A Trafó ilyen biztonságos hely. A vizsga szituációjából pedig előadásnyelv született.

Ibsen-tanulmányok

A hallgatók (Gloviczki Bernát, Jeney Luca, Kádár Kinga, Kanyó Kata, Koós Boglárka, Kuttner Bálint, László Gáspár, Lelkes Botond, Mechle Christian, Mosolygó Sára, Pásztor Dániel, Szécsi Bence, Jakab Balázs, Ujvári Bors) a nézőkkel szemben egy iskolapadra emlékeztető épített nézőtéren ülnek. Az előadás három részből, három aktusból áll – a szó eredeti értelmében egy aktus egy kitágított, körülbelül háromnegyed órás jelenetet foglal magába. Minden aktusban három-négy színész az üres térben a legegyszerűbb eszközökkel, a drámaiságot és a szöveget érvényesülni hagyva játszik. A prózai színészmesterség-vizsgák hangulatát idézve a pontosan elemzett szövegen van a hangsúly, apró váltásokból bomlanak ki a nagy fordulatok. Nincsenek plusz fogódzók, csak a másikból lehet dolgozni. Aki nem játszik, visszaül a helyére, és nézi a többieket, az esettanulmányokon együtt megyünk keresztül. Mintha minden jelenet megvalósulása közös felelősség is volna. 

Ibsen három családdrámája, a Kísértetek, a Solness építőmester és a John Gabriel Borkman kulcsszituációi koncentráltan egy jelenetté sűrítve (dramaturg: Oláh-Bebesi Bori) adják ki a drámák alapkonfliktusait (elvesztett apák, magányos anyák, elhallgatott múlt, tehetetlen boldogtalanság és kétségbeesett élni akarás), amik ezáltal élesebben és letisztultabban mutatkoznak meg. 

Monokróm

A Klub fekete-fehér terében az aktusokat elválasztó tömény füst teremt a térnek közeget – az ibseni drámák lefojtott, ködös, félhomályos világát érzékien beidézve. A fekete-fehér, szürke jelmezek közt a sötétkék, sötétzöld tűnik fel olykor, de az is csupán a fiatal generáció, a kívülről érkező életerőt árasztó karaktereken. A magányos anyák és az otthon ragadt fiúk mind sötét ruhákban gyászolják az életüket (látvány: Fehér Luca Kata e.h. László Dávid e.h. Mészáros Dominika e.h.).

Konstruált nyelv

Boronkay Soma nyersfordítása alapján szórendcserékkel (például jelzők hátravetése) egy idegennek tetsző, szinte archaikus nyelvet működtet az előadás, ami az érzékelhetően improvizációkból született pillanatokkal vegyülve egy magyarul hangzó, kortárs idegen nyelvű szöveget eredményez. A szöveg felhívja magára a figyelmet, kihívást jelent a színészeknek is. 

A szövegben érzékelt távolítás, konstruáltság az egész játéknyelvet is meghatározza. A karakterek egy-egy meghatározó karakterjegyét felerősítve képesek a huszonéves színészek megkeseredett apák és kétségbeesett anyák fájdalmának igazságát hitelesen ábrázolni. Az egy gesztust (kézrángás, fel-alá járkálás) mániákusra járató szereplők (legbravúrosabb példája ennek Gloviczki Bernát Borkmanja és Pásztor Dániel Osvaldja) ugyanazt a görcsösséget tükrözik, amit az anyák (Mosolygó Sára, Kádár Kinga, Jeney Luca) passzív, megjátszott méltóságteljessége. A vizsgaszituáció (hogy folyamatosan egymást is nézik), kiemeli a szerepekből való ki- és belépések pontjait, és vizsgálat tárgyává teszi az egy-egy jól megtalált gesztust és karakterjegyet – ugyancsak a színészi játékot letisztultan állítva középpontba.  

Generációváltás nélkül

A három családdrámában kihalt hitek, félelmek, szabályrendszereknek gondolt tévhitek elleni szabadságharcok zajlanak. A szülők a gyerekeikbe kapaszkodnak, az öregek konkurenciát látnak csak a fiatalokban, elszigetelt magányban és keserűségben élnek egymás mellett az emberek. A mocsár, az ingovány a fiatalokat is berántja, ha itt maradnak. Nem tudják a saját életüket élni, mert az előző generáció félelmeit és bűneit kell tovább vinniük. Így akiben még lenne életerő, az sem kap teret, mindenkinek az őrületig és a tragédiáig fokozva kell kijárnia az útját. Ebből a félhomályos, polgári miliőből, a családból mindenki menekülni akar. De akiknek a fiatalok közül sikerül kilépni ebből, azok is torz vágyakkal indulnak neki a boldogság reményének.

A több mint háromórás előadásban végig a színészi játékon van a hangsúly – nem meglepő, hiszen vizsgáznak. Egymás előtt, a nézők előtt, maguk előtt. Osztályként az egyik első és utolsó nyilvános megmutatkozásuk ez. A töményen drámai szituációkban mindent kipróbálhatnak, amit az elmúlt években tanultak. És bár ők sem azoknál az osztályfőnököknél diplomáznak, akik felvették őket, azt bizonyára elraktározzák Ibsen és az elmúlt másfél év által, hogy kénytelenek lesznek a régi koordinátákat újra szabni, újakat keresni. És ez egy nagy lehetőség.

A nagy Ibsen-vizsga avagy sehol sem jobb a szobalevegő
Játsszák: Gloviczki Bernát, Jeney Luca, Kádár Kinga, Kanyó Kata, Koós Boglárka, Kuttner Bálint, László Gáspár, Lelkes Botond, Mechle Christian, Mosolygó Sára, Pásztor Dániel, Szécsi Bence, Jakab Balázs, Ujvári Bors 
Nyersfordítás és külön köszönet: Boronkay Soma 
Látvány: Fehér Luca Kata e.h. László Dávid e.h. Mészáros Dominka e.h. 
Dramaturg: Oláh-Bebesi Bori 
Rendezőmunkatárs: Rohály Hanna 
Rendező: Tarnóczi Jakab
Bemutató: 2022. január 3., Trafó, Klub
Fotók: Kuttner Ádám
https://trafo.hu/programok/szinhaz_szfe_a_nagy_ibsen_vizsga