Mindenre befogadó vagyok / A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Horváth Balázs válaszol / PRAE.HU

PRAE.HU: Milyen közösségi zenei jelenségekhez kötődsz, felhasználod-e valamely nép zenéje vagy a populáris műfajok motívumait, vagy ezek milyen más módon hatnak rád?

Miközben nem szoktam előre elmerengeni azon, hogy egy darabom meghallgatása bizonyos emberekben milyen hatást, érzést, gondolatot vált ki, hoz létre a zeném, azért az nyilván bizsergető, amikor a visszajelzések (taps, szóbeli reakciók) elérnek az elhangzás után. Ez is egyfajta közösségi élmény. De ha a kérdés arra vonatkozó részére keresem a választ, hogy vannak-e az általam művelt műfajtól eltérő hatások a zenémben, akkor a válasz egyértelműen igen.

Következzen néhány jellemző példa arra, ahogy megjelennek a különböző, nem klasszikus zenei hatások a zenémben. A forrásként szolgáló különböző műfajok szerint:

– Rap: die ReAlisierung einer komPosition – a ritmikus verselés jelenléte érdekelt, mégpedig úgy, hogy a szöveg – többek közt – a Google translator felolvasásával szólal meg, a zenei anyag loopokba rendezése pedig a rap technikájához kötődik. A darabban elhangzó szövegek egyébként Ligeti György írásaiból származnak.

– Jazz: Divergent – a big bandre írott mű egyik alapfelvetése, hogy egy klasszikus képzettségű szerző miként tekint a big band-zene műfaji, előadói jellegzetességeire.

– Beatbox: Werkmusik – a tipikus hagyományos beatbox-zenék technikájának, fordulatainak beemelése történik hangszeres zenei környezetbe.

– Giccsbe hajló népszerű kórusmuzsika a jó amatőr kórusok számára: Kitsch – source: http://en.wikipedia.org/wiki/ – elég divatos az a fajta kóruszene ma, amiben a diatonikus hangzások „primer szépségével” folyatja körbe a zeneszerző a hallgatóját, és ezzel igazi giccset ad a kezébe (fülébe). Ezt a stílust szándékoztam kipróbálni, szinte stílusgyakorlatszerűen utánozni, miközben a mű szövege épp a giccsről szól, annak legfőbb jellemzőit mutatja be, ám a szövegek forrása a Wikipedia, amely szintén tekinthető a felszínesség és a mélység találkozási pontjának.

– Electronic Dance Music: ADM – a sztenderd és gyakran lapos elektronikus táncoltató zenék (Electronic Dance Music, azaz EDM) között akad néhány igen kiemelkedő alkotó, akik szintet tudnak ugrani a zene komplexitását illetően. Egyiküknek, Autechre-nek egy politikailag is fontos zenéjére reflektál az ADM (amely ezek szerint Acoustic Dance Music rövidítése) című darabom, melynek az eredeti stílushoz illeszkedő kulcsa az állandó, de soha nem tökéletesen pontos ismétlődés és lüktetés.

– És egy kicsit bővebben a lopofónia felhasználásáról: Plunderphonic intermezzi – a lopofón technika és a szkreccselés (scratch; DJ) megoldásai jelennek meg e darabban Kodály Zoltán zenéjét alapul véve. A lopofón technika egyik lényege, hogy a jogvédett hangfelvételeket közkincsnek tekinti, azokhoz szabadon nyúlhat hozzá. Ezzel nem hogy tönkreteszi az eredetit, vagy elvesz belőle, hanem olyannyira új jelentéstartalommal ruházza fel, hogy teljesen új műalkotás születik. A John Oswald, kanadai zeneszerző által kialakított technika és eljárás legjellemzőbb megoldásait írtam újra, felhasználva Kodály híres Intermezzóját. A héttételes zenekari mű első tételében egyrészt a zenekar úgy játssza el a kodályi fragmentumokat, mintha azok elektronikusan lennének manipulálva, másrészt a lopofónia másik alapelemével, a szkreccseléssel zavar bele a zenei forma folyamatosságába. A darab 4. tétele megfordítja a szerepeket, ott valóban elektronikusan manipulálva szólal meg az Intermezzo hangfelvétele (mellesleg az 1. tétellel pontosan megegyező módon), míg az „elektronikus” szkreccselést a zenekar játssza. (Még egy ponton, a 6. tételben bukkan fel az Intermezzo, ahol a sztereópozicionált zenekar két oldala, és az elektronika, mint tengely az Intermezzo három “döglesztő” záróakkordját bombázza szét, építi újra, majd hoz létre belőlük egy ritmikus és hangmagasságilag eltorzított folyamatot.)

PRAE.HU: Milyen előnyt és milyen hátrányt látsz abban, hogy a magyar közösséghez tartozol, és felhasználod-e ezt az identitást valamelyik művedben?

