Paul Thomas Anderson neve a minőségi filmkészítés garanciája. Komplex karakterek, gondosan felépített elbeszélés, életszagú párbeszédek, részleteiben gazdag atmoszféra, egyedi kompozíciók, jellegzetes zenehasználat, kontrasztos megvilágítás és dinamikus kameramozgás. Mindez megtalálható Licorice Pizza című filmjében.

Az amerikai rendező markáns szerzői jegyekkel és változatos filmográfiával az egyik legizgalmasabb kortárs filmkészítőnek számít, új filmje mindig eseményszámba megy és nagy érdeklődést vált ki a filmkedvelők körében. A Licorice Pizza már a bejelentése óta lázban tartotta a PTA-rajongókat és a kritikusokat. A történetről előzetesen csak annyit lehetett tudni, hogy a '70-es évek elején – egész pontosan 1973-ban – játszódik, a napsütötte kaliforniai San Fernando-völgyben, és a két főszereplő a HAIM zenekar egyik énekese, Alana Haim és a megboldogult Philip Seymour Hoffman fia, Cooper Hoffman lesz. 

Paul Thomas Anderson előszeretettel idéz fel régi időket, legyen az a '80-as évek pornóipara (Boogie Nights, 1997), az 1900-as évek eleje és az olajmágnás, Daniel Plainview kálváriája (Vérző olaj, 2007), a '60-as évek vége és letűnőben lévő hippikultúrája (Beépített hiba, 2014), vagy a második világháború utáni bizonytalan korszak, amely táptalajául szolgált a szcientológia toxikus elveinek (The Master, 2012). A Licorice Pizzát megelőző Fantomszálban az '50-es évek Londonja elevenedett meg, ahol egy elismert divattervező és egy fiatal pincérnő (később múzsája) között kibontakozó szerelmi kapcsolatba nyertünk betekintést. 

Az időutazáson túl PTA ezen filmjeiről elmondható, hogy általában két központi karakter köré szerveződik a cselekmény, így az interakcióik, a változó dinamika és fennálló viszonyrendszer szolgáltatja az elbeszélés elsődleges mozgatórugóját. Az intuitív rendező bátran nyúl a különböző műfajokhoz (melodráma, romantikus vígjáték, noir) és formálja azokat saját esztétikája szerint. Míg korai műveire a lekövető kameramozgás, a hosszú beállítások és a pörgő montázsszekvenciák alkalmazása volt jellemző, addig karrierje második felében irányt váltott, és egyfajta higgadtság tapasztalható a sokszor szimbolikus képkompozíciókban, a sejtelmes megvilágításban és az arcközelik használatában. A pszichedelikus, vad és kibogozhatatlan Beépített hibát követte a lineáris, visszafogott és csendes Fantomszál. 

A Licorice Pizza ismét fordulat a PTA-művek sorában, ugyanis ez a coming-of-age történet naivan romantikus és különc figurákat felsorakoztató darab, amelyet a szerző leöntött nagy adag nosztalgiával és egy látszólag már fényévekkel magunk mögött hagyott korszakba helyezett. A hollywoodi showbiznisz valós karaktereivel (például Barbra Streisand barátja, a producer Jon Peters) tarkított pazar fotóalbum két fiatal egymásra találásának képeit pergeti a közel fél évet felölelő, epizodikus cselekmény mentén. 

Adva van a 15 éves, gyerekszínészetből kiöregedő, Gary Valentine és a 25 (vagy 28?) éves fotós asszisztens, Alana Kane, akik – korukból adódóan – életük eltérő fázisában vannak, és így eltérő dolgokra kellene vágyniuk. A gondtalan kamaszkor kontra felnőtt lét felelőssége és terhe szolgálja a film alapkonfliktusát. Ki viselkedik korának megfelelően? Ki, milyen értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezik? Ebben a felállásban inkább a kamasz Gary van tisztában azzal, hogy mit szeretne kihozni az életből, és ennek megfelelően állandóan új ötletekkel áll elő. A pubertás kor külső jeleit viselő fiú látszólag hátrányból indul, de ez nem számít, a film elején magabiztosan és a visszautasítástól nem tartva környékezi meg a nála idősebb Alanát, aki alkalmi munkák és rosszul megválasztott férfiak között sodródik céltalanul az árral. 

Gary és Alana e különös és némileg ellentmondásos (a 10 év korkülönbség mellett nem mehetünk el szó nélkül) kapcsolatát követjük nyomon, ahogy próbálnak lavírozni érzelmeik és kiforratlan álmaik útvesztőjében. Alana először lerázza a fiút, aztán mégis elmegy vele randizni, számára ez ártalmatlan bolondozás, kíváncsiság, miközben a fiú hódítani szeretne, megélni az ébredező kamaszkori szerelmet. Az este végén nem történik közöttük semmi, de valami elkezdődik – Alanának imponálnak Gary ambíciói és nagydumás egyénisége, ez pedig odáig vezet, hogy egymás életének részeseivé válnak. Alana felnőtt kísérőként elutazik Gary egyik televíziós forgatására, majd közös vízágyas vállalkozást indítanak, és a fiú biztatására a lány még a színészetbe is belevág. Gary persze többet akar barátságnál. Alana sokáig hárítja a fiú közeledését, de amikor mással látja, féltékeny lesz. A lány saját magán sem igazodik ki teljesen. 

