irodalom
Napernyő, kérdezi Vera a telefonban, beraktad a napernyőt? Be-be, válaszolja Mirtill, de, még ki kell teregetnem. Hagyd már azt a teregetést, majd este megcsinálod. Most teregetek ki, holnap esni fog. Jó, akkor a kávézóban találkozunk. Vera hirtelen elfárad. Azt már megszokta, hogy Portugáliában az idő fogalmát máshogy értelmezik, hogy az idő itt nem létezik. De tényleg nem létezik. Még a takarítás is tovább tart. A Dohány utcai lakást egy-két óra alatt kitakarította, itt meg elmegy rá az egész délután, pedig ez a lakás feleakkora. Hogy ő próbál alkalmazkodni, például nem rohan, és a moziban is türelmesen kivárja, míg előtte eldöntik, melyik filmre, melyik sorba váltsanak jegyet. Betámaszkodnak a pultra, támaszkodnak és tanakodnak, megbeszélik a jegypénztárossal. De Mirtilltől nem akarja elfogadni, ő magyar, nem portugál. Bár több mit három éve él Lisszabonban, napi négy kávét iszik, vacsora után egy ötödiket, ebéd után nem egyből megy a tengerbe, mert ha evés után egyből a tengerbe megy, leáll az emésztése, akár bele is halhat, így magyarázza. És a barátja is portugál, João. Valahogy másként múlik itt az idő, van benne valami, valami természetes hanyagság. Verocskám, itt vagy, mi lenne, ha a parton kávéznánk? Mirtill, mire megérkezel, pont befejezem. Jó, de én is szeretnék kávét inni. Majd a parton is iszunk, igyekezz.
Nem vagy éhes? Mirtill, nem, induljunk. Pedig direkt készítettem szendvicseket, tonhalasat meg téliszalámisat. Van téliszalámid? Aha, képzeld, valaki beírta a facebook csoportba, hogy a Lidl-ben látott téliszalámit. Rohantam, vettem két rúddal, ha szeretnéd, az egyiket odaadom. Köszi, de Theó hétfőn jön haza, mondta, hogy vett. Szólnál neki, hogy hozzon nekem egy kis üveg Unicumot a reptérről? Persze. Verocskám, azért én mégiscsak innék egy kávét. Mirtill, háromnegyed kilenc, sosem érünk ki a strandra. Aztán a kávéhoz kikérnek egy pastel de natát, és cigarettáznak.
Az Áprlis 25. hídon, a dugóban állnak. Mintha egész Lisszabon a strandra igyekezne, Mirtill a zsebében turkál. Dehát egész Lisszabon a strandra igyekszik, tessék, itt van, nyújtja Vera az öngyújtót. Megnézted a hullámokat? Igen, pont jók lesznek. Filipa is írt, hogy tökéletes a víz, és hogy hol vagyunk, azt kérdezi. Írd neki, hogy um pocadinho, úgysem kezdik időben. Verocskám, nem pével, hanem bével, bocadinho. Különben meg, az a vékony, alacsony nő… Melyik? Tudod, aki a legelső alkalommal egyből felállt a deszkára, ő is állandóan késik.
Mikor megérkeznek, a vékony alacsony nő éppen parkol, a többiek a parton melegítenek. Vera és Mirtill kapkodva magukra rángatják a szörfruhát. Aztán jön egy hullám, hosszan levisz, melegen alattuk tovább megy.
Hát ez isteni volt, Vera. Az, egyszerre értünk a partra. Láttad Filipa arcát? Aha, nevet Mirtill, leesett az álla. Kérsz szendvicset, ott van a hátizsákban. Melyik a téliszalámis? A kék szalvétás. Vera, segíts, a szél állandóan kifordítja a napernyőt. Fekszenek, Mirtill a napon, háromszor is bekente magát napolajjal, Vera az árnyékban, igyekszik vékonyan feküdni. A vizet bámulják. A többi szörföst, ahogy a hullámok rendezte koreográfiában siklanak a vízen. Harminchét fok, a napernyő pörög.
Na, mi van? Nem tudom. Elmeséled? Láttad, hogy elkapta a hullámot! Mirtill, ne terelj. Nincs semmi, nem válik. Persze, hogy nem válik. Igen, de mégis. Mi, mégis?, Vera idegesen rágyújt. Nem tudom, amikor vele vagyok, minden annyira tökéletes. Persze hogy tökéletes, két-három órára minden szerető marhára tökéletes. Nem csak két-három órára, a múltkor lerobbant a kocsim, felhívtam és egyből jött. Megvárta velem az autómentőket, és aztán hazavitt. Igen, és? Mekkora hullám volt, Vera, láttad? Igen, láttam. Hallgatnak. Mirtill negyedszerre is bekeni magát a napolajjal. Hát, hogy akkor is velem van, amikor baj van. Milyen baj, hogy lerobbant az autód? Engem is hívhattál volna, én is hazavittelek volna. Még te mondtad a múltkor, hogy ez ilyen, hogy itt a férfiaknak a szerető több mint szerető, második feleség. Jól van, mindegy, iszunk egy kávét? Mirtillkém, mindig ezt mondod. Tudom, nevetnek.
A vizet bámulják, Vera átöleli Mirtillt. Ezt lehetetlen megszokni, erre gondolnak, és hogy jövő hét vasárnap is kijönnek, és az azt követőt is, minden vasárnap.
Mirtill, mi lenne, ha ezt itt, előtted megelőznéd? Vera, kérsz cigarettát. Figyelj, most át tudnál sorolni. Vera, nyugi, ráérünk. Hihetetlen, ezek mennyire nem sietnek. Te, Mirtill, a napernyő?