Ha van hátránya, akkor az azokon a kollégákon mérhető, akik hamar és nagy lépésekkel mozdultak Nyugat-Európa vagy az USA felé, jelentősebb, stabilabb nemzetközi pályát tudhatnak magukénak azokhoz képest, akik itthon élnek. Vagyis az itt élők megjelenési lehetőségeinek hátránya látható. De mindez persze nem az identitás, hanem a karrier és a lehetőségek nagyságának szempontjából érdekes. Előny pedig az, hogy egy olyan, szakmailag kiművelt, és közben erős tradíciókra építő közösség a miénk, ami a gyakori széthúzások ellenére is összeköt bennünket. Ezzel együtt nincs tudatosan jelen a műveimben az, hogy egyébként az anyanyelvemben és a bensőmben kizárólag magyarnak tudom érezni magam. Talán az beszédes, hogy a kis számú vokális műveim majd mindegyike magyarul íródott. Nem túl jellemző ez a nyelvi bezártság az alkotói környezetemben.

A magyarsághoz való kötődésem egyik erős példája a Férfiszemmel / Női szemmel (2010) című dalciklusom központi tétele. A sorozat magyar költők, műfordítók szövegeit használja fel. A hét tételes ciklus a szerelem témáját járja körbe, 1-3. tétele a férfi, 5-7. tétele a nő szemszögéből vizsgálja a kérdést. A központi, mindkét irányból értelmezhető 4. tétel egy népdal „improvizáció”. Én csak a hangszeres háttéranyagot komponáltam meg, a vokális szólamot a darab címzettjével, főszereplőjével és állandó előadójával, Herczku Ágnessel együtt alakítottuk ki. Mondjuk ő 90%-ban, én 10%-ban. Ő hozta azokat a népdalokat, amelyek passzoltak a ciklushoz, a formát is ő javasolta, én pedig a sorok tagolását, fragmentálását, elhelyezését és hangnemi kapcsolatát irányítottam.

Meghallgatható itt.

A tétel 9’35-17’35 között hallható, ea: Herczku Ágnes – ének, THReNSeMBLe, vez.: Horváth Balázs

PRAE.HU: Kiknek komponálsz, van-e célközönséged, milyen társadalmi réteget, esetleg csoportot szólít meg a zenéd?

Nem érzem, hogy lenne célközönségem. Nagyon szeretem, amikor sikerül olyan embereket elcsípni, akikkel nem tudjuk, mi az érdeklődésünk közös halmaza. De egyszerűen csak azt mondhatom, annak komponálok, aki elég nyitott arra, hogy eljöjjön egy olyan koncertre, ahol számára ismeretlen zene szólal meg, és ettől új, lehetőleg izgalmas, hasznos információkhoz, újfajta érzésekhez juthat hozzá. Ehhez persze szükségesnek tartom, hogy akár verbálisan is megágyazzak a daraboknak, némileg irányítsam a figyelmet a felhangzó művek közlendőjét illetően.

Azért is problematikus erre válaszolnom, mert ha saját zenémet kéne most példaként állítanom abban a tekintetben, hogy miként is szólítom meg a közönségem, akkor tudnék olyan művet mutatni, aminek esetében azt gondoltam, tartalmát, hangzását tekintve világos irányt mutat a közlendőmet illetően. Utólag meg esetleg olyan visszajelzéseket kaptam, amelyekből kiderült, hogy nem talált célba a zenei felvetés, vagy rossz érzéseket is szült. Vagyis a válaszom az: nem tudhatom, kiket és hogyan szólít meg. Ezért kell sokakhoz eljuttatni minden zenét, és ebben talán segítség a 2020-as évek stream koncertjeinek „elburjánzása”.

PRAE.HU: Mennyire vagy befogadó az európain kívül eső zenei rendszerekkel, szerinted hozhat-e minőségi változást a harmadik világ (tiers monde) egyéni és közösségi zenéinek európai importja?

Mindenre befogadó vagyok, bármi tud rám hatással lenni, és bármi hathat megtermékenyítőleg arra, amit írok. Legtöbbször mégis az a jellemző, hogy a hatás valamely konkrét formájában épül be egy adott darabomba (lásd az 1. kérdés válaszaiban a zenéimet), nem annyira az általános, de átfogó megismerés az, ami felbukkan a zenémben. (Ez alatt olyasmit értek, ami Ligeti György kései zenéjét és az afrikai hatásokat jellemzi.)Tehát igen, hozhat, hoz is minőségi változást ez a kulturális import, nálam viszont a hatások nem válnak el más hatások aktuális jelenlététől, esetleg együttes felhasználásától.

Ami az importot illeti, a legnagyobb „köszönet” a videómegosztó portálokat illeti, mert ma elengedhetetlen része az inspiráció létének a bárhol bármihez való hozzáférés lehetősége, az internet jelenléte. A 21. század gyermeke megengedheti magának, hogy úgy él más világok, rendszerek zenéjével, tudásával, úgy használja fel azokat, hogy nem kell leigázni más kultúrákat, nem kell rabszolgákat hozni-vinni, de a hatások mégis jelen vannak, és mindemellett a lokalitás ereje sem vész el.

Felvételek és kották az említett darabokból

Plunderphonic intermezzi

https://soundcloud.com/balazs-

Kotta

die ReAlisierung einer komPosition

http://balazshorvath.com/mp3

Kotta

Divergent