A Licorice Pizza előnyére válik, hogy a két főszereplő nincs mindig együtt, különösen Alana esetében fontos, hogy látjuk őt hagyománytisztelő zsidó családja körében (Alana Haim szülei és testvérei önmagukat játsszák), illetve más férfiak, mint például a színész veterán, Jack Holden vagy a helyi polgármester jelölt, Joel Wachs társaságában. Amikor Alana Garytől függetlenül, a saját útján és módján szeretne érvényesülni, újfent rá kell jönnie, hogy ezek a férfiak csak kihasználják, a feléje irányuló érdeklődés hamis és öncélú. Gary azonban mindig ott terem, amikor szüksége van rá. A közöttük lévő kapocs erősödik, de mindkettőjüknek meg kell érkeznie arra a pontra, amikor félre dobják a sérelmeiket és felnőnek egymáshoz.

PTA, elengedve a konvencionális elbeszélést, Gary és Alana románcából az önfeledt és olykor feszült pillanatképeket örökíti meg: a csillagos éj alatt hazafele sétálni, egymás karjaiba szaladni, félve megérinteni az alvó lány ujjait, vagy éppen kicselezni a menő hollywoodi producert, később pedig saját életüket veszélybe sodorva rükvercben legurulni a szerpentinen. Utóbbi kaland az, amikor Alana ráébred: akikkel együtt lóg, még csak gyerekek, és ő az egyedüli felnőtt a csapatban, akinek felelősségteljesen kell(ene) viselkedni.

A Licorice Pizza olyan korlenyomat, amelyben a mellékszereplők színes kavalkádja mellett különböző társadalmi, történelmi és politikai jelenségek is felsejlenek, mint a vietnámi háború, az olajválság, a szexuális forradalom és a hollywoodi filmipar szexista gépezete. A film visszaadja az első tiniszerelem varázsát és a hozzá fűzött reményeket, miközben Alana karakterén keresztül reflektál a napjainkban egyre inkább elhúzódó felnőtté válásra is. A fiatal nő közelebb áll a 30-hoz, mint a 20-hoz, de valahol félúton rekedt a kamaszkor és a felnőttkor között. Vele szemben Gary még tinédzser – hiába imitálja a felnőtteket –, még van hova fejlődnie és meg kell még tanulnia egyet s mást az életről.

A kaliforniai nyár hangulatát és a '70-es évek álomszerűségét adja vissza a lendületes és andalító operatőri munka (PTA és Michael Bauman kezeinek műve) és a kor zenéje, olyan dalok hallhatók, mint David Bowie-tól a Life on Mars vagy Paul McCartney-tól a Let Me Roll It. A háttérben lágyan felcsendülő dallamokat ezúttal is PTA visszatérő zeneszerzője, Jonny Greenwood szerezte.

A rendező kockázatot vállalt azzal, amikor a tapasztalatlan Alana Haimre és Cooper Hoffmanra osztotta a két főszerepet. Alanával korábban a HAIM-videoklipek során dolgozott együtt, Coopert pedig tragikusan elhunyt édesapja révén ismerte. A szabálytalan szépségű Alana és a sajátos vonzerővel rendelkező Cooper egyaránt természetesen mozognak a kamera előtt, a frappánsan megírt dialógok hihetőek, mindketten felszabadultan formálják meg a fiktív alakokat, és teljesen átélhető a közöttük kialakuló barátság, románc vagy szerelem. Párosukat olyan hollywoodi A-listás sztárok egészítik ki, mint Bradley Cooper, Sean Penn, Bennie Safdie és Tom Waits, illetve cameózik Leonardo DiCaprio apja, George DiCaprio, PTA felesége, Maya Rudolph, John C. Reilly, és persze, az egész Haim família.  

Paul Thomas Anderson – Quentin Tarantinohoz és Edgar Wright-hoz hasonlóan – gyermeki fantáziával hív életre egy letűnt kort, ahova talán maga is visszavágyna. A Licorice Pizza olyan író-rendező-operatőrről árulkodik, aki félreteszi a világ és saját pesszimizmusát, nem ítélkezik a karakterek felett, csupán bemutatja, milyen az, amikor valakit nagyon akarunk, és bármit megtennénk érte. Csetlő-botló figurák, a kaliforniai naplementében úszó kertváros és a vibráló '70-es évek hangulata. Ez a Licorice Pizza.

Licorice Pizza – amerikai romantikus vígjáték, 133 perc, 2021. Rendező: Paul Thomas Anderson. Forgatókönyvíró: Paul Thomas Anderson. Operatőr: Paul Thomas Anderson, Michael Bauman. Zeneszerző: Jonny Greenwood. Vágó: Andy Jurgensen. Forgalmazza: Forum Hungary. Bemutató: 2022. március 24. 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Képek: © 2021 Metro-Goldwyn-Mayer Pictures Inc. All Rights Reserved