A Műhelynapló (2007) után most az író születésének centenáriumáról két könyvvel is megemlékeznek. Az 1999-es Párbeszédkísérletek újrakiadása mellett, amelyben Szigeti László a Pozsonyi – Kalligram alapítója kérdezi a már súlyos beteg Mészölyt, egy új, „Átfénylik rajtuk” című antológiával tisztelegnek az író emléke előtt. A válogatás valójában a szekszárdi PAD Irodalmi, Művészeti és Kulturális Egyesülettel közös munka, így több szálon is kötődik az író szülővárosához. Szerkesztői: Liebhauser János és Dicső Zsolt, mindketten a PAD egyesület és folyóirat alapító tagjai, vezetői. Liebhauser János jegyzi a kötet előszavát: Otthon van-e Mészöly Szekszárdon? A „Szekszárdi Magasiskola” emlékkönyve Mészöly Miklós születésének 100. évfordulóján, amelyben Mészöly és Szekszárd kapcsolatának bemutatása mellett, az író emlékének ápolását tekinti át a halála után eltelt közel húsz évben. A tolnai megyeszékhely, bár területileg és népességében a legkisebb megyénk központja, mégis rangos szereplője irodalmunknak. A városka mindig is büszkén ápolta a Garay János, Babits Mihály és Baka István alkotta irodalmi triptichon emlékét, ám Mészöly Miklós révén került fel Szekszárd igazán a magyar irodalom térképére.

Mészöly Miklóst nemcsak gyermekkori emlékek kötik szülővárosához, ahol a Garay János Gimnáziumban érettségizett, de a 60-as évek elején, a kisoroszi nyarakat megelőzően a családjához köthető Porkoláb-völgyi tanyán találta meg az íráshoz szükséges alkotói magányt. Itt, az egykor Villax tanyának ismert, ma Mészöly-tanya és Szekszárdi alkotóház falai között született meg az író két első regénye, az Atléta halála (1961) és a Saulus (1962). Igaz, a várossal való kapcsolata később meglazult, ám a művekben Szekszárd és a Pannontáj folyamatosan visszatérő motívum (Szárnyas lovak, Félbemaradt interjú, kérdések nélkül, Megbocsátás, Sutting ezredes tündöklése, Merre a csillag jár, Volt egyszer egy Közép-Európa, Az én Pannóniám, Családáradás).

A rendszerváltás után, Mészöly életének utolsó évtizedében viszont a szülővárossal való kapcsolat ismét intenzívvé vált. Ennek köszönhetően 2003-ban az író özvegye, Polcz Alaine Szekszárdnak adományozta budapesti lakásuk berendezési tárgyait és könyvtáruk nagy részét. Ezzel a Baka István emlékszobát is magába foglaló Babits Emlékház közvetlen szomszédságában létrejött az Irodalom Háza, Mészöly Miklós Emlékház. Az író január 19-ei születésnapja köré szerveződő Mészöly Emléknapok keretében történik minden évben a Mészöly Miklós-emlékplakett, valamint a Mészöly Miklós-díj átadása. Nyáron az épp aktuális díjazottak vezetésével a városka ad otthont a „Szekszárdi Magasiskola” Mészöly Miklós Irodalmi Akadémia és Írói Mesterkurzus rendezvényeinek, a porkolábvölgyi Mészöly tanya Szekszárdi Alkotóház pedig már eddig is számos író számára nyújtott nyugodt munkakörülményeket.

Ezért nem véletlen, hogy a kötetben szereplő huszonöt alkotó mindegyike egy vagy több szálon kapcsolódik Mészöly Miklóshoz és Szekszárdhoz. A PAD Irodalmi, Művészeti és Kulturális Egyesület tagjai: Liebhauser János, Dicső Zsolt, Jankovics Zoltán, Gacsályi József, Lovas Csilla. A Mészöly Miklós-emlékplakett birtokosai: Lovas Csilla, Móser Zoltán, Szörényi László, Jankovics Zoltán, Szolláth Dávid, vagy Mészöly-díjas írók: Márton László, Darvasi László, Cserna Szabó András, Péterfy Gergely, Zalán Tibor, Szkárosi endre, Csabai László, Győrffy Ákos, Szilasi László, Szabó Róbert Csaba. Végül a „Szekszárdi Magasiskola” Mészöly Miklós Irodalmi Akadémia és Írói mesterkurzus, valamint a Mészöly-tanya Szekszárdi alkotóház résztvevői. Közülük Baranyi László, Forgács Péter, Géczi János, Kukorellyi Endre Mészöly egykori barátaiként, Rigó Kata, Margetin István a pécsi Jelenkor, Berka Attila, Vass Tibor, Székelyhídi Zsolt a miskolci Spanyolnátha és a PAD folyóirat közti kölcsönös kapcsolat révén, Sós Dóra szekszárdi kötődése, Gerőcs Péter mestere, Márton László által került beválogatásra az antológiába. 

