Családregény. Szocioregény. Könyv alkoholizmusról, szülői bántalmazásról, elhanyagolásról. Dora gyermekkorának történetében sokan magukra ismerhetnek. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat által 2021-ben kiadott kötet 138 oldala az átélt szenvedések következetesen végigvitt elbeszélése. Mintha a pszichológusnak, vagy egy barátnak mondaná. Őszinte, romlatlan vallomás, bár nem tagadja, hogy a történtek örökre nyomot hagytak benne.

Dora története megtöri a sztereotípiát, hogy elhanyagoló csak szegény, hátrányos helyzetű szülő lehet. A regényből megtudjuk, hogy nem minden bántalmazó családra van kitéve a piros zászló. Dora szülei értelmiségiek, súlyosan függő édesapja is rendesen jár dolgozni, a tanárok nem is feltételeznék, hogy terrorizálja a családját. A kislány és testvére ebben a bántalmazó miliőben nő fel, és elhiszi magáról, hogy csúnya és ügyetlen. Kiragadja múltjából a meghatározó emlékeket. Az ágy sarkába bújást a részeg apa elől, és azt, hogy közben azt mormolja, mennyire szereti, mert hiszi, hogy telepatikus úton tud hatni rá.

Ám a kislány imái nem találnak meghallgatásra. A dinoszaurusz a nappaliban marad. Egy ormótlan lény, ami bármikor felfalhat, és mégis úgy kell tenni, mintha ott sem lenne. Az alkoholizmus titkolózásra, hazugságra kényszerít. Mert szégyenletes, vállalhatatlan. Nem is illik beszélni róla náluk, csak az a gyanús, hogy apa érkezése előtt eldugják a félig teli italosüvegeket. Dora nem tartja helyénvalónak, hogy osztálytársai szüleik részeg ámokfutásain szórakoznak, szinte versenyezve, melyikük apja csinál nagyobb marhaságot részegen. Dora szerint az alkohol egyáltalán nem vicces.

Betegesen irtózik az ivástól, mégis, egy iskolai partin megkóstolja a boros kólát. Felnőttként gyakran nyúl a pohárhoz és az antidepresszánsokhoz, ám később inkább gyermekeiben találja meg a boldogságot.

A könyv szocioregény olyan szempontból is, hogy a jelen eseményeit részben a múlt rendszer embernyomorító hatásaiként mutatja be. Mert a nagyszülőket ellehetetlenítették hivatásukban, megkeseredetek, a frusztrált ember pedig könnyebben válik függővé és bánt másokat, különösen azokat, akik hozzá legközelebb állnak. Dora apjának apja verte a fiait. A főhős nagymamája például a debreceni mérnöki kar első női hallgatója volt. Ám nevét Erika helyett Erikként írták ki a táblára. Dora apja fiút várt, nevének továbbvivőjét a már meglévő lánygyerek után. Csalódnia kellett.

Nőnek lenni egy bántalmazó családban speciális helyzet. Fokozott fizikai és lelki kiszolgáltatottsággal jár. Arról nem is beszélve, hogy a nővé érés folyamatába milyen szinten szól bele. Dora apja szerint csak a felszínes nők sminkelik magukat. Ezt a lány sokáig el is hitte. Ahogy azt is, hogy teljesen tehetségtelen, és ha az új főnöke, mint kiváló munkatársat mutatja be, azt hiszi, gúnyolódik.

A családon belüli erőszak nem csupán hangos veszekedésekből és kék foltokból áll. A lélek nem gyógyul nyolc napon belül. Dora nem haragszik az apjára, kapcsolatuk látszólag rendeződött, és fiának az apa nevét adta. Bevallom, az megdöbbentett, de értem. Maga a nagyapa is alig hitte el, érezte, hogy nem méltó erre. Számomra ez az egyetlen pozitív, emberi megnyilvánulása.

A kötet illusztrációi Pesti Ráhel keze munkáját dicsérik. A visszafogott, színes, expresszív képek a gyermekkor szorongását és fantáziáit idézik, egy kifestőkönyvet, amit talán takaró alá bújva, zseblámpa fényénél színeznek ki.

A Dinoszaurusz beköltözött a nappaliból a hálószobába, a konyhába, sőt a gyerekszobába is. A zsarnokság, mint az alkohol szaga, beivódik a ruhákba, a bútorokba, a gyermektekintetekbe. Mattik Dora könyve személyes történet. Viszont felhívja a figyelmet arra, hogy mások is élnek így. Most is sok gyerek retteg, ha a kilincs nyekergését hallja. Próbálja megtippelni, ma vajon apa milyen kedvében lesz, hogy csokit hoz, vagy jobb menekülőre fogni. A regény meglévő problémát dolgoz fel, sokak ügyét. Sőt, mindannyiunk ügyét. Mert mi is valamennyien áldozatok áldozatai vagyunk.

Kíváncsi lennék egy részletesebb leírásra arról, hogy pontosan mennyire és milyen módon jelent meg a traumatizáltság a főhős felnőtt életében. De az már talán egy másik könyvre tartozik.