Ryûsuke Hamaguchi a kétezres évek óta aktív filmrendező, nemzetközi szakmai ismeretséget a 2015-ben bemutatott, több mint ötórás filmdrámájával, a Happy Hourral szerzett. Hamaguchi nemcsak nagyon erős vizuális látásmódú alkotó, aki egyúttal kiválóan érti a filmes elbeszélés működését, hanem jó emberismerő is, aki az emberi történeteket, sorsfordító helyzeteket és hétköznapi eseményeket is képes átélhetően és finom motívumokkal ábrázolni. Habár már a Happy Hour is sokakhoz eljutott, az igazi világhírnév az elmúlt évben érte el a rendezőt, amikor legújabb filmje, a Murakami azonos című novellájából készült Vezess helyettem először a 2021-es cannes-i filmfesztiválon zsebelt be három díjat, nemrég pedig négy Oscar-díjra jelölték,  így az első japán film lett, amely a „legjobb film” kategóriában indulni fog a gálán. A nagy sikerre való tekintettel a Vezess helyettem már a magyarországi mozikba is megérkezett, a rendező korábbi filmjeinek nem volt hazai mozibemutatója.

Nem véletlen a pozitív kritikai visszhang, amely a filmet övezi: a Vezess helyettem hozza a japán kultúra számunkra egzotikus látásmódját és hangulatát, miközben mégis univerzálisnak nevezhető történetet mesél el. Mindezek tetejébe elképesztően szép ez a film, olyan erős rendezői kézjegyekkel ellátott alkotással van dolgunk, amelyben minden beállítás és vágás érezhetően átgondolt, komoly munka eredménye. A történet középpontjában Yûsuke Kafuku, egy színész és színházrendező áll, aki váratlanul elveszíti feleségét, Otót. Oto a rendező darabjainak forgatókönyvírójaként is dolgozott. Két évvel a tragédia után Kafuku meghívást kap Hirosimába, hogy Csehov Ványa bácsiját rendezze meg egy helyi színházi társulat számára. Kiderül azonban, hogy Kafuku szemén enyhe szürkehályog alakult ki, ezért sofőrt fogadnak fel neki, egy fiatal lányt, aki Kafuku saját, féltve őrzött és nagy becsben tartott piros Saab 900 turbóját vezetve viszi el a nagy rendezőt a próbák helyszínére.

A film cselekménye során nemcsak a próbákba lesünk bele, hanem a férfi múltbeli emlékeit, feleségével való ellentmondásos viszonyát is megismerjük, akivel egyszerre élt ragaszkodó és szimbiotikus, közben mégis titkokat rejtő és távolságtartó kapcsolatot. Kafukut a sofőrével szövődő barátsága és a próbafolyam alatt kialakuló helyzetek arra késztetik, hogy nézzen szembe feldolgozatlan múltjával, és így nemcsak a fájdalmának láthatatlan eredetét, hanem a feleségéről alkotott képének ambivalenciáját is megérthesse. A Vezess helyettem sok szempontból az elengedés és a továbblépés filmje, az irányítás határainak, az ehhez kötődő érzéseknek és megrögzött viselkedésmódoknak roppant pontosan kidolgozott, több szálon futó drámai játéka.

Különleges, ahogy a filmben a visszafogott, udvarias és távolságtartó japán habitus ütközik a Csehov-dráma olvasópróbáinak szenvedélyes és túlcsorduló érzelmi világával. Ez a kettősség a lényege a film egészét átható, szintén kettős adottságnak, a szereplők konszolidált külső világának és a felszín alatt, rejtetten meghúzódó vad és felforgató érzelmi dimenziónak. Kafuku azért nem meri elvállalni Ványa bácsi szerepét (hanem marad csupán rendezői szerepben), mert az orosz realista darab hősének megformálásához olyan mélyre kellene nyúlnia magában, ahova nincs bátorsága menni, mióta a tragédia megtörtént. A színházi társulat legtöbb figurája a hétköznapi életben zárkózott és visszafogott, de a színjátszás performatív adottsága miatt megengedik maguknak, hogy a felszín alatt rejlő heves érzelmeknek teret engedjenek. A film olyan alapossággal szól a japán emberek érzelmi világáról és az érzések kimutatásának nehézségéről, hogy európai fejjel nehéz pontosan felfogni, és összességében emiatt nem mindig könnyű kapcsolódni a figurákhoz, kapaszkodót találni a karakterek motivációinak megértéséhez. Ugyanakkor a film a legjobb pillanataiban átlépi a kulturális határvonalat, és ilyenkor a lehető legszebben mesél általános, egyetemes emberi kihívásokról.

A hosszú játékidő ellenére csak ritkán válik vontatottá vagy unalmassá a Vezess helyettem, sőt a tempó olykor kifejezetten gyors, nagy ugrásokkal épül a szerkezet, a történet pedig számos váratlan fordulatot és csavart tartalmaz. Ez a kiszámíthatatlanság kellően megragadó és szórakoztató élménnyé teszi a filmet, amely egyszerre lesz sodró lendületű,  és hagy közben teret az érzelmek és a gondolatok kellő kibontakozására, természetes folyására. A Vezess helyettem olyan utazás, amelyet nem fogunk egyhamar elfelejteni.

Vezess helyettem (Drive My Car, Doraibu mai kâ) – japán filmdráma, 179 perc, 2021. Rendező: Ryûsuke Hamaguchi. Forgatókönyvíró: Haruki Murakami (novella), Ryûsuke Hamaguchi, Takamasa Oe. Producer: Teruhisa Yamamoto. Zeneszerző: Eiko Ishibashi. Operatőr: Hidetoshi Shinomiya. Szereplők: Hidetoshi Nishijima (Yûsuke Kafuku), Reika Kirishima (Oto Kafuku), Tôko Miura (Misaki Watari). Forgalmazza a Mozinet. Bemutató: 2022. március 17. 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Képek: Mozinet