A kötet címe Győrffy Ákosnak a Mészölyre oly jellemző végletekig letisztult és pontos nyelvhasználatról írt esszéjéből származik, amelynek részlete a hátsó borítóra is felkerült: „Addig feszítette a mondatait, hogy végül áttetszővé váltak. Átfénylik rajtuk a dolgok mögötti örök hallgatás.”

A kötet írásai mind műfajilag, mind tematikailag sokszínűek. Esszék, tanulmányok, versek mellett novellák és regényrészletek is helyt kaptak. Mészöly alakjának, írói pályájának megidézéseként Győrffy Ákos, Márton László, Szilágyi Zsófia, Móser Zoltán, Szörényi László, Kukorelly Endre, Baranyai László esszéi mellett, Zalán Tibor, Vörös István, Géczi János versei valamint Gerőcs Péter elbeszélése is helyet kaptak. Közülük az egyik legérdekesebb a Mészöly Miklós Egyesület elnökének, Szörényi Lászlónak az írása, a Hol volt, hol nem volt: egy könyvsorozat emléke. Az Eretnekek és próféták című tanulmánykötet előszavából vett részletből megismerhetjük a Magvető egyik legendás sorozatának, a Magyar Hírmondónak (Mészöly által eredetileg Magyar Tallózónak nevezett) történetét, mint tipikus látleletét a Kádár-kori kultúrpolitika hatalmi játszmáinak. Szilágyi Zsófia „Hát nem vagyok én Ady Endre!” című emlékidézésében a tanítvány, Nádas Péter alakján keresztül szűrődik át a mester, Mészöly Miklós alakja. Párdarabként Gerőcs Péter novellája, a Szolgalmi út a leválás folyamatán keresztül ábrázolva jelenít meg egy hasonlóan bonyolult mester és tanítvány viszonyt. Baranyai László A bilincs a szabadság legyen. Mészöly Mikós – Polcz Alaine levelezése. 1948-1997 kapcsán idézi meg, mit is jelentett az író számára felesége, akinek súlyos személyisége rányomta bélyegét Mészöly műveire, figuráinak alapmodelljéül szolgált. De Polcz Alaine alakja sejlik fel Zs. Nagy Izabella Illetéktelenül észrevettelek című versében Margetin István Lehetne ez egy szomorú történet és Rigó Kata Mi ez a füzet, IIikém című elbeszéléseiben is.

Több írás is egy-egy fontos Mészöly műre reflektál. Legtöbben az első regényhez, az Atléta halálához kapcsolódnak: Székelyhidi Zsolt Futó alkony, Futófolyt (versek), Szilasi László Egy nap és Szabó Róbert Csaba Déva, rövidtáv (regényrészletek), Berka Attila Rendelkezés az atlétákról és Forgács Péter Az atlétatrikós halálára (M. M. emlékére).  Tóth Krisztina Erkélynovella és Székelyhidi Zsolt Film (vers) a Film című kisregény alapmotívumait szövik tovább, ahogy Hacsek Zsófia Damaszkuszi utam című írása a Saulus továbbgondolása, míg Csabai László Jelentés hat egérről a Jelentés öt egérről című Mészöly novella átirata. Darvasi László Halhatatlanok című regényének Sutting ezredese főhajtás Mészöly Sutting ezredes tündöklése című novellája előtt, ahogy Orcsik Roland Fekete fű című háborús regényének ihletője Mészöly Bolond utazása. A kötetben szereplő három tanulmány Mészöly Bolond utazásával (Péterfy Gergely Tömb és törmelék avagy fragmentáltság és nagyforma Mészölynél) A tágasság iskolájával (Szkárosi Endre Logosz és techné Mészöly irodalom és  nyelvfelfogás áttételes tükröződései a korabeli avantgárd technikákban) és a Megbocsátás című regénnyel (Bazsányi Sándor Mészöly Megbocsátása) foglalkozik.

A várost, Szekszárdot  és annak szellemi életét idézi meg Jankovics Zoltán Minden ugyanaz, Gacsályi József Három reminiszencia, Vass Tibor Jól betört ének című versei és Szolláth Dávid, aki irodalomtörténészként a Mészöly monográfia szerzője, de a kötetben A város szégyene című elbeszéléssel van jelen. Végül a huszonötödikként szereplő mű, Lovas Csilla muzeológus, a Babits és Mészöly emlékház igazgatójának fotóválogatása (Kezek. Válogatás Mészöly Miklós fényképeiből).  Az ellesett pillanatok Mészöly beszédes gesztusait örökítették meg, átfénylik rajtuk az írói személyiség.