„Hogyan találkoztatok először Tandori Dezsővel?” - hangzik el az első kérdés, és nekem azonnal eszembe jut A Semmi Kéz című vers, melyet az emelt szintű érettségimen kellett elemeznem, és őszintén szólva nem sok mindent értettem meg belőle akkor és ott, egyenruhába öltözve, az osztályteremben. A beszélgetés résztvevői közül valamennyien a gimnáziumban találkoztak először Tandori alakjával és költészetével, ki szöveggyűjteményben, ki a tanára által. Győri Hanna később, magyar szakos egyetemi hallgatóként is sokat foglalkozott Tandori verseivel és prózáival, míg Agócs Írisz már a középiskolában is illusztrációkat készített a költő medvés verseihez, melyek végül a Pagony kiadóhoz is eljutottak, ott pedig megszületett a három medvés gyerekkötet: Medvék minden mennyiségben, Medvetalp és barátai, Medveálom madárszárnyon.

Többször is elhangzik, mennyire fontos Tandori műveiben a nyelvi játékosság és az ebből felépített világteremtés. Hogy miért pont medvékről ír a gyerekverseiben? A magyarázat talán az lehet, hogy a plüssmedvék a gyermeki világ legősibb toposzai közé tartoznak. Harcos Bálint egy személyes történeten keresztül mutatja be, mennyire fontos a gyerekek hozzáállása a körülöttük lévő világhoz. Hiszen, ahogy az ő kisfiánál is, minden gyereknél eljön az a pillanat, amikor rádöbbennek, hogy szeretett plüssállataik talán nem is léteznek úgy, ahogy ők azt elképzelték. Felnőtt fejjel is nehéz, megfoghatatlan érzés arról beszélni, hogy a vattából és cérnákból álló, kitömött állatok hogyan, miért is tekinthetők élőknek. Tandori mikrovilágában a medvék nemcsak életre kelnek, hanem a költő (és felesége) társai lesznek, velük éli hétköznapjait, ők rendezik be az életét. Amikor megszólaltatja őket, az az érzésünk, hogy ha a plüssmedvék beszélni tudnának, egészen biztosan azokat a szavakat mondanák, amiket Tandori a szájukba ad. Kortalan, bölcs mondataikkal az elmúlást, valamint a hétköznapok apró, de mégis fontos dolgait tematizálják olyan játékosan, melyre csak egy képzeletben ölbe vehető, plüss elbeszélő képes.

 „A szövegben történik meg a játékszabályok alkotása” – emeli ki Harmath Artemisz és meghatódik, amikor Harcos Bálint előadásában meghallhatjuk a Sakk-matt című verset. A beszélgetés a verset követő csendben ismét elindul, s arról esik szó, Tandori szövegeiben hogyan ér össze az Én - Nem én elbeszélése. Tandori medvéinek őszintesége, gyermeki hangja, és az a 70-30 százalékos boldogságfaktor az, mely olyan igazi elbeszélőket teremt, akiknek hinni lehet.

Agócs Írisz a beszélgetésben kiemeli, hogy bár nem volt nehéz dolga az illusztrációkkal, a fogadtatásuktól mégis félt, hiszen többek közt Réber László is készített Tandori Dezső egyik medvés kötetéhez illusztrációkat, vele pedig nem szeretett volna versenyre kelni. A Pagonynál megjelent Tandori-kötetekben szereplő medvék esendők és barátságosak, többen is kiemelik a beszélgetés során, hogy mennyire jól passzolnak Tandori verseihez.

S hogy véletlenül se maradjunk további medvék nélkül, Tamás Zsuzsa végül megkérdezi, kinek milyen mackók a kedvencei. Harmath Artemisz orosz népmesékből hoz példát nagy, védelmező medvékre, Agócs Írisz nem tud egyet kiemelni a sok klasszikus közül, ahogy Győri Hanna sem, Harcos Bálint költőnek pedig jelenleg a saját medvéi a kedvencei, melyek nemrég kiadott verseskötetében jelentek meg. Kovács Eszternél előkerül Boribon kultikus alakja is, és hogy mennyire fontos medve ő is a gyerekek számára, akik a mai napig imádják és remekül tudnak azonosulni vele. De szóba kerül Paddington, Micimackó és Vackor is, akik mind-mind hosszú évtizedek óta jelen vannak a gyermekirodalomban.

Nem tagadom, a beszélgetés óta magam is elolvastam Tandori Dezső versei közül jónéhányat, amelyeket korábban nem ismertem. Érdemes őket fellapozni, vagy felnőtt fejjel újra elővenni a polcról, és magunkhoz ölelni egy-egy képzeletbeli medvét, mert határozottan jobban fogjuk érezni magunkat tőle.

Fotó: Scholtz Kristóf