábbi kötetekből, így például Isten ábrázolása. De míg a karácsonyról szóló mese a születés misztériumát járja körül, a húsvéti történet egy teljes életutat mutat be, sűrítve és minden szinten kézzel foghatóvá téve. „A folyamatot akartam megmutatni, azt a szeretetláncolatot, ami odavezet, hogy a világ már egy idő után nem bírja elviselni, és akkor odacsap” – nyilatkozta a szerző a könyvbemutatón. Azt is elmondta, hogy fontosnak tartotta hangsúlyozni, Jézus teljesen hasonló volt a mai gyerekekhez. Szomorú lett, amikor nem akartak vele barátkozni, örült, ha ajándékot kapott és szerette az édességet. Ezt a második oldalon található jellemzést egy bárányát ölelő kisfiú illusztrálja, aki a mese utolsó oldalán is ugyanabban a pózban, féltérdre ereszkedve karolja át állatkáját, de háttérben a keresztre feszített megváltóval, így immáron a Piétát szimbolizálja. Ezen kívül csak egyszer jelenik meg a kereszt, de alapvetően minden kép derűt áraszt és nyugalmat.

Bár ellentmondásosnak tűnhet az igaz mese szókapcsolat, mégis helytálló Lackfi János és Horváth Ildi közös alkotására nézve, hiszen friss és mai, mégsem modernkedő hangon olvashatunk újra egy kanonizált, egyszerre szomorú és felemelő történetet. Kortárs mesékről van szó, Lackfi szerint jó lenne, ha ott lennének a mindennapjainkban, hiszen hozzátartoznak az alapműveltséghez. Közérthető nyelvezete miatt a könyv lehetővé teszi, hogy szülőként beszélgetést kezdeményezzünk a gyerekekkel. Feltehetően további részei is megjelennek majd az Igaz mese sorozatnak, az író a kissé elhanyagolt Pünkösd témakört említette a könyvbemutatón, továbbá olyan közismert történeteket, mint a Noé bárkája vagy a József és testvérei.