Jelena Glazova orosz származású, lett alkotó, a költészeten kívül hangművészettel és vizuális művészettel is foglalkozik. Hangművészként részt vett több experimentális és sound art zenei fesztiválon, illetve maga is szervezője két költészeti fesztiválnak: Poetry Without Borders és Blood of a Poet.

Művészeti munkáját nem írással kezdte. Gyerekkorában több hangszeren is tanult és énekelt, de a saját hangját egy idő után már nem találta elég kreatív kifejezőeszköznek, így áttért a hangművészetre. Művészeti munkájában az interdiszciplináris területekre helyezi a hangsúlyt, képeket és experimentális hangokat kombinál.

Az írást ötévesen kezdte, prózát és meséket alkotott, a versírással 2004-ben kezdett el foglalkozni. 2013 óta négy verseskötete jelent meg, eredetileg mind lett és orosz nyelven: 2013-ban a Transfer, 2014-ben a Plazma, 2019-ben a Sóvárgás, idén pedig a Naivitás.

A Sóvárgás megírása közben elsősorban francia szerzők hatottak rá. A könyv kötéséről elmesélte, hogy a designer, Alekszej Muraska egy szürke borítót képzelt el, amin nincsen semmi, Glazova viszont ragaszkodott a sokkoló pink színhez, ami szerinte kifejezi azt a fajta szexualitást, amit a kötet tartalmaz. A kötetben megjelenő illusztrációkat egy lett múzeumban készült állatfotók alkotják: konkrét állatok fotói is szerepelnek, mint a molylepke vagy a sikló, de egy beazonosítatlan lény is megjelenik.

Glazova előbb videózással és fotóinstallációkkal foglalkozott, később pedig elkezdett a saját munkáihoz zenét is készíteni. A kérdést, hogy miért tartja fontosnak a három művészeti ág egyesítését, egy rövid mondattal válaszolta meg: „Mert a Gesamt-Kunstwerkben hiszek.” Legfontosabb performanszának a Szexuális tőke című művét tartja, amit tavaly mutatott be Rigában egy performansz fesztiválon Anna Stefannal közösen. Ezt idén júniusban tervezik továbbfejleszteni: A pornográf rezsim farmakológiája címen

A Glazova által szervezett Blood of a Poet elnevezésű fesztivál 2016-ban megszűnt, 2017-ben a Poetry Without Borders néven indult újra. Ezen a rendezvényen három nyelven zajlanak az események: lettül, oroszul és angolul. A jelenlegi háborús helyzetben sajnos nem tudni, hogyan alakul a fesztivál sorsa, eredetileg ugyanis orosz művészek is szerepeltek volna a programban.

Az est másik vendége Szemjon Hanyin volt, Rigában élő, orosz származású lett költő, műfordító, szerkesztő, akinek Lebegve című kötete korábban megjelent magyarul is, szintén Kis Orsolya fordításában. Tagja az Orbita csoportnak, amelynek célja párbeszéd létrehozása a különböző művészeti ágak között. Művészete leginkább a moszkvai konceptualizmushoz köthető, a posztmodern játékosságot az alanyi költészettel vegyíti.

Az eseményt Jelena Glazova hangművészeti performansza zárta, amelyet ő maga egy korbács analógiájaként írt körül.

A meghívott vendégek nyilatkoztak a háborúról a beszélgetés végén. Glazova kifejezte, hogy érzelmileg rosszul hatnak rá a történtek, és bár reméli, hogy a helyzet megihleti, és valami nagy mű születik majd belőle, de egyelőre nem írt még róla.

Szemjon Hanyin arra hívta fel a figyelmet, hogy Lettországban is fel vannak háborodva az emberek azon, ami történt, de az orosz nyelvet és irodalmat szeretik és szeretni fogják, ahogy Goethe és Kafka iránt sem változtak az érzések a második világháború eseményei miatt.

Az esten készült live-videónk megtekinthető itt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az esten készült képek

Fotó: Oláh Gergely Máté